Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2012

Márai idézetek, a füveskönyvből

A szeretetr ő l Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek. Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül t ű ri, hogy a másik szeresse. A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akit ő l ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén. A barátságról Nincs emberi kapcsolat, mely megrendít ő bb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szül ő k és gyermekek kapcsolatában is mennyi az

Az igazi nyereség

Ha az ember egy pillanatig úgy érzi, hogy elveszített is valamit, és annyira szeretné azt visszakapni, hiszen elveszítette, hogy azt már kimondani is nehéz! Bármennyire is fájdalmas az elvesztés, mégis, az igazi nyereség az, ami feledteti a veszteséget, begyógyítsa a sebeket, és igyekszik erőt biztosítani ahhoz, hogy az ember összeszedje magát. Nem az az igazi vereség, ha kikapunk, hanem ha feladjuk a háborút. Igazándiból fáj, ha elveszít az ember valamit. De mégis, örömmel, és nyugalommal töltheti az el, hogy visszanyeri azt, többszörösen is, és méghozzá úgy, ahogyan nem is gondolná. Az igazi fájdalom az, ha azt várjuk el Istentől, hogy legyen olyan, amilyennek mi képzeljük, szeressen minket, soha ne érjen minket fájdalom, de ha igen, akkor is csak annyi amit el bírok viselni. Nos, lehet, hogy ez így van, de lehet, hogy nem. Isten ugyanis látni akarja, hogy tudunk-e járni, mivel ha nem járunk, ha nem vállaljuk azt, hogy elesünk, és megütjük magunkat, azt hiszem az lesz az igazi fá

A végtelen Logika

Ma, csak egészen egyszerűen rájöttem arra, hogy a végtelen logikus emberek soha nem fognak tudni megérteni egy magamfajta egyszerű lényt. Nem vagyok lángelme, nem születtem jobb helyzetbe, de tudom, hogy a többi már rajtam is múlik. Egészen egyszerűen vagyok én, és vannak a logikus emberek, és elbeszélünk egymás mellett. Ennyi, nem bonyolítom, mert minek is, az már nem lenne logikus. Nem értik a hibát, hibáimat, nem értik azt, ha valaki hibázik, és nem tudják felfogni, ha valaki nem érti őket. Ez egy pontig járható, de aztán a konfliktus elkerülhetetlen a végtelen Logika és közöttem... Azt hiszem ez lesz az emberi kockázati tényező , amit Isten bevállalt, egy bizonyos titkos kockázat a teremtéskor. Ő a végtelen logikus lény, betáplálta a lehetőséget. Ez a lehetőség pedig nem csupán a helyes választ, hanem a hibásat is megengedi. Izgalmas, hátborzongató lehetőség, és az egyetlen menekvésem csakis hozzá lehet, hogy türelmét és megbocsátását kérjem azér,t ha nem értem őt, és szer

ΚΑΤΑ ΛΟΥΚΑΝ 2, 1-20/Lukács 2,1-20

Ἐγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐξῆλθεν δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην· 2  ( [ a ] αὕτη ἀπογραφὴ πρώτη ἐγένετο ἡγεμονεύοντος τῆς Συρίας Κυρηνίου·) 3  καὶ ἐπορεύοντο πάντες ἀπογράφεσθαι, ἕκαστος εἰς τὴν [ b ] ἑαυτοῦ πόλιν. 4  Ἀνέβη δὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἐκ πόλεως Ναζαρὲθ εἰς τὴν Ἰουδαίαν εἰς πόλιν Δαυὶδ ἥτις καλεῖται Βηθλέεμ, διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαυίδ, 5  ἀπογράψασθαι σὺν Μαριὰμ τῇ [ c ] ἐμνηστευμένῃ αὐτῷ, οὔσῃ ἐγκύῳ. 6  ἐγένετο δὲ ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἐκεῖ ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ τεκεῖν αὐτήν, 7  καὶ ἔτεκεν τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον, καὶ ἐσπαργάνωσεν αὐτὸν καὶ ἀνέκλινεν αὐτὸν [ d ] ἐν φάτνῃ, διότι οὐκ ἦν αὐτοῖς τόπος ἐν τῷ καταλύματι. 8  Καὶ ποιμένες ἦσαν ἐν τῇ χώρᾳ τῇ αὐτῇ ἀγραυλοῦντες καὶ φυλάσσοντες φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὐτῶν. 9  [ e ] καὶ ἄγγελος κυρίου ἐπέστη αὐτοῖς καὶ δόξα κυρίου περιέλαμψεν αὐτούς, καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν· 10  καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ἄγγελος· Μὴ φοβεῖσθε, ἰδοὺ γὰρ εὐαγγελ

hóóóópihe

Találkoztam ma egy hópihével. Szembe jött velem, és nem félt arcomon landolni. Száguldott felém mint aki tudta, hogy ennyi volt, és láttam rajta, még landolás előtt egyet belecsavart az éjjeli szél, csak hogy izgalmasabb legyen a landolás. És vannak odakint annyian hópihék, rengetegen vették célba a földet. Mivel hallottam, hogy csak benéznek, és meglehet nem időznek itt annyit idén, ezért ma, 24-én hajnalban fél egykor lefürödtem, és mint ha rég nem látott vendég jött volna, kimentem velük beszélgetni. Csuda egy vidám társaság. Szaladtak, incselkedtek velem, hol az arcomra, hol fekete kabátomra tapadtak. Bytheway, vajon hány hópihét bír el egy ilyen fekete kabát. De most őszintén. Mégha új is az a kabát. Biztosan nem sokat. Hát ettől függetlenül jót mókáztam odakint ezzel a díszes publikummal. Felnéztem, és úgy figyeltem, hogy szaldnak és szólnak, tü-tűűt, vigyázat érkezünk, és máris terítik be homályos tekintetemet... Nem bántam, hogy huncut kis hópihék mindent beleptek, mindent elf

Az otthon már mögötted van, s előtted a világ... 2.

utazás erről mi is jut eszembe, meglehet egy teljesen hosszú mondat, ami már annyira bosszantóan összefüggéstelennek tűnő kesze és kusza, hogy arról már igazán nem is érdemes szót sem említeni, hacsak nem említésre méltó az, hogy az ember utazik, és az embernek szüksége van dolgokra emberek társaságára, hiszen nem is olyan mindegy az, hogy kivel, mikor hol és hogyan utazunk, vagy mégis mindegy? Vannak amik hiányoznak. Hiszen nem lehet mindig a kedvenc tiszta bögrénkből teát szürcsölni, nem lehet akármikor inni, és nem lehet akármit csinálni. Nem tehetjük meg azt, hogy akkor kelünk fel, amikor akarunk, vagy éppen akkor fekszünk le amikor akarunk. Lehet, hogy egyszerűen nem is tudunk lefeküdni aludni, nem is lesz arra módunk, hogy az út alatt a megszokott életünket éljük. A veszély pedig talán pont az fogja jelenteni, hogy megpróbáljuk becsempészni a mindennapjainkba azokat a kényelmet adó, visszatartó elemeket, melyek biztosítják számunkra azt a biztonságot, amit az otthon kínálhat.

Az otthon már mögötted van, s előtted a világ...

Először egy kicsit feszült voltam, majd azt mondtam, nem bánom, hiszen mi történhet? Mi történhet akkor, ha felveszem a nyúlcipőt, beülök egy rövidke időre egy filmet megnézni, magam mögött hagyva a külvilágot, nem törődve az éppen fölöttem repkedő poppkornok tömegével, és nem törődve azzal sem, hogy ez végül is csak rontja a hangulatot. Igyekeztem a filmre koncentrálni... Úgy vélem sikerült. Elszakadni attól, ami idekint van, így tehát eddig 1 pont a film javára. Nem igazán éreztem mást, csak azt, hogy elfog valami melegség, és az egész bőröm borsódzik. Megnézném megint szívesen a filmet. Vagy lehet hogy el kéne olvasnom? Hm... Az utazás, ahogy ezt is annak fogom fel, mindig is nagy készülődéssel kezdődik, nagyon vártam az indulást, és ekkor feltűnt az ismerős zene, és az ismerős képek, tájak a Megyéről. Igazán varázslatos vidék, olyan könnyen odatudom képzelni magam a nagy bölcsességeket kitaláló, napjában számtalan ételt elfogyasztó hobbitok közé, akiknek a szőrős lábuk... Na de

Középfölde

Az élet megy tovább. Már rég utaztam. A legutóbbi utazásom izgalmas volt, Narniában jártam, egy oroszlánnal, egy boszorkánnyal a ruhásszekrényen át. Most viszont, egy valóban új világba csöppentem. Ez egy vadregényes, mítoszokkal teli föld, amit részben már ismerek. Valami borzongató érzés kerített hatalmába, amikor megláttam ezt a tájat. A mellkasom ki akart szakadni a helyéről, és ha a bordák nem állnak útjában, az ütő is megállt volna bennem. Hosszú hét után úgy gondoltam, hogy utazok, utazunk. Én, személy szerint megtanultam, hogy a világ a könyvek lapjain túl van, és hogy a gonosz nem látható dolgok mögött bújik meg, és mindig készülődik. Középfölde egy nagyon vadregényes világ. Szeretem ezt az országot, a lakóit, mert olyan hebehurgyák, olyan emberiek. Mindig harcolnak, haragosak, és ritkán van idejük egymásra, arra, hogy a büszkeségüktől túltekintsenek. Még holnap írok ezt azt, mert most még filmkómám van, még nem tértem vissza, de holnap még mesélek ezt azt...Addig is, had
Még az ég is felkacag Vidáman szórja szerte reggelét, Ne félj bátrabban haladj!   Úgy ragyog rád a napsugár.... El nem tévedtél már vár ...S a mai nap is felragyog Miközben végleg hazaért...
Holnap mind ki látta villámló tavaszát látja alászállni ami itt maradt, az árnyékát! Hadd lehessen árnyéka emlék! Álljon nekünk oszlop gyanánt, Hogy ez ember,igazán szabaddá vált. Nyugodjunk békében, hisz nem halott Ne keressétek az élőt hol annyi holt feküdve nyugtalan pihen Feltámadott, árnyékból kilibben S jár fel alá szabadon sem bilincs sem betegség nem hátrálja már Hanem egy jobb történettel, Megvár...

egyéniség

Egyéniség. A multkor mellém ült egy egyéniség az utazásom soránt. Nem igazán tudom még azt, hogy meddig fog velem utazni, de valahol érzem, hogy ő egy különös egyéniség, akivel csak ritkán találkozik a magamfajta földi halandó. Így most azon gondolkodom, hogyan is lehetne megfogalmazni azt, hogy ki az egyéniség. Egyáltalán körül lehet azt írni, hogy ki az egyéniség? Nem hiszem. Egyszerűen azon oknál fogva, hogy az egyéniség az egy megfoghatatlan dolog, aminek nem lehet látni a gyújtópontját. Nekem, már megadatott az, hogy több egyéniséggel találkozzak, és nagyon élveztem a találkozást. Igazán inspirálónak találtam a társaságukat. De mégis, meg kellene fogalmaznom, hogy mi is az egyéniség? Most elmondom, hogy micsada ebben a pillanatban nekem ez a szó. Számomra, itt az egyéniség az, aki tisztában van önmagával, és tudja, hogy csak úgy haladhat előre, ha senkin nem tapos át, hanem megtanul járni a sodródó tömegben . Az egyéniség az, aki mindig kitűnik, de nem azzal hogy különc, hane

egy hosszú úton

Amikor valaki egy hosszú úton jár, akkor szeretne biztonságba hazaérni. Vegyük példának azt, hogy el akarunk jutni valahova. Akkor fel kell készülnünk arra, hogy mi oda el akarunk jutni. Először is, kell lista, kell utírány, és kell valami ami miatt mi oda akarunk jutni. Nos, ha mindez megvan, akkor meg kell találni az utazás módját. Én személy szerint félek a repüléstől, igy azzal biztosan nem fogok menni. Ettől függetlenül nem zárkózom el, ha tudom hogy ki a pilóta.  Lehet akár eső, hó, de ha elérkezik a nap, akkor menni kell, haladni kell. Azt tudom mondani, és amiért ez most bennem felbüffent, az a nem mindegy, hogy kivel utazunk. Nagy mértékben meghatározza azt, hogy milyen lesz az út hátralevő részéről a véleményünket. Milyen lesz az az utazás, az egy életet meghatározhat. Egyszer utaztam egy bécsi professzorral, és a vele való beszélgetésem azt határozta meg, hogy ezek után sokkal határozottabbnak éreztem magam. Hiszen, amit ő kitalált, azt ő meg is csinálta.  Abban biztos

Binyigli

Már meg sem vagyok lepődve. De mégis. Amikor tegnap este hazaindultam az egyetemi könyvtárból, nos, az a nap is úgy indult, mint a többi. Elindultam, és az arcomon eső szaldt végig. Esett. Nagyon örültem, az esőnek, sok esőre van szükségünk, ha már hó nem esik a sok bagós és tehén miatt, hiszen a bagósok füstölnek, a tehenek meg napi 200 m3 metánt engednek szabadon útjára, és szerintem ez okozzaa a globális felmelegedést ... Na de ne térjünk el a bejegyzés tárgyától. Tehát, sötét volt és esett. Mint valami rossz horrorfilmben, egy ballonkabátos ipse kilpett az ajtón, szinte lépten nyomon arra gondolt, hogy haza kell mennie, mert otthol nem esik, és majd elmúlik ez a nap is. Fáradt volt, mert mögötte lerakódva volt a nap, a hét és a többi. Amint lépdelt az esőben, szinte érezte, ahogy lassan átázik a sapka rajta, a keze teljesen lehül a hideg esőtől. Arra gondolt éppen, hogy mit kéne este csinálni, amikor már nem itt lesz. Gond nélkül előkapta az esőkabátot, majd magára terítette az

Pontosan

Van amit nem kell túlreagálni. Pontos idő:  http://www.pontosido.hu/ts/time1s.cgi Azt hiszem, hogy ma ismét megtanultam, hogy az idő nem relatív, hanem egy életünket minden egyes másodpercben meghatározó esemény. Ez olyan mint a spanyol viasz. Ha megmondod mi az idő, akkor megmondtad, hogy mi a spanyol viasz.   

elhiheted

gondolatok, hol vagytok, hová bújtatok? Igazán nem találok most úgy semmit. Néha egy két jó idézet, egy vigyor az emberkém arcáról és ennyi. Haldoklik bennem a gondolat, és már - már tisztára kiszáradt belőlem a betű is. Mintha valami hinta székben ülnék, és hintáznék. Várnám, hogy valami kinőjön ebből a hintaszékből, hogy a szék mögül egy kobold előugorjon, és gyorsan rámripakodjon, vagy kitörje a hintaszék egyik lábát. Huncutak ezek a koboldok. Ha ez a hintaszék már összetört, akkor meg csak simán pipáznék. Pöfékelném a szavakat ki, és be, ki és pfff... Nem tudom, hogy összeállna ez a pöfékelés valaha is egy életté, de remélem, hogy akik mellettem pöfékelnek, számukra az élet összeáll. Teljesen elveszettnek nem érzem magam, mert érzem, hogy erős a biztosítókötelem, nem szavakból font, nem tekintetekből vagy léha emberi csürhéből, de sokkal inkább gondos odafigyeléstől. Mintha megszólalna bennem egy égi harmónia, játszi könyedséggel szaladgálva a húrokon fel, és alá mit sem t

Köddévált gondolatok

Voltatok már úgy, hogy már szinte a nyelveteken volt a szó, és már éppen ki akartátok mondani, és már teljesen el akartátok mondani, és már anyira, hogy már jó is lenne túlleni rajta, de nem. Elveszett. Hirtelen mintha nem is létezett volna az a gondolat, nem is tudod mi történt. Töröd a fejed, és nem találod, kihúzod sorban a képzeletbeli fiókokat, és nem találod a dolgot. Nincs meg, keresed jobbfélen, keresed balfélen, de nincs meg. Már-már azt hitted, hogy nem vagy normális, és teljes mértékben elveszted a realitással a kapcsolatot. Ebből mit érzékel a külvilág. Ennyit. Hogy picit megrebben a szemed sarka, és jól titkolod, hogy volt egy tök jó beszólás, de már nincs....

Egy okkal több

Nincsenek elveszettek csak némák, a gyertya lángja 1 km-ről is látható, a kiáltás pedig áthatol téren, dimenzión át. Kiálts, és meghallják a kiáltásodat! Ne hagyjd, hogy a torkondon ragadjon a kiáltás, és téged csak a félelem vegyen körül. Egy dologtól kell félni, és az maga a félelem! Azt hiszem, hogy a reménynek azért nincsen sirfelirata, mert ő hal meg utoljára. Lehet, hogy végtelenül elveszettnek érzed magad, úgy érzed, hogy senki nem figyel rád, és nem érdekel már semmi. Csak arra vársz, hogy némán szeressenek. De a szeretet nem néma, megszólal, és felszólal érted. Én ezt így látom. Ennyi. Nem kell tovább csűrni csavarni, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát, ha úgy érzed, hogy nem hallgatnak meg, akkor szólísd meg őket. Keress addíg, amíg meg nem találod azt, aki meghallgat, aki odafigyel arra, ami benned kezdett el fejlődni, formálódni, és felnőni. Ennyi. Meghallgatni, és meghallgatva lenni, érték, és már lehet, hogy nem is fogod magad annyira elveszettnek érezni, és m

imám

Mikor lehanyatlik a láng Kialszik minden remény s aludni tér vele minden emberi lény ... senki nem mulatja idejét tevéled hogy megtudtaj rejtett végződésed... Csak a teológus ily lojális körmöl még akkor is ha a hold már ásít s rebegi imáját eképpen "Héberek Istene te tetted eme helyre gyenge gyermeked Pontokat Tibériás által áldásként te külted nehogy ezért szegény teológusod elveszítsed... Ha megnyertem kegyedet Te állj mellettem mind e ZártHelyen vagy görög Istenek elleni harcnál mindenkor áldott egyetlen neved. De ha lehet kihunyó gyertyabelű elmémet te kezedbe helyeznem engedd életemet mindig Benned égnem!"

A nagy Isten, és a mi kis....

Sokszor azt hiszem, hogy nem értem őt, vagy csak elmegyek melette. Megint máskor, meg amikor annyira biztos, vagyok, annyira, hogy már nagyon, egyszerűen, csak nem találoma a helyemet. Lehet, hogy csak én néztem be, megint? Lehet, hogy amit én helyesnek képzeltem, az így nem az? Hát nem is tudom... Valahol az optimizmusom ott mutatkozik meg, hogy ő minden bizonytalanság ellenére megszólít minket, beszéltet minket, ilyen igékkel, hogy Kérjetek és adatik nektek , meg hasonlók. Neki nem néma követőkre van szüksége, ebben biztos vagyok. Nem arra van szüksége, hogy némán,minden szó nélkül kövessük, mint valami gépek, neki társak kellenek. Fura, de néha azt érzem, hogy ő magányos volt nélkülünk. Akárhogy is, annyi bizonyos, hogy az ő szándéka nem az, hogy mi némák legyünk, hiszen ha odaállunk majd egyszer Őelé, a nagy elbeszélgetésre, akkor majd tudjunk megszólalni, és legyen egy válaszunk a kérdésre. Szerintem, ha majd, valami olyasmit fog kérdezni, hogy "Akkor világos voltam?&q

Az egyetlen alternatíva

Nincs más hátra, hát előre. Már rég nem doptam papírra szavakat, és szinte már teljesen el is felejtettem, milyen is az, amikor kimerészkedem a fejemből egy kicsit. Megpróbálom, és hát azt kell mondanom, hogy egy pohár borral, nem is olyan rossz. Mozgalmas időket élünk, és a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Szeretném megérteni azt, hogy mit is kívánnak tőlem, mi is az az elvárás, aminek a napokban, hetekben meg kell felelnem. Ez akkor igazán nehéz, ha az embernek van egy elképzelése, tegyük fel akár egy vágya is, és ebben a vágyban van akivel osztozhat. Ez pedig egyenlőre nem olyan nyugalommal írja, hogy azt a vágyat ő minden további nélkül be fogja tölteni, vagy akár csak meg fogja közelíteni a beteljesedés egyik pillanatát. Gyakran vagyok egszisztenciálisan szorongó, gyakran bújok meg a magam kis vonalaim mögé. A hétköznapokban csak egyetlen dolgot nem tudok igazán értékelni, az az, hogy ha nem értek valamit, vagy hogyha úgy érzem, hogy olyat várnak el tőlem, ami számomra iga

Könyv

Nem tudom. A múlthéten furcsa érzés fogott el. Nem mondhatnám, hogy először, de most próbálom meg először szavakba önteni. Könyvet árultam. Főleg olyanokat, amit egyébként nem vennék a kezembe, inkább megnézem filmen. -Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy két nagyszerű kollégával voltam, Köszönöm, jó volt a meló!- De mégis, ezek a vacak darabok is, olyan érzést keltettek bennem, hogy valami nem ért még véget. Na meg aztán jelen volt még a klasszikus irodalom egy-két remeke is, ezt most nem részletezném, de igazán megragadó volt. Kinyitni. Valami oylan folyamat ez, amikor arra vállalkozom, hogy megfejtsek egy kódrendszert, leporoljam a rég nem látott képeket, és ha lehet akkor elmeneküljek egy olyan országba, ahol élhetek. Nem gondolom, hogy a könyv egyébként több lenne. Egyszerűen, csak betűk halmaza, ami átvészeli a századokat, napokat órákat, és perceket. Ennyi. A betű jóeséllyel átvészel, összeáll, és lesz belőle egy könyv. Na és ez a varázslatos, nem birtoklom, nem tudom

Igazságtalanság

Nem illik tombolni, de rajtam van a hiszti, hogyha olyan dologgal találkozom, amiről tudom, hogy nem helyes, és azt is tudom, hogy nem fair. Nem igazán néztem meg az igazságosság fogalmi meghatározását. De azt hiszem, hogy ami napjainkban történik, az nem az. Zavar, hogy emberek, akik semmit nem tesznek le az asztalra, mindent megkapnak. Nekem pedig még csak fel sem kínálják a lehetőséget. Bosszant, és dühít, hogy mások feleannyit futnak valamiért, hogy elérjék. Kérdés. Mi a baj velem? Mi van a képemre írva? Mit szeretném ha látnának az emberek a képemen? Mi az igazság? Nyilván valami olyasmi, ami megelégedéssel szolgál egy bizonyos folyamat békés, nyugodt továbbfolytatásához, ami egy bizonyos helyzetben, nem egy ember javára dönt, de egy egyensúly fenttartását teszi lehetővé. Meglehet, még az is az, hogy az életet megvédi, a személyes szférámat, vagy netalán a spirituális világomat védi. Ám ezek mellett, elmondható, hogy az igazság együtt jár a szabadsággal, és ahol nincs szabads

Amelie Earhart

Future

About the futer. Is there any kind of futer for us? What do you think. About 10000 people every day die of hunger. And what aobut the trees? I just don't know, what we can do. The future belong to the next generation. Do not forgett about it... Proverbs 19 18 " Discipline your children, for in that there is hope;.."

Kifaroltam

Nem vagyok gyáva. De tényleg nem. De ezt nagyon nem akarom bizonygatni. Kifaroltam. Amikor egy könyvet a kezembe veszek, akkor adok neki egy esélyt. Van egy kevés ideje, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Amennyiben ez nem történik meg, hát gyorsan továbbadok rajta, és visszaviszem a könyvtárba.  De ha nem kelti fel az érdeklődésemet, én nem is tudom. Ez olyan mint amikor valaki a világvége Iceland-en várja az új harry pottyert, és tudja, hogy az nem fog megérkezni a vulkáni hamuk miatt. Amikor pedig megérkezik, magába fordul, elkezdi olvasni, és csak annyit kérdez, hogy ez most valami vicc? Nem azt mondom, hogy nem fogom elolvasni, de ez most valami vicc?  Ezzel kezdi az utolsó anyagot? Ezzel akar ez engem megetetni? Na neee. Az én szememet meg nem szennyezem ezzel, az már biztos!  Nem tudok elolvasni egy könyvet, az nekem olyan, mint ha valaki nem tudja megvarrni a kedvenc ruháját, nem tud elmenni a nagynénit vagy nagybácsit meglátogatni. Lesújtó. Kifaroltam, nem haladok tová

Utánpótlás

Praktikus lenne azzal kezdeni, hogy a szótári megfogalmazás szerint az utánpótlás az az, ami... De nem tudom ezzel kezdeni, eddig ugyanis nem találtam erre vonatkozóan felvilágosító irodalmat, meglehet rossz polcon kerestem. Így fel kell arra készülnöm, hogy saját magam számára kell megalkotnom a fogalmat, hogy utánpótlás. Szóval. A kérdés: Mi az utánpótlás? Számomra, a leginkább egy harci egység jutott az eszembe. Keresztyénként kicsit furcsa lehet, dehát a másik dolog amihez értek, az a történelem, így nem ígérek mást csak vért verejtéket, és könnyet/W.Churchill nyomán/. De ne vágjunk az elejébe. Adott egy egység, az egység pedig végzi a feladatát. De úgy tűnik, hogy a közeljövőben nem igazán lesz arra alkalmas, hogy teljes lehetőséggel ellássák a feladatukat. Így szükségük lesz valamire, /ami nagy valószínüséggel meg fogja őket akadályozni a feladat további olajozott ellátásában/, hogy továbbra is ellássák a feladatukat. Ha valaki észre veszi, a közeljövőben fellépő hiá

Kedves Ebenezer Scrooge!

Sajnálattal közöljük, hogy nem találtunk a mai napon az ön számára megfelelő munkaerőt, pedig mindenhol kerestük. De tényleg! Kerestük a réteken, virágok között, könyvtárban a gyerekrészlegen, és kerestük a szökőkutak, kocsmák környékén. Kerestük még, az ön által oly nagyra tartott irodákban is, de azokat sajnos zárva találtuk. Amennyiben megfelelne önnek, akkor a kért munkaerő küldéséhez, kérem várjon, töltsön ki még egy ürlapot, majd ismét várjon. Hogymonjda? Az idő pénz. Mondja nekem. Azt hiszi a mi irodánk nem áll a helyzet magaslatán. Igazán megbízhatna már bennünk kedves Ebenezer Úr! Hiszen azt az egy munkaerőt, amit 31 évvel ezelőtt igényelt tőlünk is leszállítottuk. De hát lassan hétvége. Kapcsolódjon ki, próbáljon meg végre más irányt keresni, és találni valami elfoglaltságot azonkívül, hogy papírok fölött günnyed, és azt mondja, hogy még ezt ki kell számolni. Csupa szomorúság, és roszskedv. Napmentes tekintetében a szemek már szinte szürkék, és nem is igazán látni bennük m

Hanglejtés

Az ember keresi a hangját. Úgy értem, ismerem a hangom, de igazán szeretném azt megtudni, hogy mások milyennek érzik a hangomat. Az asszony feltette a blogot az ő blogjára. Puff neki, rögtön lett 7 érdeklődő. De amikor már látták, hogy igazán nem egy nyelvet beszélünk, hát rögtön éltek az alaptörvényben biztosított szabadságukkal, és elillantak a következő adandó IP címpre. Nos, ez egy kicsit elszomorít, hiszen szeretnék egy többek számára érdekes, de nem túl érdekfeszítő blogot. Ez eléggé lehetetlen küldetésnek tűnik nekem. Hiszen valjjuk be, nem vagyok egy Herkules, nem lettem megáldva Pallas Athéné bölcsességével, és hát egyszerűen, még napjaink ügyeiben sem vagyok annyira otthon. Mi az ördög miatt látogatna engem bárki. De tényleg bárki. Nem tudom. Az, hogy kitörjek a csüggedésből, és kitalálja valamit- mert, hogy nem ülök itt egész nap a gép előtt, és agyalok azon, hogy hé, halló, ide figyeljetek engemet meg!, itt vagyok, én is is. Pedig igen. Itt vagyok. Mindenesetre ö

The magic of Belle Isle

Egy történet. Nem több. Aztán több. Nem egy. Így kezdődik a film. Egy igazán remek film, ami elgondolkodtat, és kiragad minket a székből, fotelből, vagy ahonnan majd megnézzük. Aki nem szereti a romi filmeket, az ne nézze. Én nekem tetszett a lehetetlen, és a hitetlen romatikus kalandja a képzelet világába. Ha nincs ott, és látod, akkor már majdnem kész egy történet. Ez történik amikor a béna író, akinek elege van mindenből, és csak inni akar, és elvonul egy szigetre, ahol létrehozhatja a maga kis börtönét, vagy inkább királyságát, az önsajnálatra. Nem tehet róla, nem rajta múlott, egy egyedülálló- később kiderül, éppen válni készülő anyukát talál a szomszédban. Hát, ez a két történet, az író, és a kis család. A többi csak a köréjük írt események, amelyek, mint a hullám, meg meg csapják a partot. Nem zavarnak sok vizet, csupán lassan mossák a partot. Nos, ahogy levezeti a director a film menetét, az kicsit unalmas lehet néha, de nem rossz. Összességében, átjött az a számomra, hogy

A provokátor

Egy mindeki számár kötelező irodalmat szeretnék ajánlani, ami elkerülhetetlenül azt az érzést fogja benned kelteni, mintha ez az ember járt már volna nálunk, és még akár téged is ismerne. Egy katolikus ír, aki Michigan állambeli Flint-ből származik. Szókimondó és közvetlen. Minthamellettem ülne, és éppen veleminna meg egy sört. Nagyon nehéz volt letenni éjjel, de már majdnem belealudtam.  / Bytheway, tegnap ünnepeltem a 4. házassági évfordulómat. Szép volt, mármint a feleségem, még mindig. Hálás vagyok neki, hogy néha olyan dolgokban is társ, ami nem biztos, hogy tetszik neki elsőre./                                                                            A lényeg, hogy tessék kérdéseket feltenni, és tessék tényleg kérdezni. Nem beérni azzal, hogy az éppen aktuális ideológia, korábban a szekfűs gyerekek, most pedig ezek a narancsos fiúk mit akarnak a torkunkon lenyomni. A változás köztetek indul el, nem azokon akik azon vitatkoznak, hogy most éppen ki kapjon több rész