GondolatokkotalobnoG

Tervezés, újratervezés, a tervezés bírálói, a tervezés építésének szabályai, a szabály tervezései... több alternatíva. Dejólenne mindent egyben elvégezni. A tervezésben rejlő,  lassan körbe le omló erő; Ami megfolytja  A folytatást. Mert ő csak ás és ás. A ház nem áll, csak tervezi, hova ablak, a redőnyt megveszi. A tervezésben rejlő lassan mozgó erő. Nem épül, csak kékül új életcseppek a bőrön. Mit felfaltunk tegnap, Perc, idő a zsebemből Az éltető erő  maradt ma. Így szólt a tervező.

Ezt a bejegyzést nem ma kellett volna megírni. Már rég terveztem, hogy a gép előtt ülve bepötyögöm a rövidke gondolataimat. És ahogy itt tervezgettem magamban, egyre csak kitoltam azt a bizonyos határidőt, amire megírjam a bejegyzést. Igen ez csak olyan magam számára fabrikált határidő, amely ismét csak egy lenyomatot fog képezni az én virtuális naplómban. De mégis. Terveztem, hogy megírom milyen volt elköltözni, terveztem, hogy megírom, milyen volt új városba lépni, az élet mindennapos dolgait egy másik síkban tölteni. De nem ment. Valamiért mindig kitoltam ezt az időt.  Hiszen nagy váltás volt, és jelentőségteljes. Igen, olyan, mint amikor a vonatnál váltják a sínt... Hiszen, ha nem váltják, akkor is tovább halad a vonat, csak más irányban más úti céllal. Az igazat megvallva nem szoktam ennyit gondolkodni egy bejegyzésen, de mindig csak tervezek. Mindig csak jó lenne, és itt ülve arra jövök rá, hogy ez nem fogom tudni kiadni magamból egyszerre. És ismét kitolom a határidőmet, hogy

HERAKLESZ TIZENHARMADIK HŐSTETTE Forrás ( http://mek.oszk.hu/05600/05645/05645.htm ) Ezek után pedig megpihent Heraklesz Eurisztheüsz király előtt, és beszolgáltatta a naemeai oroszlán fejét, mellyel Augiász istállóját kisöpörte. - Itt van a fej, ó, király - mondta Heraklesz. - Feloldasz-e mostan végre? De Eurisztheüsz összeráncolta szemöldökét, és gondolkodva szólt: - Még egy hőstett vár rád, ó, Heraklesz! - Mi legyen az? - kérdezte Heraklesz, és meglobogtatta buzogányát. Eurisztheüsz kivette zsebéből a Rafina című szépirodalmi lap legutóbb megjelent számát, és felhajtotta azon az oldalon, ahol Pök Lajos "Tiszta nyál egy régi lemezen" című költeménye volt kinyomtatva, kék betűkkel, keresztbe és visszafelé. - Látod ezt a verset? - mondta Eurisztheüsz. - Látom - mondta Heraklesz; és tényleg látta. - Na - mondta Eurisztheüsz. - Menj el Pök Lajoshoz, és bizonyítsd be neki, hogy ennek itten nincs értelme. Tizenöt éve nem meri ezt neki senki megmondani. Hera

A héten, vagy a múlt héten sétálok haza a munkából. Igazándiból ennek a történetnek nem is lenne olyan nagy csattanója, sőt még csak hangsúlyos sem lenne a betonfalak között zajló vad természet menetének, ha hetekkel később nem kerül a kezembe egy könyv-illetve elnézést, napokkal később nem kerül a feleségem kezébe egy könyv... Kelet vidékeit, mint valami Középföldét írják le néha, melyek orkok és tündék csataterét jelentik, s ahol néha egy egy sárkány vagy a törpök zavarják csak meg az emberek életét. Hát az én életemet, amint ebben a keleti városban hazafele sétáltam egy nagyobb lakoma zavarta meg. Mint mondtam, számomra nem is lenne ez gond, de ezt a lakomát egy varjú végezte egy másik madáron, első pillantásra élvezve minden falatot. Amint láttam, hogy nem adom fel utam célját, lakomáját ugyan féltve, de szemét folyton rajta tartva a varjú odébb állt. De nem ám egy másik fához, nem ám egyfajta röptényi magasságig, hátha ugye mégis kereket oldanék az estebéddel... Hogyismondjam

Útközben az ember sok mindennel találkozik, és maga is sok mindent tesz. Reácsodálkozik a körülötte lévő dolgokra, észreveszi az eddig eltelt időben az összefüggéseket. Erre találtam egy szép idézetet, ami nagyon megtetszett.... {Dr. K. Annamáriától}....íme "Az úgynevezett szerendipitás az értékes dolgok megtalálásának képességét jelenti. A szó eredete a Szerendip három hercege című tündérmeséből ered, melynek szereplői véletlenül olyan dolgokat fedeznek fel, amelyeket nem is kerestek. Én ezeket látom varázslatoknak. Nem abban az értelemben, hogy állsz, várod a csodát, és nem teszel semmit, hanem miközben egy úton haladsz, észre tudod venni a felkínálkozó lehetőségeket, tudod, hogy nem kell az egyenlet minden ismeretlenjének ismertté lennie, mert a végén így vagy úgy összeáll a megoldás." Rácsodálkozás. Haladás. Fiegyelés. Hát, remélhetőleg utólag mindenképpen leesik a tantusz, ha így jobban tetszik, még akkor is, ha épp akkor ott nem értjük az adott helyzetet eseményt,

Fekete trilógia, I.    Mért van a gyógyszertár bejáratán kígyó? Helyébe-festhetne a mai ember néhány jókedvű kismalacot, amint majdnem megpukkadnak az egészségtől.    Mért van a bíráskodás széke fölött bekötött-szemű istenasszony? Leszedhetné a mai ember az istennő szeméről a kendőt: hadd legyen olyan, mint egy elárusítónő, aki a közönség kedvét keresi.    Mért van az oltáron keresztrefeszített holttest? Tehetne helyébe a mai ember egy zsibárust, amint portékát kínál.           Fekete trilógia, II.    A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bártan szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő-érzéket.    A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, de az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, de a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, de a társadalmi tisztesség, mely, míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle k

Középkorban játszódó regényrészlet.... :D szarkazmus a négyzeten! " -A Szóban forgó szerzetesek egyikét Khalkédóni Zószimosznak hívták. Feltűnt nekem a csontsovány arca, a minduntalan fel-felszikrázó karbunkulus szeme, a bozontos fekete szakálla, a hosszú-hosszú haja. Ha beszélt, akárha a megfeszített Krisztushoz szólt volna, aki közvetlenül az orra előtt hullajtja vérét. -Ismerem a fajtáját, tele vannak vele a monostoraink. Fiatalon elpusztulnak, halálra sanyargatják magukat... -Ő ugyan nem. Hozzá foghatóan mohó embert még sohasem láttam. Egyik este két velencei kurtizánhoz is elvittem, márpedig talán tudod, hogy azok messze földön híres művelői a világ legősibb mesterségének. Éjjel háromra úgy lerészegedtem, hogy haza kellett mennem, de ő ott maradt, s az egyik lánytól később azt hallottam, hogy ilyen sátánfajzattal még soha életükben nem volt dolguk. -Ismerem a fajtáját, tele vannak vele a monostoraink. Fiatalon elpusztulnak, halálra sanyargatják magukat... " U.E.

A mai nap margójára egy-két-kedves vers. Csak randomra, semmi konkrét...

Ma elmentem a dokihoz, fül-orr-gégészet. És rájöttem valamire. Miközben elkezdjük fixálni magunkat, eközben akarva akaratlanul is meg akarjuk javítani az életünket is. Kibeszéljük magunkból a bajokat, ha úgytetszik. Hogy működik-e? Most elmondanám, hogy igen, de félek, hogy nem lehetne hallani a választ, a nagy hangzavarban. Nem ismernek, nem tudják ki vagy, és hát egy apró jajdulás, és bum... Máris kiömlik minden, a rendszerről, az orvosokról, az aranyos tündibündi kisgyerekről aki ordít mint egy fába szorult füldugó. Na nini- ott jön egy bácsi, akit magábaszippantott a tolókocsi, meg az élet, alig fér el a sok-sok EGO-tól... Nem nagy kérdések, hanem apró helyben totyorgások, amivel egy picit jobbá tesszük a napunkat, hiszen kiadtunk magunkból egy kis-féldeka felvágott, de nem dinsztolt jóízű feszültséget. Mondhatnám társasági életet éltünk. Hát, én nem is tudom, de lehet, hogy nem ez a legjobb módja, hogy találkozzak emberekkel, elmeséljem nekik a fél életemet, hátha mondanak valam

Ma egy néni látogatott el az egyik könyvtárban az egyik megyében :) Mindenki kirittyentve, sok fülhallgatós bácsi az adott megye egyik könyvtárában-hirtelen azt hittem, hogy valami jó műsor megy a rádióban, dehát ugye nem, mert ambassador in the town- és én meg azt hittem bent fogok ragadni a könyvtárban, merthát ugye a biztonság minden ilyen esetben fontos...De kijutottam. Eszembe jutott az, amit egy Yale egyetemi előadáson hallottam, hogy mennyire hihetetlen, hogy a 18. sz. végén létrejött egy különös vállalkozása az emberek egy szűk csoportjának... Többen akkor azt hitték hogy csak egy pár év, és vége, jön egy újjabb király, hiszen ez a flancos szabadelvűség úgysem fog működni. Igen, az alapító atyák közül többen hitték, hogy a demokráciának nevezett, mára-hangsúlyozom, hogy mára- nagyon meghúrcolt valami egyáltalán működőképes lehet! Klassz. Működött, Napóleon nem tévedett egyenlőre... Én nem láttam a nénit, aki épp csak beugrott, és még azt sem tudta, hogy ott vagyok :)  de ér

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fura lesz, és ennyire nehéz lesz az átállás. Tegnap még a rendszerváltás előtt ébredtem, ma pedig már a rendszerváltás után ébredtem. Az utak ugyanolyanok, az épületeket ugyanaz a szmoggal kevert vakolat rejti, tulajdonképpen maga a város is ugyanazon a helyen van... Csak valahogy a só íze változott meg, valahogy már más szögben süt be a nap, és minden dallamnak más a hangszíne... Acta est fabula.   Nem tudom, hogy lesz e pillanat, amikor egy percre is elfelejtem honnan jöttem, hol tanultam tegnap, és hogy ma mivel foglalkozom. "we got holes in our life, but we carry on". Ami segít feldolgozni a történteket, és elfelejteni azokat, akik, hm...hogy is mondjam nemtetszésüket fejezték aziránt, hogy tanulok- Ó biztos Isten nem itt akar látni... Aztán majd dogmatik vizsgára magolhatják azt, hogy mit is akar Isten... Szóval ami segít feldolgozni az elmúlt időt, az az, hogy nagyszerű felébredni a feleségem mellett, hogy nagyszerű dolgozni, tanulni