Nem tudom. A múlthéten furcsa érzés fogott el. Nem mondhatnám, hogy először, de most próbálom meg először szavakba önteni. Könyvet árultam. Főleg olyanokat, amit egyébként nem vennék a kezembe, inkább megnézem filmen. -Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy két nagyszerű kollégával voltam, Köszönöm, jó volt a meló!- De mégis, ezek a vacak darabok is, olyan érzést keltettek bennem, hogy valami nem ért még véget. Na meg aztán jelen volt még a klasszikus irodalom egy-két remeke is, ezt most nem részletezném, de igazán megragadó volt. Kinyitni. Valami oylan folyamat ez, amikor arra vállalkozom, hogy megfejtsek egy kódrendszert, leporoljam a rég nem látott képeket, és ha lehet akkor elmeneküljek egy olyan országba, ahol élhetek. Nem gondolom, hogy a könyv egyébként több lenne. Egyszerűen, csak betűk halmaza, ami átvészeli a századokat, napokat órákat, és perceket. Ennyi. A betű jóeséllyel átvészel, összeáll, és lesz belőle egy könyv. Na és ez a varázslatos, nem birtoklom, nem tudom