GondolatokkotalobnoG

Ma megkérdezték tőlem , hogy hogy vagyok. Meglepődtem, mert nem szokták túl gyakran megkérdezni, és ha meg is kérdik, nos akkor sem mindig azért, mert érdekelne is akárkit. Úgy előttem van az a jelenet, a Larry Crown-című filmből, hogy bejön a tanár a State College-ba, és elkezd ordibálni, hogy takarodjon innen kifele mindenki, takarodjon ki az, aki nem tud törődni... Hát, nem tudom, a törődés, lehet egy meglepő kérdés is, ami lefegyverezi az embert, és nem hagy más választást, minthogy elmondja, azt ahogy van. Ez az én esetemben, Nagyszerűen vagyok, formulával el is lett intézve. Hiszen mostani állapotom terminus technikusa az, hogy remekül vagyok, meglehet azért, mert törődök, és velem is törődnek?! CARE-GOndOSKodás. Egy szóval, egy kávéval, egy két értelmes emberi szóval kiemelni az életet abból a mindennapi rohanásból, feszültségből amiben van... Ez a kérdés jólesett, és most én is kérdezem, Hog vagy!? Jó tudni, hogy nem egyedül vagyok, hanem kollégák, barátok, család vesz k

A jövendő generációk boldogsága... Ki tudhatja előre, hogy miből áll? Ki beszélt ezekkel a jövendő generációkkal? Ki tudja, milyen bálványokat fognak ők imádni? Annyit változott a boldogság fogalma a századok folyamán, hogy senki se veheti magának a bátorságot, hogy előre meghatározza. Attól nem leszünk boldogok, hogy fehér kenyéren taposunk, és belefulladunk a tejbe. De már ma azok lehetünk, ha megosztozunk másokkal a szűkölködésben. Ha csak a "boldogsággal" és a szaporodással törődünk, értelmetlenül népesítjük be a Földet, és egy félelmetes társadalmat hozunk létre. Szolzsenyicin

  Nehézség, olyan ez, mint egy határ. Amikor döntesz,  lépsz vagy nem lépsz. Elég jó keresztény vagyok, vagyok e egyáltalán keresztyén, hiszen kívülről úgy látszik hitetlenkedem, belül csak énlátom hogy jól akarok dönteni. Bízok e a képességeimben, hogy kitolhatóak a határaim, vagy ismerem már annyira magam, hogy erre esélyem nincs?! Átlépsz vagy nem, belépsz vagy nem. Kimozdulsz a holtpontról vagy nem. Dönteni kell, és a döntés nem egyszerű, mindennapi határaink folyton változnak, én úgy gondolom. Hol kitárulnak, hol bezárulnak, de változnak!! Vagy megtalálom az utat, vagy nem. De keresnem kell! Enélkül elveszett vagyok, lehet, hogy pont a keresés az utam!? Mint a hegytető, egyik oldal lejtő, másik oldal lejtő, de a hegytető egy jóideig járhatónak tűnik. Értékes vagy, Értékes vagyok Isten számára. Akár jól viszonyul a határátlépéshez akár nem. A vámot ő már megfizette!