GondolatokkotalobnoG

Van amit nem kell túlreagálni. Pontos idő:  http://www.pontosido.hu/ts/time1s.cgi Azt hiszem, hogy ma ismét megtanultam, hogy az idő nem relatív, hanem egy életünket minden egyes másodpercben meghatározó esemény. Ez olyan mint a spanyol viasz. Ha megmondod mi az idő, akkor megmondtad, hogy mi a spanyol viasz.   

gondolatok, hol vagytok, hová bújtatok? Igazán nem találok most úgy semmit. Néha egy két jó idézet, egy vigyor az emberkém arcáról és ennyi. Haldoklik bennem a gondolat, és már - már tisztára kiszáradt belőlem a betű is. Mintha valami hinta székben ülnék, és hintáznék. Várnám, hogy valami kinőjön ebből a hintaszékből, hogy a szék mögül egy kobold előugorjon, és gyorsan rámripakodjon, vagy kitörje a hintaszék egyik lábát. Huncutak ezek a koboldok. Ha ez a hintaszék már összetört, akkor meg csak simán pipáznék. Pöfékelném a szavakat ki, és be, ki és pfff... Nem tudom, hogy összeállna ez a pöfékelés valaha is egy életté, de remélem, hogy akik mellettem pöfékelnek, számukra az élet összeáll. Teljesen elveszettnek nem érzem magam, mert érzem, hogy erős a biztosítókötelem, nem szavakból font, nem tekintetekből vagy léha emberi csürhéből, de sokkal inkább gondos odafigyeléstől. Mintha megszólalna bennem egy égi harmónia, játszi könyedséggel szaladgálva a húrokon fel, és alá mit sem t

Voltatok már úgy, hogy már szinte a nyelveteken volt a szó, és már éppen ki akartátok mondani, és már teljesen el akartátok mondani, és már anyira, hogy már jó is lenne túlleni rajta, de nem. Elveszett. Hirtelen mintha nem is létezett volna az a gondolat, nem is tudod mi történt. Töröd a fejed, és nem találod, kihúzod sorban a képzeletbeli fiókokat, és nem találod a dolgot. Nincs meg, keresed jobbfélen, keresed balfélen, de nincs meg. Már-már azt hitted, hogy nem vagy normális, és teljes mértékben elveszted a realitással a kapcsolatot. Ebből mit érzékel a külvilág. Ennyit. Hogy picit megrebben a szemed sarka, és jól titkolod, hogy volt egy tök jó beszólás, de már nincs....

Nincsenek elveszettek csak némák, a gyertya lángja 1 km-ről is látható, a kiáltás pedig áthatol téren, dimenzión át. Kiálts, és meghallják a kiáltásodat! Ne hagyjd, hogy a torkondon ragadjon a kiáltás, és téged csak a félelem vegyen körül. Egy dologtól kell félni, és az maga a félelem! Azt hiszem, hogy a reménynek azért nincsen sirfelirata, mert ő hal meg utoljára. Lehet, hogy végtelenül elveszettnek érzed magad, úgy érzed, hogy senki nem figyel rád, és nem érdekel már semmi. Csak arra vársz, hogy némán szeressenek. De a szeretet nem néma, megszólal, és felszólal érted. Én ezt így látom. Ennyi. Nem kell tovább csűrni csavarni, mert néma gyereknek anyja sem érti a szavát, ha úgy érzed, hogy nem hallgatnak meg, akkor szólísd meg őket. Keress addíg, amíg meg nem találod azt, aki meghallgat, aki odafigyel arra, ami benned kezdett el fejlődni, formálódni, és felnőni. Ennyi. Meghallgatni, és meghallgatva lenni, érték, és már lehet, hogy nem is fogod magad annyira elveszettnek érezni, és m

Mikor lehanyatlik a láng Kialszik minden remény s aludni tér vele minden emberi lény ... senki nem mulatja idejét tevéled hogy megtudtaj rejtett végződésed... Csak a teológus ily lojális körmöl még akkor is ha a hold már ásít s rebegi imáját eképpen "Héberek Istene te tetted eme helyre gyenge gyermeked Pontokat Tibériás által áldásként te külted nehogy ezért szegény teológusod elveszítsed... Ha megnyertem kegyedet Te állj mellettem mind e ZártHelyen vagy görög Istenek elleni harcnál mindenkor áldott egyetlen neved. De ha lehet kihunyó gyertyabelű elmémet te kezedbe helyeznem engedd életemet mindig Benned égnem!"