Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2013

Egy feltört zár

Zörgessetek és megnyílik nektek ! A tegnapi és a mai nap margójára: tegnap zárcsere, ma pedig feltörtem-jobban mondva kinyitottam egy lakatot. Szóval ilyen egy bezárt lakat és két görbe gemkapocs futó ismertsége :P Jólesett kinyitni a zárat, a szekrényből ki kiszabadult sok minden, többek között a kulcs is :-) Azt hiszem, ez egy szép nap volt !

Artur C. Doyle

"Az élet jóval különösebb eseteket produkál, mint amilyeneket az emberi elme képes kitalálni. Mi még csak elképzelni sem tudjuk azokat a dolgokat, melyek a lét köznapi banalitásai csupán. Ha most kézen fogva kirepülhetnénk ezen az ablakon, és kedvünkre szálldoshatnánk e felett a hatalmas város felett, kissé felemelhetnénk a házak tetejét, hogy bekukucskáljunk, és meglessük a lakók életének furcsaságait, a szokatlan egybeeséseket, a terveket és a félreértéseket, az események fantasztikus láncolatát, mely nemzedékeken át húzódik, és a legelképesztőbb eredményekhez vezet, akkor, barátom, az összes kiagyalt történet minden sablonjával és előre sejthető végkifejletével együtt ócska és lapos fércműnek tűnne csupán."  

élet újratöltve

Ez nem egy olyan izgalmas bejegyzés arról, hogy mennyire izgalmas az élet. Ez nem egy olyan bemondós bejegyzés. Ez egy bejegyzés arról, hogy az ember vár, rájön, hogy amit ki akar törölni a nem is mindig olyan egyszerű, hiszen annál mélyebbre van ásva, hogy azt bármi ki tudná szedni onnan lentről. Ez egy bejegyzés arról, hogy az ember rövid várakozás után hajlandó, és képes ugyanúgy hibázni, hajlandó és képes kipróbálni, ismét az érzést, hogy milyen is az, hogyha hibázik. Megízlelni a mulandóság nektárját, amely kinő a hibákból, és számtalan fáradt percben gyűjtik össze a gondolataink. Nem igazán hiszem azt, hogy tökéletesek vagyunk, de az érzés, az, hogy a szívünk dobok, és emberek vesznek minket körül, akiket, Isten tudja, valamiért csak el akarunk felejteni, ki akarunk törölni, mert az életünkben ők csak katasztrófát, rontást, és bármi mást hoztak, de mégsem tudjuk. Mert vannak mély, emberi kötelékek, melyek elmúlnak a szív dobogásának leállásával, legalábbis az egyik fél részéről,

Valami apró eltűnés

Valami apró eltűnés az, ami most belőlem kisüt, valami kis egyszerű, mellettem szótlanul elhaladó eltűnés, amire ha ráköszönsz, nem köszön, csak a hide kövek visszhangja tekint rád. Egykor a kövek is vizet fakasztottak, de most már mindez elmúlt. Sem moha, sem semmi apró kis lárva nem él meg ebben az ismeretlen világban. Valami apró dolog, valami megfoghatatlan, olyan mint a levegő, befoghatatlan eltűnt. Ez nem jó érzés. De van ami megmaradt. Nem tűnt el végleg az élet, az mindenhol megleli a helyét, még ott is, ahol nem gondolnánk. Végtelen, és mély, olyan kikutathatatlan a szomorúság, megtöri az apró lények világát, mint valami világvége jelenik meg, és lassan felemészti a még létezőt. A többi pedig? Hát az apró, megmaradó jó érzés, az, hogy még mindig fáj, hogy ember maradtam, és van hová tovább menni. Nem gondolom, hogy minden ugyan az, nem gondolom, hogy minden ugyanúgy megy majd tovább. Egy kicsi halál, és egy kicsi feltámadás.  "Egyszer egy este történt, röviddel azutá

Béla bá, már megint megmondja

"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt. Hamvas Béla"

szavak/Words

Minden szónak értelme van. Minden eges szó hordoz a számomra egy értelmet, és a számodra egy másikat ugyanaz a szó. De minden egyes nyelvben a szavaknak megvan a maga, emberektől mentes, mégis emberek által használt jelentése. Saját életük van, ha már elhangzott, addig csak jelentése, de ha elhangzott, saját élete van, növekszik, erősödik, írt, pusztít, plántál, táplál. Bánjunk bölcsen a szavakkal! És a szakvak bölcsességgel párosulnak! Nem kell elhinni, hogy a szavak saját életre kelnek, de ha nem hiszed el, akkor már észre sem veszed, és már benned is saját életre keltek. Mit mondanék, ha már csak 1000 szót mondhatnék ki, és utánna meghalnék. Eddie Murphy-nek van egy ilyesmi filme! Érdekes, elgondolkodtató, már csak 1000 szó... Szóval értelme mellett, helye is van a szavaknak! Nem mindegy, hogy mikor hova helyezzük őket, veszélyesek is lehetnek, és nagyszerű dolgok is származhatnak belőle. Ez függhet a táptalajtól, ami befogadja, és attól, hogy mi hogyan küldjük őket! Mos ajánl

Nyár

Dsida Jenő Csillogott aranyfüst-hajad. Beletűztem egy kis galyat ... s lefeküdtem, hol keserü illatba vont lágy mesefü. Valami ringató tavon hevertem, nagy szirom-hadon, nem tudtam már, de réveteg voltam és édesen beteg. A fény muzsikált, majd kevés üvegpengésü bús csilingelés zönge-halkan csöppent bele, mintha aludni kellene... ................................. Hajamban szellős pici nesz motoszkált, mintha csodajó szélben vinne a léghajó s könnyű lettem habfellegek vattája, mely le s fellebeg. ... ... Hajadban egyre nőtt a galy, s galy közt csillogott a haj, nőtt, nőtt, nőtt lomb a Léthe-part lejtőjén, lassan betakart s néztem lehúnyt pillámon át a zöldarany hajtásu fát, míg homlokom kigyöngyözött, könnyel, mint nyirkos várfalak az elítélt rabot - - Sötét lett és nem láttalak.

Ish

Reményik Sándor:  Vagy-vagy Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél. Vagy az Úristen, - vagy az emberek. Vagy a kolostor, - vagy fészek-meleg. Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, Vagy egy asszony simogató keze. Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan, Jaj, csak ne felemásan, felemásan!

lennie kell

Lennie kell annak, hogy felfelé ívelő szakasz. Mert nem lehet mindig fent az ember, de most egyszeren csak hinnem kell ezekben, hogy létezik, és nem csak holmi lapokba zárt mítosz, amit csak azok mesélnek, akik a lent levőkből élnek. Lennie kell, hinnem kell, és hinni akarom. Jézusnak is megkérdezte az Atyát, "ha akarod elmúlhat tőlem ez az egész"... nem múlt el, de az ő vére lett a bére... szóval az élet utat tör magának, akármennyire is sivár most minden körülöttünk! Utat kell törnie, máskülönben miértelme lenne? Lennie kell, jönnie kell a változásnak, akármennyire fáj, akármennyire is elkerülhető lehet, az ember csak ember marad, égi kegyelem nélkül, sajna nem élhetünk meg! Bármennyire is kétségbeejtőnek tűnik az életed, van remény! Amennyire pocsék körülmények között vagy, annyival jobb napok várnak rád. Nem számít, mennyire borzalmasnak tűnik a helyzeted, képes vagy fölé emelkedni. Ha csak sóvárogsz a változás után, azzal nem változtatsz meg semmit. Ha viszont úgy

break down

egyszeren csak vannak pillanatok, amikornem értek semmit, és nem tudok dolgokat hova tenni. ilyen ez a mai este is. remélem, hamar elmúlik, ezzel most nem tudok mit kezdeni, ennyi, emberbőlvagyok! Annyi bánat a szívemen, kétrét hajlott az egeken. Ha még egyet hajlott volna, szívem kettéhasadt volna. Kányádi Sándor Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk. Lőrincz L. László A szenvedés száz arcú szörnyeteg. A földi boldogtalanságnak igen változatos formái vannak. Mint a szivárvány, a horizont fölé nyúlik - árnyalatai színpompásak, mint a szivárványé, s bár oly távoliak, mégis meghitten közeliek. Edgar Allan Poe

A Hobbit /idézetek

Elolvastam A Hobbitot-mivel ez számomra most teljesítmény, ezért ennek örömére, egy-két idézet; ime: "Én most elmegyek a várakozás csarnokába, hogy ott üljek atyáim mellett, míg meg nem újul a világ. Mivel aranyat-ezüstöt hátrahagyok, hiszen ahová tartok, ott mit sem érnek, szeretnék barátságban válni el tőled, ezért visszavonom, minden szavamat és tettemet ott a Kapunál" A fekete mágusról Gandalf és Elrond beszélget "Nem telik bele sok idő- mondta Gandalf - , és biztonságosabb lesz az Erdő. Észak sokáig ment lesz attól a borzalomtól,legalábbis remélem. De azért jobban szerettem volna, ha az egész világból kikergethetjük! - Az bizony jó lenne - mondta Elrond -,de attól tartok, erre a világnak ebben a korszakában, sőt még számos eljövendőben se fog sor kerülni." "Szóval bizonyos értelemben mégiscsak beteljesedett az ősi dalok jóslata! - mondta Bilbó. Hát persze! - válaszolta Gandalf - Miért ne teljesedett volna be? Ugye nem akarod mondani, h

Egy MÁRAI

Tudja, lányom, sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni, lelkem. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.   Márai Sándor

tündekerepelő/koboldének

tündekertelő/koboldének itt van már egy újabb lapon a megterített két mondatom. Nemhagyhatom magamba poshadni Néha elkell mondani, hagyni, Hogy a szavak kijussanak innen, Oda, hol tündék és koboldok a minden. Nem létezik más csak a várzs, Színek megújúló kavalkádja Tündék építenek, természet imázst. Koboldok hada dúlja fúlja, Hogymikor lesz már újjab nóta! Trallala, Trallala, Trallala. Nem a legeszesebb lények, hol itt, hol ott élnek! Néha egy versben, vagy falevélben Máskor a szákban, szóbeszédben; örök harc ez, lapokon dúlják a vérre menő szócsatákat; Nem hagyja magát se tünde se a koboldok természete. Hol rend és béke, ott tünde élt, HOl csintalan gyerek szalad, Egy-két kobold is megélt, Hol a levelek kinőnek sorba, Ott a kobold ősz azt mind lesodorja, Hol a folyóban minden kristálytiszta, Egy huncut pisztránk, röktön bepiszkítja. Hol dalol a sok madár, ott a koboldokkal a fák! Habár; Mégse lenne egész ez a nóta, Ha csak az egyik fújja, fújja,

egy pillanat...

Ott ültema padon, és csak néztem, ahogy a korai nyári napok körbevesznek égető sugaraikkal. Már-már azt hittem, hogy eltévedtem, és valami szaharai reggelbe csöppentem bele egy pillanatba. Amott épp egy ifjő pár fényképeszkedett, itt pedig egy-két fiatal ugrált, és imádta önmagát. A lányok persze csak legeltették kihezett tekintetüket. Jómagam egészen máshol jártam, valahol messze, egy olyan vidéken, ahol csak kevesekkel találkoztam. Éppe beszélgettem a szobrokkal. Illetve beszélgettem volna, de nem igazán kaptam választ egyetlen kérdésemre sem. Valami egészen ismeretlen nyelven beszéltek, amit nem értettem, és persze ők ezt tudták, ezért beszéltek hát azon a nyelven éppen! Kérdéseim voltak, és arra válrtam, hogy megkapom a választ, de válasz helyett, csak azt kellett hallgatnom, hogy ismeretlen hangfoszlányok szűrődtek át a múló idő nyomában. Igazán az érdekelt volna, hogy honnan jöttek, mióta vannak itt, mit csinálnak itt? Mit őriznek. Ezt mintha értették volna, és a válasz cs

Ölelés/szabadidő/beszélgetés

MERT MINDENKINEK JÁR EGY KIS MEGÉRTÉS, ÖLELÉS, SZABAD IDŐ, BESZÉLGETÉS,SÉTA, ODAFIGYELÉS! Olyan felszínesek lettünk, és passzívak! Tessék-tessék, egy kis vigyorb még nem haltak bele! Kezdetnek egy ölelést beiktatni! Hasznos darab! Hehe! :D Ugye-ugye!