Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2013

Egymáshoz

"Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, min t árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra - Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom. Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat, De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt - Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz: Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz. 1937"by Reményik

Jack

November 22. margójára szeretnék most valamit lejegyezni, hiszen ezen a napon, valami véget ért. J. F. K. amerikai elnöknek és C. S. Lewissé egynapon távoztak az élők sorából. Míg az ameriai elnököt nagy tömegek gyászolták, addig az idősödő angol irodalomprofesszort csak alig egy páran. Nem szeretnék mást, csak elmondani, hogy Lewis élete, és munkássága nagy hatással volt rám. Nem csupán kimozdított egy holtpontról, hanem elindított valami felé. Azt hiszem kijelenthetem , hogy soha senki nem volt rám ilyen hatással, még most is beleborzongok. Mégsem nevezném magamat Lewis fun-nak. Hiszen nem olvastam minden munkáját, nem voltam azokon a helyeken ahol ő volt, és nem ittam azt a sört amit ő ivott. Egyszerűen a gondolatok, amik tőle születtek, egyszerűen a regények, amiket írt, valahol közel állnak hozzám. Csakhogy egy pár dolgot említsek, amit felvettem a hetek, hónapok, évek folyamán: Jack becenevet-mindeddig sikertelenül küzdök azért, hogy az emberek így hívjanak- a pipázás, és az a

Ember földjén

AZ EMBER FÖLDJE "A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal. De ahhoz, hogy ezt elérje, eszközre van szüksége: egy gyalura, egy ekére. Szántás közben a paraszt a természet egy-egy titkát ragadja meg, és az igazság, amelyet kibont, egyetemes. A repülőgép, a légi útvonalak eszköze is így hozza kapcsolatba az embert minden ősi problémával. Mindig szemem előtt van az első argentínai éjszakai repülőutam képe; komor éjszaka volt, s mint csillagok, egyedül a síkság ritka szétszórt fényei ragyogtak benne. A homálynak ebben a tengerében mindegyikük egy-egy öntudat csodájáról adott hírt. Az egyik családi tűzhelynél olvastak, tűnődtek, vallomásokat mondtak. A másikban talán a tér roppant mélységeit kutatták, a fáradó elme az Androméda csillagképein borongott. És amott a szerelem lobogott. A messzeségben mindenütt tüzek villantak, táplálékukat követelték, fénylők vagy szerények,

Rongyrázás

Van itt két rongyszőnyeg, aminek a testét porhüvely fedi, egymásnak, vagy elmegy egymás mellett, se vele, se nélküle nem megy, valahol mindig megtalálják egymás társaságát... Ez az életünk, emberi civilizációnk egyik mozgatóregymástól... De leginkább csak rázzák magukat, hiszen mindkettőnek fel kell hívnia a figyelmet egymásra, és be kell mutatni, hogy mennyire fontosak... Megjegyzem a szovő mester ezt anélkülis tudja, de igazán élvezi, amikor a szőnyegek, ezek a por rongyok életre kelnek, saját történetet gyűjtenek, és mindegyik keresi a maga párját... RONGYSZŐNYEG 143. A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga – a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, cimkék között jár, mint egy patikában. Hiába száll be földet és eget, mindég semmiségen át üg