GondolatokkotalobnoG

Első megjegyzésem a múzeumok éjszakájáról. Lassan fogom feldolgozni, mivel olyan fáradt voltam aznap, hogy az összes processzorom hűtője megfőtt, a memóriakapacitásom pedig éppen akadozott. Szerettem volna többet magamba szívni, de lehet, hogy ebben nagy segítségemre lett volna az, ha nem késik a vonat 1,5 órát, és nem vagyok halál éhes! De haladjunk. Munkácsy terem! Nem gondoltam soha azt, hogy agyonszteroidzott csávók meg szilikoncicik is ennyire érdelődnek Kriszus Urunk káláriája iránt! Igazán belenéztem volna a fejükben, hogy amíg én a középn állok, és nézem a képeket, addig az emberek mire gondolnak, mit látnak ŐK. Mit látnak ezen az ókori fazonon, aki ott áll valami bugyogós ipse előtt, és gondolkodnak. Volt aki csak bejött és kiment- hülye képek, nem érdekelnek... Volt aki csendben és áhitattal, valahol középen, ahol én álltam megállt, és nézte az eseményeket, volt aki beállt a kerengőbe, és nem látott semmit, csak az ecsetvonással megörökített pillanatokat. Beleszé

Nem lehet mindig mindent jól csinálni. Egyszerűen csak kell valami, ami mentén haladjak. Az Oz-ban ott volt a sárga út, amin végig kellett menni. Mindig vannak ösvények amiket követni kell, akár jól, vagy rosszul cselekszünk, szeretnénk, hogy a csodák csak velünk történjenek, csak minket figyeljenek, középpontban legyünk. Nekünk kellene mégis csodává lennünk, hogy ezeket az apró csodákat és örömöket, öleléseket, ajándékokat, és szétosztott életet egyszer visszakapjuk. De nem mindig tudunk mások számára csodává válni...Mégis mindig azon rágódom, vajon volt valaki, akit boldoggá tettem, kiegészítettem? Tudtam valaki számára csoda lenni? Csak remélem, hogy igen... Reményiktől Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, ... Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban ha

A kérdés teljesen egyszerű. 59 sec telefonálás, vagy pedig 1 sms (160 hangok nélküli, érzelem nélküli karakter, se sírás, se öröm, se egy csalódott hang, vagy egy vakkantás, semmi). Melyik az, amivel a többet lehet kifejezni. A kettő, hogyan hatott a kommunikációnkra? Mennyire lett tartalommal dúsítva a mondókánk, vagy csak annyit dobunk át, hogy "Cső, hogy vagy? Mizújs?" A végén pedig nem értjük, miért is ülünk egymás mellett, mint két kuka, és hallgatjuk a vad zenéket, hogy ki az, aki megérti a szív hídján átrepülő életet, vagy az egyéjszakás vad románcból sose lett semmi egy bizonyos francia ágyon, vagy hátsó ülésen. Mi a mondandód!? Engem ezzel lehet megfogni, Azt hiszem el kell gondolkodni az sms-ezési szokásaimon, és előnyben részesíteni valamit, ami ugyanannyiért, sokkal többet kínál, hiszen, ha választhatok, hogy beszéljek, vagy úgy 2 mondatot leírjak? Hát azt hiszem nem kérdés, mit fogok választani... Szólalj meg és szólíts meg. Használd ki azt a bizonyos 59

Szeretnék: kimenni messze, a víz partjára s a lemenő nappal szembenézve nekidőlni egy fának. Hetenként többször. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást, meg a zsongó, csobogó vizet, mikor beszél a Csenddel. Úgy maradni, míg feljönnek a csillagok és simogató ezüst fényüket fejemre hintik. ...Először egy napig maradni ott azután két napig, azután három napig, azután mindig... Nehéz megszólalni akkor amikor mások beszélnek. De mégis úgy érzem, hogy kell, muszály, és oda kell figyelni ennek ellenére arra, hogy szeretném... Vannak soha meg nem született bejegyzések, melyek bennem kavarognak, és néha egy egy kiszökken a csillagok közé. Nagyon intenzív időszak van a hátam mögött, és az a szó, hogy szeretnék, nos az a legkevésbé közelíti meg amit most gondolok. Szeretnék nagyra nőni, mint egy kisgyerek mindent elfelejteni, szeretnék munkát, örömöt, törődést tanulni, másokat szeretni, szeretnék tenni, tenni, tenni. De nem szeretnék félni. A szeretet le kell

Filmek, amiket véleményezni, ajánlani, és megnézni szeretnék ismét a nyáron. Ezek azok a történetek, amelyek nagy hatással voltak rám, pl.:az Árnyékország című filmet még most sem hevertem ki! Lényeges az volt a számomra, hogy milyen közönségesen beszélnek az életről, nem akarnak, és nem fognak többet adni, mint egy egyszeri kaland, aminek az emléke elkísér bennünket hosszú időre, és valamit ad a számunkra, mint egy édes kis semmiség, ami felfrissít, felráz. Nem feltétlenül kell, hogy igaz történet legyen, nem feltétlenül kell, hogy romantikus, vagy drámai legyen a film, egyszerűen csak valami újszerűt, eddig nem megvalósítottat kell felmutatnia, amivel megdöbbent, megállásra és gondolkodásra késztet. Összeállítottam egy listát, ami változhat, vizsgaidőszak után belecsapok a lecsóba! Igazán remek történetek, igazán jó lehetőség arra, hogy csak egy pillanatra is, de más világba, időbe látogassak. Egy kicsit kiszakadjak... Várom a további javaslatokat... ime 1-2 ajánló: Lopott