GondolatokkotalobnoG

Soha nem értettem az embereket. Miért nem tudják az új lehetőséget elfogadni? Pedig csak elkéne fogadni. Ennyire egyszerű, és lélekben olyan mélyen felszabadulnának, mint még soha. Felszabadító érzés az, ha tudjuk, akármilyen rohadékok is voltunk, van aki megbocsát mindent! De sok út van, amin járni lehet az életünket. Minden egyes lehetőség a megbocsátásra egy-egy útelágazás! És mi választjuk meg, hogy a hazugság útja mellett döntünk, vagy pedig az igazi, eggyetlen út mellet, az igazság ösvényét választjuk. Honnan fogjuk ezt felismerni? Nos, nincs több titok az életünkben, és nincs több félelem bennünk, hogy elsodor az ár, elcsábít a pillanat. Egyszerűen tudjuk azt, honnan hová tartunk, és nem csapódunk. El tudunk számolni minden emberi kapcsolatunkkal! Ez remek érzés. Így haladni, egyenesen, fogadva a tüskéket, és tovább haladni mégis. Mintvalami félőrült, elfelejteni a jajjgatást, és felvenni a terheket, mert sokak terhét hordozzuk ezen a világon. Ilyen ez a feltámadás! Nem so

SEGÍTSÉG! ELLOPTAK EGY ÓRÁT! A TETTESEK KÉZREKERITŐINEK JÓÉJSZAKÁT KÍVÁNUNK!  ööö, az előbb még mind megvolt...  TISZTELETTEL A cég He-he-He Az emberi idő puszta formalitás, merő kényelmetlenség. (...) Eljön még a nap, amikor túllépünk az órán, és felfogjuk, hogy a tér és az idő voltaképpen egy és oszthatatlan; nincs közöttük korlát. Az ég és a föld egyetlen egész két fele, kölcsönösen összekapcsolódnak, és végtelen számú egybeesés van közöttük, még a legkisebb dolgokban is. Arthur Herzog http://www.pontosido.hu/ts/time1s.cgi

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd." Hamvas Béla Ez is Béla bácsitól... " Az ember sok ezer könyvet olvas, legnagyobb részüket egy hét alatt elfelejti. Az ember életében sok ezer festményt, zeneművet, szobrot

Azt hiszem, van ami még nem igazán megy. Ezek a versek. Hívom én, de nem megy... Így hát, most egy szösszenetben, beköszönt a para, s a frász is... ilyen lett ez a parafrázis... megjegyzem köze nincs az eredetihez..... tégy engem porszemmé hogy bent a gépezetben lehessek terhedre az örök végtelenben Haljon minden lélek körbe-körbe ki nem ép e gépbe s csak lassan kattog benne a szürke létbe halgassd a tervet mint szórja a precet porszemek hullnak a halott gépbe. Mindent helyrehoznak hogy újra éljen végre Minden mi halott Talán még ég nála, s a vég mi tőrbe várja Minden halott géppel elég. Élj, mert talán még ma Megérkezik átka minden sodrásban levőnek kerülj az árral szembe ússz, vagy bedarál egybe!

Nem egészen úgy van, ahogy gondoljuk. Isten nem röhög a markában, amikor mi szenvedünk, amikor kellemetlen helyzetbe kerülünk, vagy olyan dolog történik, amit nem értünk, vagy amit nem szeretünk. Biztos vagyok abban, hogy az ördög hamarabb röhög a markában, mint Isten tenné. Ő inkább bosszankodik egy sort, hogy még mindig nem, még most sem, pedig már kitábláztam az egészet, már térképet is adtam az élethez, de még mindig nem értik! Odamentem hozzájuk, de még mindig csak magukkal vannak elfoglalva. Igazán csak akkor fog megnyugodni, és megváltozni az élete, ha tényleg azt teszi, amit szeretné, hogy mások tegyenek vele. Azt hiszem az ördögnek annyi is elég, hogy a gyerekes Jóistenkét kitalálta az embereknek. Nem felel meg a valóságnak, de elég epés tud lenni ahhoz, hogy őt hibáztassuk. Nem nehéz őt hibáztatni, és megkérdezni, hogy a Jóisten miért hagyja, és miért engedi? Nem. Ő nem hagyja, de engedi, hogy mi magunknak csináljunk gondot, élvezzük a szabadságunkat, a döntések szabads

Ez is én vagyok, kicsit másképp. Vagyok, a feleségem mellett-bár ő csak kerüli a könyveket-sztereotípiákba szorítva vagyok, minthogy okoskatörp, pedig menyire nem! még kártyázni sem tudok-bármennyire is akartam megtanulni, soha nem kötött le, soha nem bírtam megegyezni a dolgokat, -még nem mertem megszámolni mennyi könyvem van-mostanában fejlődött az irodalmi szekció Kb.30 új darabbal :-) Szóval kicsit szétszórt, könyvmoly, balek, keresztyén ect... Lehet elítélni, lehet kölcsönkérni - néhol egy épp készülő szemináriumi dolgozat, néhol a bizáncos sorozat, néhol pedig csak a kedvtelésből összeszedett darabok... Ja, és a legjobb... az angolnyelvű szekció nincs itt, az főleg otthol van, a maradék magyar könnyvel! Így ez kb. csak a fele... Hát ilyen is vagyok- a kollázs nem lett olyan jó, majd javítom, idővel...

Lüktető érzést kelt bennem ez a csend. Ahogy most kimentem, fél egy múlt, és nem bírtam ellenállni annak, hogy én legyek az első, én akartam az lenni, aki utat taposok, ott ahol még senki nem járt. Talán csak egy éjjeli bagoly, akinek a szárnycsapkodásai néhol talán látszottak a hóban. Amikor kimentem hirtelen megcsapott egy kellemes érzés. Csend. Nem hallottam mást, csak a szél meg megújuló hullámait. Még mindig arcomon a hullámok érzése. Félelmetes! És egyben nagyon megragadó, nagyon szép. Elgondolkodtam azon, hogy miért nem tudjuk értékelni a csendet? Miért nem akarjuk értékelni a csendet. Egyenlőre semmilyen mélyenszántó gondolat, de várom az ötleteket. Talán csak szeretjük hallani, ahogy mások beszélnek hozzánk, vagy ahogy a betűk megszólalnak bennünk. Egyszerűen csak szeretjük azt a hangot, ami soha nem bánt minket, ami értékel bennünket, és a hibáinkat úgy rója fel nekünk, hogy szinte ő érezze magát kényelmetlenül. A hanggal egyébiránt sok mindent megszerettünk. A s

Azért olvasok, hogy tudjam, nem vagyok egyedül. Azért hallgatok zenét, hogy a betűk, néha előttem dalra, s táncra perdüljenek. Nem egyszerűen csak elmondjanak egy története, hanem ők maguk váljanak a tánc közben történetté. Rég táncoltam. Volt, hogy csak simán elkaptam valakit, miközben szólt a kék duna, és csak két lépés erejéig, csak két betű erejéig, tra-lala-tra-lala... Voltatok már így? Amikor érzitek, hogy minden gonosz ellenetek akar támadni, hogy mindent, amit szerettek, el akarják pusztítani, és szétfeszít az érzés, nem tudsz mit tenni ellene. Nem tudsz ellenállni ennek az elemi gonoszságnak, és egy időután már nem is akarsz. Egyszerűen csak bentragadsz a mély melankóliába, ahol minden olyan édesen kesernyés, egyszer fényes, majd már nem is ismered fel a sötétséget. Ha pedig a friss levegőre kerülsz, ahol olvashatnál és zenét hallgathatnál, hát az meg persze nem tetszik, mert friss, felszabadít minden elnyomott érzésed alól, ami benned feszül. Nem oldja fel a problémát, nem t

A mai nap margójára csak ennyit szeretnék írni: Be Brave! Néha kell mindenkinek egy kis lelkierő, és mindenkinek egy pillanatnyi szusszanás, hogy ez másokkal megeshet, de velem nem. Bárki is olvassa ezt a rövid szösszenetet: Hidd el, Értékes Vagy, és Csak Légy Bátor, és Erős! Be Brave! Ez minden pszichomaszlagnélkül, szól mindenkinek, aki egyszer idekeveredik! Be Brave, and Be the miracle! Csak lelki erőt tudok adni, és ez nem mindig elég. Nem tudom, elég egyáltalán? Változtat e valakinek ez az életén? Lesz ebből élhetőbb élet, érzi ebből valaki magát értékesebbnek? Mindannyian értékesek vagyunk, és ahogy a víz megtalálja a maga utját, szeretném hinni azt, hogy minden baj, gond és nehézség ellenére a lelki erő is megtalálja a maga útját, szépen lassan utat tör magában a személyes ember életében... Remélem, hogy nem vagyok hiteltelen keresztyén, és remélem, hogy ezt Isten is így látja. Az embereket rossz látnom, akik elvesztik a hitüket a közösséghez való tartozásbna, akik hall

nem sallangos a szöveg, ha azzal kezdem, hogy utazunk. Hiszen a cím is azt mutatja, hogy utas, és vagy holdvilág, ban, ben. Azt hiszem az már csak részletkérdés; vagy mégsem az? Több történet zajlik éjjel, akkor, amikor elvileg az emberi szellemnek nem élete nagy viharait kéne töltenie, hogy most tévedtem, nem tévedtem, jól tettem, hogy megtettem, bízzak ne bízzak. Kicsit olyan sors szerűnek tűnik az egész, amit nem tud megszakítani az a fene nagy félelem sem. Nem tud olyan tragédiát előidézni, ami Tamással volt, nem tudja Évát és Mihály úgy összeboronálni, hogy az végül happy and-et jelentsen. Nem. Az utasnak más jutott, és olyan beletörődően elfogadja, hogy a holdvilág, számára mást mutatt. Valahogy, ha nem a XX. században játszódna a történet, akkor úgy érezném, hogy az istenek elbuktak, megint, és nem tudnak egy római drámát összehozni a végén, hisz mindig az életfonál fonói győznek, amíg győzik a fonalat. Igen, nem egy átlagos történet. De nem is az, amiért érdemes irányt válta

Leginkább arról beszélhetek ami az utóhatása. Egy remek darabról van szó, azt le kell szögeznem. Nem igazán vagyok mégis híve ennek a szerzőnek. Hihetetlenül homoerotikus. Szinte már idegesítően csak a szexben látja a feszültség feloldását, és már-már a feszültség feloldódott, aztán pedig jön egy újabb, megoldatlan fejezet. A történetet aki akarja megismeri, nem bonyolult vagy összetett. Egy este elolvastam, úgy délután kettőtől kettőig. Mégis amikor azt látom, hogy vannak életek, melyekben csak a szex ad lüktetést, akkor kicsit elszomorodom. Mondom, a történet zseniális, hiszen kinek jutna eszébe - bár megjegyzem az elromlott autó, és a szomszéd faluban levő szerelő képe, a szerző más művében is visszaköszön - hogy egy talajt vesztett félőrült skizoid fiatal, aki épp most ért révbe, katasztrófális hajótörést szenved múltja megbúvó jéghegyeitől. Hihetetlen, mégis kicsit fájdalmasan valóságos. Fájdalmas. Ez a legegyszerűbb szó ami most az eszembe jut. Nem azért, mert számtalan ölelkez

Igazságként szemétdombot sohase öleljek, anyám! Nagy László Amikor úgy érzi az ember, hogy minden a helyén van, általában akkor szokott valami pofátlan Deus ex machina jönni, hogy ráébresszen bennünket arra, hogy csak álmodunk. Pedig de. Mégha nem is lenne minden ilyen klassz, akkor is úgy érezem, hogy sok minden a helyére került, és ez jó. Szeretek. Gondolkodom. Érzek. Hiszek. Remélek. Ismét csak szeretek. Nem tudom, hogy minek tudható ez be, de leginkább úgy gondolom, hogy annak, hogy Hiszek. Jézuskövető akarok lenni. Minden reggel arra ébredek, hogy erre gondolok. Aztán vagy összejön, vagy nem. dE most úgy érzem, hogy igen, egészen addig amíg odafentről nem kapok más üzenetet! Szeretem ezeket az értékes perceket, mert olyan ritkák, olyan tiszták, mint a forrás, ami épp most találta meg a maga útját a hegyből kifelé a nagy tenger felé...Szóval, most megvan mindennek a helye, mégha ez a szoba állapota nem is tükrözi...