Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2014

Egy versike csonka rímekkel,

nyárváró nejemnek Betört a nyár a kertbe. Tövestül zölden jött be. Minket besütött a mába, nyomunkat ott őrzi még az a furcsa körkörös emlék beleszédültem tudatába. Ragyogóbb az minden napnál! Hol kezdődik? Hol a vége? Kötélhúzás mindkét vége! Megremeg, de el nem tépheted. S akkor beragyogja az életed. 

Erősebb mint a Pálmastex!

Vannak kötelékek, amelyek erősebbek mint akármilyen ragasztó. Nem lehet leírni azokat, de mégis stabilan tartanak egy olyan helyzetben, amely a földi élet előrehaladásának szempontjából, szinte tarthatatlan, a civilizáció szempontjából pedig civilizálatlan. Nehéz körülírni, mert teljesen körbeveszbennünket, véd, életben tart minket mások számára. Ma olvastam egy postot a fb-on. Isten még a megrepedt nádszálat sem töri el, és a füstölgő mécsest sem oltja ki, mégha annak ki kellene aludnia. Jön újnap, jön új kihívás, új nehézség, de vannak ragasztók, amelyek j obban összekötnek, mint bármi mást. Mint ez a kis fa is, amire rászegelhettek, vagy ragasztottak egy cipőt. Ötletes! Bár, lehet, hogy káros a fára, de ötletes! Örülök, hogy én is ilyen kötelékben élhetek, ami nem szakad el, és ami teljesen körbevesz! " A megrepedt nádszálat nem töri el , a füstölgő mécsest nem oltja el." (Ézs. 42, 2)