GondolatokkotalobnoG

Nem illik tombolni, de rajtam van a hiszti, hogyha olyan dologgal találkozom, amiről tudom, hogy nem helyes, és azt is tudom, hogy nem fair. Nem igazán néztem meg az igazságosság fogalmi meghatározását. De azt hiszem, hogy ami napjainkban történik, az nem az. Zavar, hogy emberek, akik semmit nem tesznek le az asztalra, mindent megkapnak. Nekem pedig még csak fel sem kínálják a lehetőséget. Bosszant, és dühít, hogy mások feleannyit futnak valamiért, hogy elérjék. Kérdés. Mi a baj velem? Mi van a képemre írva? Mit szeretném ha látnának az emberek a képemen? Mi az igazság? Nyilván valami olyasmi, ami megelégedéssel szolgál egy bizonyos folyamat békés, nyugodt továbbfolytatásához, ami egy bizonyos helyzetben, nem egy ember javára dönt, de egy egyensúly fenttartását teszi lehetővé. Meglehet, még az is az, hogy az életet megvédi, a személyes szférámat, vagy netalán a spirituális világomat védi. Ám ezek mellett, elmondható, hogy az igazság együtt jár a szabadsággal, és ahol nincs szabads

About the futer. Is there any kind of futer for us? What do you think. About 10000 people every day die of hunger. And what aobut the trees? I just don't know, what we can do. The future belong to the next generation. Do not forgett about it... Proverbs 19 18 " Discipline your children, for in that there is hope;.."

Nem vagyok gyáva. De tényleg nem. De ezt nagyon nem akarom bizonygatni. Kifaroltam. Amikor egy könyvet a kezembe veszek, akkor adok neki egy esélyt. Van egy kevés ideje, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Amennyiben ez nem történik meg, hát gyorsan továbbadok rajta, és visszaviszem a könyvtárba.  De ha nem kelti fel az érdeklődésemet, én nem is tudom. Ez olyan mint amikor valaki a világvége Iceland-en várja az új harry pottyert, és tudja, hogy az nem fog megérkezni a vulkáni hamuk miatt. Amikor pedig megérkezik, magába fordul, elkezdi olvasni, és csak annyit kérdez, hogy ez most valami vicc? Nem azt mondom, hogy nem fogom elolvasni, de ez most valami vicc?  Ezzel kezdi az utolsó anyagot? Ezzel akar ez engem megetetni? Na neee. Az én szememet meg nem szennyezem ezzel, az már biztos!  Nem tudok elolvasni egy könyvet, az nekem olyan, mint ha valaki nem tudja megvarrni a kedvenc ruháját, nem tud elmenni a nagynénit vagy nagybácsit meglátogatni. Lesújtó. Kifaroltam, nem haladok tová

Praktikus lenne azzal kezdeni, hogy a szótári megfogalmazás szerint az utánpótlás az az, ami... De nem tudom ezzel kezdeni, eddig ugyanis nem találtam erre vonatkozóan felvilágosító irodalmat, meglehet rossz polcon kerestem. Így fel kell arra készülnöm, hogy saját magam számára kell megalkotnom a fogalmat, hogy utánpótlás. Szóval. A kérdés: Mi az utánpótlás? Számomra, a leginkább egy harci egység jutott az eszembe. Keresztyénként kicsit furcsa lehet, dehát a másik dolog amihez értek, az a történelem, így nem ígérek mást csak vért verejtéket, és könnyet/W.Churchill nyomán/. De ne vágjunk az elejébe. Adott egy egység, az egység pedig végzi a feladatát. De úgy tűnik, hogy a közeljövőben nem igazán lesz arra alkalmas, hogy teljes lehetőséggel ellássák a feladatukat. Így szükségük lesz valamire, /ami nagy valószínüséggel meg fogja őket akadályozni a feladat további olajozott ellátásában/, hogy továbbra is ellássák a feladatukat. Ha valaki észre veszi, a közeljövőben fellépő hiá

Sajnálattal közöljük, hogy nem találtunk a mai napon az ön számára megfelelő munkaerőt, pedig mindenhol kerestük. De tényleg! Kerestük a réteken, virágok között, könyvtárban a gyerekrészlegen, és kerestük a szökőkutak, kocsmák környékén. Kerestük még, az ön által oly nagyra tartott irodákban is, de azokat sajnos zárva találtuk. Amennyiben megfelelne önnek, akkor a kért munkaerő küldéséhez, kérem várjon, töltsön ki még egy ürlapot, majd ismét várjon. Hogymonjda? Az idő pénz. Mondja nekem. Azt hiszi a mi irodánk nem áll a helyzet magaslatán. Igazán megbízhatna már bennünk kedves Ebenezer Úr! Hiszen azt az egy munkaerőt, amit 31 évvel ezelőtt igényelt tőlünk is leszállítottuk. De hát lassan hétvége. Kapcsolódjon ki, próbáljon meg végre más irányt keresni, és találni valami elfoglaltságot azonkívül, hogy papírok fölött günnyed, és azt mondja, hogy még ezt ki kell számolni. Csupa szomorúság, és roszskedv. Napmentes tekintetében a szemek már szinte szürkék, és nem is igazán látni bennük m

Az ember keresi a hangját. Úgy értem, ismerem a hangom, de igazán szeretném azt megtudni, hogy mások milyennek érzik a hangomat. Az asszony feltette a blogot az ő blogjára. Puff neki, rögtön lett 7 érdeklődő. De amikor már látták, hogy igazán nem egy nyelvet beszélünk, hát rögtön éltek az alaptörvényben biztosított szabadságukkal, és elillantak a következő adandó IP címpre. Nos, ez egy kicsit elszomorít, hiszen szeretnék egy többek számára érdekes, de nem túl érdekfeszítő blogot. Ez eléggé lehetetlen küldetésnek tűnik nekem. Hiszen valjjuk be, nem vagyok egy Herkules, nem lettem megáldva Pallas Athéné bölcsességével, és hát egyszerűen, még napjaink ügyeiben sem vagyok annyira otthon. Mi az ördög miatt látogatna engem bárki. De tényleg bárki. Nem tudom. Az, hogy kitörjek a csüggedésből, és kitalálja valamit- mert, hogy nem ülök itt egész nap a gép előtt, és agyalok azon, hogy hé, halló, ide figyeljetek engemet meg!, itt vagyok, én is is. Pedig igen. Itt vagyok. Mindenesetre ö

Egy történet. Nem több. Aztán több. Nem egy. Így kezdődik a film. Egy igazán remek film, ami elgondolkodtat, és kiragad minket a székből, fotelből, vagy ahonnan majd megnézzük. Aki nem szereti a romi filmeket, az ne nézze. Én nekem tetszett a lehetetlen, és a hitetlen romatikus kalandja a képzelet világába. Ha nincs ott, és látod, akkor már majdnem kész egy történet. Ez történik amikor a béna író, akinek elege van mindenből, és csak inni akar, és elvonul egy szigetre, ahol létrehozhatja a maga kis börtönét, vagy inkább királyságát, az önsajnálatra. Nem tehet róla, nem rajta múlott, egy egyedülálló- később kiderül, éppen válni készülő anyukát talál a szomszédban. Hát, ez a két történet, az író, és a kis család. A többi csak a köréjük írt események, amelyek, mint a hullám, meg meg csapják a partot. Nem zavarnak sok vizet, csupán lassan mossák a partot. Nos, ahogy levezeti a director a film menetét, az kicsit unalmas lehet néha, de nem rossz. Összességében, átjött az a számomra, hogy

Egy mindeki számár kötelező irodalmat szeretnék ajánlani, ami elkerülhetetlenül azt az érzést fogja benned kelteni, mintha ez az ember járt már volna nálunk, és még akár téged is ismerne. Egy katolikus ír, aki Michigan állambeli Flint-ből származik. Szókimondó és közvetlen. Minthamellettem ülne, és éppen veleminna meg egy sört. Nagyon nehéz volt letenni éjjel, de már majdnem belealudtam.  / Bytheway, tegnap ünnepeltem a 4. házassági évfordulómat. Szép volt, mármint a feleségem, még mindig. Hálás vagyok neki, hogy néha olyan dolgokban is társ, ami nem biztos, hogy tetszik neki elsőre./                                                                            A lényeg, hogy tessék kérdéseket feltenni, és tessék tényleg kérdezni. Nem beérni azzal, hogy az éppen aktuális ideológia, korábban a szekfűs gyerekek, most pedig ezek a narancsos fiúk mit akarnak a torkunkon lenyomni. A változás köztetek indul el, nem azokon akik azon vitatkoznak, hogy most éppen ki kapjon több rész

Egy jó könyv betűk ből van összerakva. Olyan ez, mint egy közös játék. Az író, szerkesztő, és az olvasó közös játéka. Nem szükségből, de haszonból, és tájékozottságból összerakni egy könyvet. Együtt. Mindenféle következmények nélkül felvenni és kinyitni. Belenézni, és megtalálni amit kerestem. Betűk olyan halmazát, ami megválaszolhat számomra egy kérdést, vagy csak egyszerűen választ ad egy két kérdésemre. Olyan ez, mint egy párbeszéd két illető között, csak a válasz ritkán érkezik meg az olvasótól az íróhoz. Kihívás jó könyvet találni, még keresztyénként is. Találkoztam olyan anti intellektuelekkel, akik azt mondták, hogy semmilyen könyvre nincs szükségünk, csak a Bibliára. Nos ez csak fél igazság. Hiszen az az egy könyv, a Biblia, az mind felett áll. Ez számomra nincs benne a versenyben. Ez magától érthetődően ott van a nyertes listán. Az a könyv az, amit ha kinyitok akkor összeállnak úgy a betűk, hogy megértsem mit akart mondani számomra a szöveg. Mi az üzenete, az nem mindig jön á

Azt hiszem megtalálni a megfelelő hangot, és a megfelelő hanggal hozzákezdeni valamihez, nos ahhoz idő kell. Van aki maga körül zenével vagy egy jó kávéval körbebástyázva, van aki korrektort tart fent, mert nem tud helyesen írni /számomra is lehet hogy érdemes lesz egyet beszerezni, de lehet hogy nem/, de mind rákészülünk valahogy. Nos ez nálam kicsivel összetettem, és hosszadalmasabb volt. Inkább úgy gondolnám, elkezdem, mint, hogy tovább húzzam. Elkezdem, akár egy jó könyvet és remélem, hogy az itt megosztott böffenéseim, amelyek visszatükrözik egy egy pillanatomat, és amelyet mindenféle kockázat nélkül bárki olvashat, sőt kritizálhat /jómagam is kockázat nélkül írok, nem látok senkit, csak a klaviatúra zümmögése, és a ventillátor csattogása, ami elsődlegesen élményt jelent/. Blogolni, nos az egy életérzés. Nem vállalok felelősséget, és nem látom az emberek arcát. Írok amit akarok, nem teszek fel reklámot, de akkor legalább vállalom azt amit leírtam. Nem kell mindennel egyet ért