A héten, vagy a múlt héten sétálok haza a munkából. Igazándiból ennek a történetnek nem is lenne olyan nagy csattanója, sőt még csak hangsúlyos sem lenne a betonfalak között zajló vad természet menetének, ha hetekkel később nem kerül a kezembe egy könyv-illetve elnézést, napokkal később nem kerül a feleségem kezébe egy könyv... Kelet vidékeit, mint valami Középföldét írják le néha, melyek orkok és tündék csataterét jelentik, s ahol néha egy egy sárkány vagy a törpök zavarják csak meg az emberek életét. Hát az én életemet, amint ebben a keleti városban hazafele sétáltam egy nagyobb lakoma zavarta meg. Mint mondtam, számomra nem is lenne ez gond, de ezt a lakomát egy varjú végezte egy másik madáron, első pillantásra élvezve minden falatot. Amint láttam, hogy nem adom fel utam célját, lakomáját ugyan féltve, de szemét folyton rajta tartva a varjú odébb állt. De nem ám egy másik fához, nem ám egyfajta röptényi magasságig, hátha ugye mégis kereket oldanék az estebéddel... Hogyismondjam