GondolatokkotalobnoG

Amikor egy aláírás meghatározza az ember életét, akkor igen meggondolom, hogy mit írok alá, és még később sem vagyok teljesen biztos abban, hogy jól döntöttem. Meg kell találnom az egyensúlyt a család-tanulás-munka-......... között. Nem mondom, hogy nem vagyok feszült, de hiszem azt, hogy ebből Isten kihozhatja a legjobban, csak érezzek magamban elég erőt és kitartást. Sajnos mostanában egyikkel sem bővőlködök. II. József jutott eszembe, aki egy tolvonással egy élet munkáját tette semmissé! Milyen a súlya egy tolvonásnak? Hát, én most azt mondom, egy tolvonás súlya egy élettel egyenlő. Egyszerűen csak feszült lettem. Talán ilyen lehet egy adós rabszolga... VAjon a végén Ki Tudom Majd Mondani, hogy SOLI DEO GLORIA?

„Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned" Szt. Ágoston

aZ egyik SzoCiális háló lapján eltöltött röviD időszak alatt kezd kialakulni az az érzés beNNeM, hogy a fallal beszélgetek. eZ nem éppen egy felemelő érzés, dehát mit is csinálhatnék. Próbálok beszélni, de kinek is? Valamelyik Californiabeli servernek? Furcsak érzés az, amikor megszólítani akarod a világot. Először talán rájössz, hogy nem is jól kezdted a beszédet. Teszel egy kört, majd iSmét szólsz. Akkor is csend. Már kezded magad zavarban érezni, hiszen ki az a hüLye aki magában beszél?! aztáN ráJössz arra, hogy lehet, nem is veled van a baj, egészen EgyszErűen, te mozgásban vagy, de a fal mereven bámul rád, és nem érti amit mondasz. SzerEtnék a fal nyelvén beszélni, de félek, hogy akkor én is a részévé válok. Inkább továBbmegyek, és keresek valamit, valaKit, akivel tudok társalog, nem csak falul, haNem a betűk nyelvén. FuRcsa nyelv, kicsit veszélyes, de mindenképp mozgalmasabb, miNt egy falba épített Tégla szerepét betölteni igyekvő néMa nyelve...

Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. ... Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned. Megmutattad-e néha legalább? Enyhült, s szépült-e tőled a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt? Ott is, hol eddig minden tiszta volt? Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled. Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. – Másként rideg, céltalan lesz az életed. Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh'se kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, cserép, am

Sötétséget sötétséggel elűzni nem lehet, csak a fény teheti azt. A gyűlöletet nem űzi ki a gyűlölet, csak a szeretet teheti azt. M. Luther King Jr. Ezt egyre jobban kezdem átérezni, hogy ez mit is jelent, és nem mindig tetszik, de elfogadom. Nem tudom világossá tenni a feketét, csak feketével, egészen egyszerűen valami más kell. Ez pedig nem lehet más, csak valami világos kell. Kell, hogy a világos győzző végül, kell, hogy a békétlenséget felülmúlja a béke, az értelmetlenséget az értelem. Kell, hogy a félelmet legyőzze a nyugalom, egyszerűen kell, és kész. Ezért bizony Soli Deo Gloria Ja és a mai nap margójára sok minden kerülhet, de én most csak ezt tenném... A lángész: egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék verejték. Edison

"Amikor te és én találkoztunk, a találkozásunk szinte azonna véget is ért, nem tartott semeddig. Smmi se volt. Most, hogy emlékszünk rá, növekszik valamit. De még mindig nagyon vesete tudunk róla. Az lesz az igazi találkozásunk, ha lefekszem és megahlok. Addig minden nap, minden egyes nap alakít rajta. A másik, az csak a kezdete volt" C. S. Lewis, A csendes bolygó Megtanulni megköszönni, és megbocsátani, valami nagyon mélyről felbuggyanó lehetősége ez a mi életünknek, ami vagy megtörténik, vagy pedig nem hagyjuk hogy megtörténjen. Csak rajtunk áll. Az utóbbi napokban több minden miatt igen hálásnak kezdtem lenni az életemért. Nem vagyok szuper sztár, nem vagyok szuper extra keresztyén- nem tudom ezt meddig lehet még fokozni, a kegyességnek milyen irányai is vannak- nem vagyok a legjobb férj, a legjobb testvér, egészen egyszerűen nem jött össze, hogy mindenből a legjobb legyek. De mégis hálás vagyok... ... Az emberekért, akiket a családomnak mondhatok, egyszeri és

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is. Hanem, akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. Szép vers, ezt még nem ismertem, igazán szép vers...

Minden csak nézőpont kérdése. Minden attól függ, hogy honnan nézzük, a fent van lent, vagy a lent van fent. Nem mindegy ugyan, de minden csak nézőpont kérdése. Néha azt érzem, hogy egy szakadék áll közöttem és a dolgok között, és nem tudok rájönni a titok nyitjára. Nem értem azt, hogy mi ez az egész körülöttem, de látom azt, hogy bármennyire is szeretnék átjutni a túlsó oldalraott van az a mély, mindent elválasztó fogalmi rendszer, amelyet a köznyelv csak szakadéknak hív. Hiszen a szakadék, csupán egy térbeli bemélyedés, mely meghosszabbítja az utat két pont között és csak látszólag választ el valamitől, igazándiból ugyanannak a kitüremkedésnek a két oldalán állhatunk. Igen! Te és én ugyanott állunk, csupán fogalmi rendszer két oldalán. Megtalálni egy közös nézőpontot, félúton találkozni, nos az már más történet, mert akkor ki kell mozdulni a biztonságot nyújtó oromról, és rá kell lelni arra a közös pontra, ahol már nincs szakadék...

Az ember nem hibázhat. Ha hibázol, akkor azzal valakire hatással vagy. Itt vagy a földön, és ittléted ideje egyszeri és megismételhetetlen. Barátkozol, szeretsz, felnővekszel, megöregszel, az életed lassan elkezd haldokolni. Egyszeri. Most megállnék itt, és elgondolkodok ezen. Egy lövés, csak egyszeri lehetőség. Semmi több, egyszeri, és megismételhetetlen. Ott a cél, és ott a célpont, és nem lehet eltéveszteni. Bármilyen hiba következményeket von maga után, nagy a nyomás, és nem lehet mást tenni, csak belevetni magamat a feladatba. Bele, és nem elkerülni. Nem lehet mást tenni, minthogy egyenest előre. Mi van, ha hibáztam? Semmi. Megyek tovább, mert lehet javítani. Lehet másképp csinálni. Ami egyedül aggaszt, az a járulékos veszteség. De most itt állok, és csak egy lövés, nem hibázhatok, mint az életem, egyetlen megismételhetetlen és egyszeri...

"Ha Isten jó, akkor bizonyára tökéletesen boldognak akarja megalkotni teremtményeit, ha pedig mindenható, akkor képes meg is tenni amit kíván. De a teremtmények nem boldogok. Istenből tehát hiányzik vagy a jóság, vagy a hatalom, vagy mindkettő." Ez a fájdalom problémája legegyszerűbb megfogalmazásban. Úgy tudunk felelni rá, ha kimutatjuk, hogy sem a "jó", sem a "mindenható", sőt talán a "boldog" szó sem egyértelmű... / C. S. Lewis

Függőség : Valamitől való függés, aminek hiánya elementáris változást, zavart idéz elő, és aminek jelenléte már önmagában is zavart, változást okoz bennem. Vagyis a hiányától szenvedek, nehéz meglenni nélküle, általában orvosság erre a lassú gyógyulás, vagy az örök függőség tudata, és a tiszta állapot. Jelenléte pedig más irányba tereli a személyes életemet, személyiségemet, gondolataimat. Megoldási javaslat : Függés a boldogságtól. Vagyis az az állapot, amikor senki nem uralkodik azon, hogy ember vagyok. Méltóságom nem elvehető, és nincsenek szükségeim pótszerekre, hogy megváltoztassanak. Vagyok aki vagyok, hiábimmal együtt, függőségben élek Istennel. Nélküle nem vagyok boldog, és az ő hiánya elementáris változást okozna az életemben.

Még függőben, holnap vizsga....

Ma a boldogságról egy két szösszenet az agyament tekervényekből, majd holnap arról, hogy hogyan lehetünk függők, és ki tudja, talán legkésőbb szombatig az is megszületik, hogy hogyan lehetünk függői a boldogságnak... Boldogság Amikor leültem írni, és gépre hányni a gondolataimat, akkor először két dolog jutott eszembe. Egyszer, hogy keresztyén vagyok, Jézuskövető, másodszor pedig egy hely. Egy hely, ahol ott is lehetek mint keresztyén. Csak elég becsukni a szememet, és arra gondolni, hogy ott vagyok, hallgatom azt a mély alulról jövő morajlást, ami néha-néha odacsap a tengernek. Béke. Nem háborgott az, és nem tajtékzott, de még ha tajtékzik is. Én kontra az éjszaki tenger, hihető, hogy ki lenne a győztes... Úgy belegondolok, és végigszalad rajtam annyi minden, hogy mi fér bele ebbe a helybe. Belefér a keresztyénségem, de ezt már mondtam, belefér az, amit szeretek, a víz morajló zúgását, és akit szeretek mellettem. Beleférnek az emlékek, és azok a csodás érzések, amik akkor

Ez évben az első könyv amit elolvastam, címre talán kicsit bizar, de hadd indokoljam meg máris, hogy miért olvastam el a Bordályház Bizáncban című könyvet. Hihetetlenűl jó történelmi regény, amely 3 nap eseményeit meséli el. A cselekmények pörögnek, és nem engedik az olvasót arra, hogy pihenni menjen... Ez egyesek számára csak egy óra hosszás kis szösszenet, holmi ponyva, amit átlapoznak, és leteszik. Nekem nem ennyi volt... Igazán egyszerű, izgalmas és történelmi, személyesen is érdekel a bizánci kultúrkör, méghogyha a szereplők épp egy bordélyházba sietnek...  Jól esett egy kis történelmi utazást tenni, igen a bordélyházak világába, a cselszövések és titkos tervek gyűjtőházába, de leginkább az esett a legjobban, hogy próbáltam magam elé képzelni az egészet. Semmi egyéb, csak elképzelni, hogy én vagyok a titkos megfigyelő, az a külső besúgó, aki mindenbe be van avatva, hogy a végén ki kerül ki győztesen a harcból, hogy ki kivel barátkozik, vagy ki kinek az ellensége. Nem mond

Ma újév napján igazán gyönyörű volt a reggeli séta. Még aludt a város, ki azért, mert még nem pihente ki magát, ki pedig azért, mert miért ne? A dér varázslatosan szóródott szét a fákon, ellepve az előző évből ittmaradt ágakat, és most, valahogy a szél olyan ünnepi díszben szórta szét a fákon megpihenő deret. Egyszerűen felemelő érzés volt. Az istentisztelet remek folytatása volt a tegnapi estének. És akkor itt van a már egy ideje meglévő szokásom. Nincs tévékészülékem, mert különösebben nem köt le, és az internet ugyanúgymegadja azt, amit egy tv szolgáltatás, de az újévi koncert. Rádión hallgattam a bécsi újévi koncertet, immáron vagy 10. alkalommal, nem is igazán számolom már. Hihetetlenül hangulatos, mókás, és ringató. Amint mondtam kedves olvasóm, a reggeli séta igazán ünnepiessé tette ezt a mai reggelt, a nap ragyogott, mintha minden életre akarna kelni, és le szeretné rázni az előző évet magáról, de ez a koncert. Hazajöttem, lefeküdtem az ágyba, és becsuktam a szemem. Utazta