GondolatokkotalobnoG

Félidőben sokmindenre gondol az ember. Még sötétség van. Sokszor belegondolok, és talán nem véletlen, hogy ilyen későn születnek meg az írások. Még sötétség van. Talán az út során össze is törtünk néha. Leroskadtunk, hogy minden elénk kerül, csak te nem Uram.  Hirtelen mindenki most kezdett el hívni bennünket, még a napok is úgy érezzük, kicsősznak a lábunk alól. Csak néha látjuk a fényt, ami a sötéten átvilágít.  Nem szerettem volna lemondani ételről. Na nem csak azért, mert ez nehezebb lett volna, hanem azért, mert jobban szeretek átfutni valami apró gondolat felett, mint, hogy megvonjak magamtól valami élelmet, habár a tej és én örök ellenségek lettünk nem is olyan régen.  Hova figyelünk? A válsz mégis a testemet és lelkemet is igénybe veszi. Nem tudok Istenre figyelni úgy, hogy közben a testem zavarok, lázadozik ellenem, sőt mi több, alám vág. De úgy se tudok Istenre figyelni, hogy a lelkem lázadozik ellenem, és ezer fele elcsatangol.  Meg kell találni azt, amiko

Merre tartunk, és kik kísérnek el bennünket az úton? Mindennap arra törekszem, hogy egy-egy rossz szokásomat vegyem célba- milyen kár, hogy az influenzát csak egy kis fokhagymás mézes citromos teával tudom célba venni... Tunyaság, nem Istenre figyelés, passzivitás mások iránt, egyedül, vagy tömegben, zajban és csendben lenni. Annyi élethejzet, és annyi lehetőség, amely során úton lehetünk. Ennek néha sajnálatos velejárója a fájdalom. Nevezd ahogy akarod, ott van, és körülötted is ott van. Tudok olyan bibliai kutatót, aki elvesztette a hitét, mert a miértekre nem találta meg az azérteket. Az úton lenni nem azt jelenti, hogy mindig minden jó lesz. Az emberek nem csak a bűn törvényének, de az elmúlás törvényének is ki vannak téve, de az utóbbi ellen bármit megtesznek, hogy elfelejtsék... Ilyenkor sajnos gyakran rossz irányba indulhatuk, a majd ráérünk arra még, a hát, én nem is tudomig, meg az én jó vallásos vagyok-ig is akár. Jézus szembe jön velünk, a viharban, az életben, és

A Máté 14-ben lehet olvasni, hogy a tanítványok viharban vannak. Szörnyű vihar, de jön valaki. Valaki szembemegy a viharral, és az emberi lehetőségekkel, azokkal a hangokkal, hogy nekem nem kellenek mesék, hogy nekem nem kell ez a bigottság... De Jézus szembemegy mindezzel. Nem felismerhető, de mindenképp drámai módon. Jézus velünk is szembe akar jönni. Mi gyakran kérdezzük, ki vagy? Miért jöttél ide... És igen, úgy nézünk ki néha mint egy idióta, aki a tükörbe bámul, de ha eltekintünk Schweitzer Jézusképéhez kapcsolódó kút mélyén rejlő képtől, akkor előbb utóbb, ahogy a történetben is, megjelenik Ő. Ebben a fejezetben több minden más is van, akit érdekel, olvasson utána abban a nagy fekete könyvben-mostmár tudom, színes kivitel is van...de, hogy a reakció.  Kicsit ilyennek érzem én ezt a 40 napot. Jézus szembe akar jönni velem.,, Nem a tükörképem, nem egy szellem, és ráadásul nem is huszonhat más valaki, ... Miért hiszünk, talán félünk a vihartól, talán félünk attól, ami

Helyesen felmérni az előttünk lévő utat levő idôt ès utat. A helytelenül használt lehetősèg nemsegìt bemnünket hözzà lelkunk gyógyulásához... Az Istenre figyeléshez is idő kell. Ha nemadok rá idôt hamar belesüllyedek valami felületesbe. Lemondok arrol hogy ne figyeljek. Szeretnek jobban Istenre figyelni... Hamarosan újult erôvel terek vissza...

Anselm Grün-nél azt olvasom, hogy a böjt, a gondolkodás, az Istenre figyelés gyógyító hatással lehet az életünkre. Hát. Nem tudom, én most padlót fogtam. Nem mondom, hogy katasztrófa volt a mai nap, de azt hiszem, egy- két kellemetlen percem volt ma... Ha nem ismerem el, akkor nem tudom, hogy tanulok-e belőle. Nem szeretek egyháztörit tanítani, mert úgy gondolom, annak van a helye, hogy bibliaismeretet erősítsünk. Hamár belépett a lelkem egy templomba, akkor hadd jöjjön, aminek jönnie kell...addig viszont... Vajon Isten hogy tanít bennünket türelemre? Ez a mai napi kérdés! Válasz: Kihívás... A gyermek, aki olyan helyre van bezárva, egészen addig bulinak, és jópofának tartja a dolgokat, ameddig nem próbálják befogni a felesleges energiáit... Ez vagy sikerül vagy nem, de mindenesetre letöri a kedvét, hogy kiélje az energiáit- nem tanulni, kiélni... Nem beszélve arról, hogy a lelkem még csak most dekódolja a jelenlétemet... A kudarcon át nem lehet türelmet tanulni, csak elkeserred

Aki àll, vigyazzon, h el ne essen... Nagyon hosszúra sikerült a nap. Habàt minden nap24 óràból all, en megis úgy èrzem az ember, ezesetben èn ráhúzok meg pár órat... Odatud e figyelni a lélek, ha elfárad? Edzenie kellene magát? Nemtudom, de ahhoz, hogy ne magamnak ìrjak be akármijen mezei pirospontot, ahhoz ahhozvszükséges Istenre figyelni. A figyeles nèlkül könnyen megindul a vándor, ès kitudja hol áll meg... Odafigyeles, Csend Lègy csendben ès várj az úrra...

Aztán így szólt: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? B-D fordítás  Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam? UFO-fordítás Lassan rájövök, hogy a 15. másodperc hírnéven túl is folytatnom kell. A borongós idő pedig nem szabad, hogy elmossa a figyelmemet arról, ami miatt elkezdtem. Gyakran gondolok arra, hogy Jézus egyedül imádkozott.  Gyakran gondolok arra, hogy Jézus imádkozott. Gyakran gondolok Jézusra, amikor szembe ment az árral.  Nem volt passzív, látta a körülötte lévő világot, és látta, hogy az merre tart. Jézus akármennyire egyedül imádkozott, vonult el a világtól, mégis benne élt abban. Nem tudom, hogy a gonosz hatalom legyőzhető e általam, általunk akármilyen böjt által.  Attól tartok, hogy ez majd fog csak megtörténni, nem most, amikor Isten helyreállítja az ő uralmát! De szeretném hinni, hogy napjaink történései is ennek a helyreállításnak a részei. Helyre kell, hogy állítsa! Részese akarok lenni enne

Meglepő dologra lettem figyelmes. Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egyedül az olvasásban, és nem vagyok egyedül a figyelésben. Ezt először is jó megélnem. Nem vagyok egyedül. Mások is úton vannak. Lehetnek utitársaim, mégha néha nem is látom annyira azt amit szeretnék elérni. A mindennapokban lehet, hogy nem lemondással születik meg az odafigyelésem, a világtól való elszakadásom, hanem mondjuk a passzivitásról való lemondással. Azzal kezdtem el, hogy nem akarok egy helyben állni, nem akarok sodródni. Szembe akarok úszni az árral. És szeretném megosztani, hogy szerintem sikerült jobban odafigyelni Istenre. Nem tudom, ez tényleg olyan, hogyha elülteted magadnak a hit apró magvait, naponta egy kevés odafigyeléssel öntözöd, akkor előbb utóbb valami igazán érdekes fog kinőni... Az apró lépéseink lehetnek apró fényforrások is mások életében... Két napja ajándékot küldtem a volt kollégáimnak Nyíregyházára. Egy foszforeszkálós keresztet, asszociálva arra, hogy Jézus hogyan válhat fénnyé

Jézusról gyakran jegyzi fel az evangélium, hogy elvonult imádkozni. Ez elgondolkoztatott. Mennyire gyakran szoktunk mi elvonulni. Milyen gyakran kapcsoljuk mi ki magunkat, és figyelünk egyedül Istenre? Kérdés ugye, hogy itt az alföld kellős közepén hol találsz te hegyet, de tessék kérem jól érteni, elvonulni, közelebb vonulni Istenhez. Nem egyszerű. Mennyi időt adunk mi az elvonulásra?  Kinek használunk ezzel? Amikor látják rajtad, hogy most csendben vagy, akkor kinek a csendje ez? A családé, akinek kussba kell ülni, amíg te csendben vagy?  Csend. Elvonulás. Lemondás.  Elfogadás. Bele nem törődés. Akkor tudsz bele nem törődni, ha mozogsz. Ha nem mozogsz, akkor sodródsz az árral. Keresd a csendet Istennel, Keresd meg azt, amiről le kell mondanod, ami ellen kell menned, hogy csendbe lehessél.  Lehet, hogy nem változik meg egyik napról a másikra az életed, de egyfajta nyugalom jelenik meg, ha minél gyakrabban figyelsz arra, amit Isten akar mondani

A böjtben beismeri az ember, hogy túllépte a mértéket... by Anselm Grün A beismerés elvezethez bennünket annak felismeréséhez, hogy szükségünk van Isten megmentő szeretetére. Kell, hogy legyen pihenő az úton. még 29 nap van hátra. Talán most jött el az első komolyabb pihenő ideje. Jézus mondja, Jöjjetek énhozzám mindannyian akik terheket hordoztok... Jónála megpihenni. Mára ennyi. Mert ilyet is szeretnék, hogy a rövid utat, énekléssel szakítsam meg... Hálát adjak, kérjek és megköszönjek.

Úton. A böjtben az ember úton van. Úton vagyunk a határainkhoz. Úton a szeretteinkhez, Isten szeretetéhez. Vannak dolgok amelyek el akarnak bennünket választani. Talán ismerjük a nekem nincs elég időm kifogást... Hát ez nem kifejezetten az én elképzelésem szerint van, mondjuk katolikus, vagy evangélikus, vagy református... Az igazságom, ami könnyen fogságba köthet, ami könnyen megfoghat és nem ereszt még akkor sem, ha már szabadulnék. Az én igazságom feladása feltétlen szükséges. Meg kell látni az Ő igazságát, amely meg nem érthető, de együttélni könnyebb vele, mint nélküle. Könnyebb Isten igazsgával szembesülni, hogy mennyire ember vagyok, hogy mennyire képtelen vagyok a saját döntéseimet hosszútávon igazolni. Amikor feladom a döntésemet, akkor talán közelebb kerülhetek az Isten megismeréséhez. Ne hagyjam magam eltávolítani Istentől. Számtalan dolog fogja ezt megpróbálni, közén állni. De nekem nem szabad hagynom. Hogy-hát ez az igazi lehetőség. Hogy feladom az ellenállást. Letesz

A békétlenség a mértéktelenségből támad... Frappáns megfogalmazás az ajándék könyvből, Anselm Grün tollából. Néha lelassulunk a Jézuskövetésben, ahogy a figyelmünk is lankad. De ne feledjük, földi utunk ebben az Árnyékvilágban ha végetér, akkor válunk valóban szabadokká minden békétlenségtől. Akkor válunk meg minden mértéktelenségünktől, hogy lehessen a létezésünk Isten jelenlétében megélt. Ez a jelenlét tehát biztos vagyok benne, hogy nélkülözi a bosszút, és nélkülözi az emberi vonásokat... Szeress és tégy amit akarsz, mondta a régi egyházatya... Nemegyszer, ha érték forog veszélyben, van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák... .by Tolkien Egyre többször érzem azt, hogy lemondunk valamiről, talán az emberi közösségről, talán a csendességről-hiszen rohanunk, annyi a tennivaló, talán a Jézuskövetésről... Nem tudom, ma szeretnék jobban odafigyelni arra, hogyan kerülhetek közelebb hozzá... Ami engem mindig megdöbbent, hogy nem magánügy.

Túl az egy heten arra jövök rá, hogy a csend, a böjt, a szemlélődés az ajándék. Nos, úgy gondolom, hogy főleg kézzel nem fogható ajándék, de sokkal inkább az idegpályáinkba bele égő lehetőség. Ajándék, amit megkaphatunk, amit kereshetünk, amit kérhetünk. Ahogy egy virágot ha öntözünk lassan felnő, úgy a vágyunkat az ismeretlen ajándéka után is érdemes öntözni. Törődni vele, odafigyelni rá, hogy ne lankadjon. Nem. Nem lesz mindig egyenletes, lesznek olyan percek, amikor úgy érzed, hogy képtelen vagy rá, lesznek olyan napok, amikor eszedbe jut inkább 30 másik fraud-i példa a pszichoanalízis megoldásairól, de ezt a babonás hablatyot ne... Nincs másik út ami oda, a békességbe vihet bennünket... Egyedül csak Istent követve juthatunk el az örömhöz, csak az ő közelségében, a Jézuskövetésben éljük meg a valódi ajándékot. Ma ez számomra nem csak egy lelki példa. Ma ez számomra lehetőség is volt, hiszen kaptam egy könyvet. Szuper! Nagyon meglepett, de úgy érzem, hogy ez egy komolyabb ajánd

Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem járhat sötétségben.  Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου... ugyan nem értem, de egyes részek még átvilágítanak a múlt sötét homályából... Én vagyok... Olyan egyszerű, olyan tiszta... Átvilágít mindenen. Lassan eltelt az első hét, és jó lenne megértenem, hogy mire is jutottam. Hát. Nem lett nagyobb rend az életemben, nem érek oda hamarabb sehova, a kölykök is mind áldott kismadár... az eső is elerdt... de nyugodtabbnak érzem magam...  Érzem, hogy Rá kell figyelnem! a Jézuskövetés szembemegy az általánosan érthető és elfogadható magyarázatokkal, nem tűri a hétköznapit, miközben olyan hétköznapi elemeket akar magába fogadni, mint kedvesség. Olyan könnyen képesek vagyunk gyűlölni azokat, akik nem úgy látnak, ahogy én látok... Nem tudom miért, de vonzódok, és követni akarom ŐT. Nyugalmat nyerek a jelenlétében, és elfelejtem azt, amit magamtól képtelen lennék megtenni, de Jézussal nem lehetetlen. Egy egyházatya annyit mondott, hogy Sz

A mai napom esős volt. Eláztam. És jólesett. Jólesett, mert szembe mentem az árall, mert mindenki azt kérdezte tőlem, miért nem használsz esernyőt? Miért sétálsz egyáltalán az esőben. Noormális vagy? Röviden, mielőtt véget érne a nap, igen, normális vagyok néha... Aztán fogom magam és kimegyek az esőbe 2x elázni óránkét. Talán megfázok, talán nem, de valahogy egy rég nem volt nyugalom lepett meg, mintha átmosna teljesen, mintha erőt adna, ez a pillanat, ez az emlék, élmény, hogy szembe ússzak az árral. Sheffield jutott eszembe, a smoky Sheffield... Az esős Yorkshire... Elég csak az angolokra gondolni, ők is szembe úsznak az árral. Kit érdekelne a jobboldali kormány, ha az egész világon az lenne, de a XX. századra szinte teljes európában balra került a kormány... így már nem is olyan értéktelen szembemenni a forgalommal, szembemenni a korral, így már valami szembemenni az európai tradicíoval...  Jézus is szembement a forgalommal... Nem fogadta el a felületes megoldásokat, csak a t

Amikor rendet akarsz rakni, látod, hogy mennyire nem vagy képes kontrollálni a körülötted lévő világot. Teszem azt, nem tudod arra bírni a port, és a szöszöket, hogy ne tegyék meg misztikus útjukat, és ne találják meg a következő életüket a lakásodban, az életedben, a polcaidon. De hiába. Útjukat misztérium fedi. Te nem leled, és ők csak jönnek. Nem tudom. Ez eléggé elbagatelizált példának tűnhet. Mégis jól mutatja azt, hogy vannak dolgok, amelyeknek az eredetét nem tudjuk, de valahogy mégis megjelennek. Hiszen nem élünk elszigetelve, egy külön kis bolygón, a mi kis királyságunkban... bármennyire is szeretnénk néha. Az út Jézus életében maga a szűrke hétköznapokat jelentette az, hogy úton volt, hogy mozgott nem tudva, hogy egyik napról a másikra hova is fog eljutni. Úton volt, látták, felismerték, nem tudták, hogy hol van éppen, de ha megtalálták... Akarták látni azt az újat, amely őket helyre hozza, újra formába hozza őket, és képessé válnak arra, hogy dolgozzanak, hogy a t

Nehéz szavakba önteni egy napot, egy érzést, hogy mit is jelent továbbadni valamit, azt amit kaptam az életben. Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett. by C. S. Lewis from Narnia Talán csak zenével és tánccal lehetne kifejezni azt a tisztességet, amit Isten az embereknek hagyott. Nem csupán arról van szó, hogy egy remek bolygón élünk, -amit talán még mindig nem késő megmenteni - hanem olyan társaságot teremtett körénk, akik jó eséllyel hasonló modón éreznek vonzalmat valami nehezen érthető, és tapasztalható végső valóság felett. Tegnap nem írtam bejegyzést. Ma pótoltam. Egyrészt, hogy értsük, úgy hiszem a Narniából jól ismert boszorkány sajnos még mindig sok ember életében jelen van. Félnek, és nem ismerik fel, honnan jön a félelmük, mit nyernek akkor, ha szembenéznek a félelmeikkel. Nem járunk egyedül. Nem vag

Lassan halad az ember előre, és csak szemléli a mindennapok sodrát. Amikor az értéket keresi nem talál mást, csak elmúlást. Jézus a Föld nevű bolygón született. Felnövekedett. Földrajzilag bekorlátozható térben mozgott. Hitének tárgya az az ismeretlen, és kimondhatatlan volt. Az írások ismerete nagy rendszeretetet igényelt. Azt olvassuk, hogy ismerte az írásokat. Ez komoly felkészültséget sejtet. Mire vagyok képes felkészülni? A szobám úgy néz ki, mint ha az SAS átgázolt volna, akár egy gyakorlópája. Rumli. Muszály rendet látnom, hogy elcsendesedjek. Talán tényleg nem a súlyomat kell lejjebb dolgozni, de a lelkemben néha meg-megjelenő villámokat kell befogni... Jézus a földön mindig olyan emberek társaságát kereste, akikről azt mondta, szükségük van a kegyelemre, a megbocsátásra, és az Isten országára. A változás lehetősége az, amit kaptam tegnap, mert ez a tegnapi bejegyzés.... Ami földi, mind elmúlik. S ami nem maradandó, az örökre elveszíti jelentőségét. by C. S. Lewis

Amikor rájövök arra, hogy még mindig nem a súlyom miat kezdek bele ebbe az egészbe, akkor felmerült bennem a kérdés, hogy lehet valamit félreértek. Valamiről le kell mondanom, valamit fel kell adnom. Kinek fogok segíteni azzal, ha valamit feladok? Kiért adom fel? Ahhoz, hogy mások meglássák, egy úton vagyok a Biblia szerint nem kell semmi szomorú tekintetet vágnom, nem kell rosszabb ruhákba öltöznöm, többet panaszkodnom, hogy hát ez a böj, bizony mennyire megváltoztat... Nem kell kimondani. Nem kell szóvá tenni, felesleges szófecsérléssé összerakni, hanem meg kell ragadni azt az egy dolgot, és imádkozni kell úgy érzem azért, hogy közelébe kerüljek Őhozzá, hogy csak a ruhája szélét megérintsem... Akkor biztosan meggyógyulok, ahogy olvassuk a bibliai történetet. Így haladunk mi is mindennap egyre közelebb és közelebb. Lassan mintha vizen járnék, úgyérzem, már nem süllyedek el, mert valami fent tart a vizen... Hiszem, hogy ha elcsendesülök legbelül, ez is lehet egyfajta érték

Kedves olvasóm, aki az internet hullámain szörfölsz, a napokban úgy döntöttem, hogy megpróbálok egy kis gondolatsort végigjárni. Ez egyfajta kísérlet, hiszen mint tradícionális protestánst sose vonzott a böjt, na nem a súlyom miatt, de sokkal inkább azért, mert az elcsendesedést és az elmélyülést én elvonulva, a Bibliámmal tudom elképzelni. Az első nap arra próbálok reflektálni, azt próbálom megérteni, hogy mit is jelent a böjt? Esetleg lemondást? Esetleg valamit elhagyni? Kinek böjtölünk? Kinek akarunk a hasznára lenni? Nem tudom, talán látod, hogy mennyi kérdés merült fel bennem. A kérdések talán nem a legjobbak, de remélem, hogy a szemlélődés végére sikerül megbírkóznom a legtöbbel, és sikerül időről időre elcsendesednem, Jézus földi élete és munkája felett átsuhannom, hogy meglássam, és megértsem, amit ezalatt a 40 nap alatt tanulhatok. Van - e garancia, hogy végig fogom csinálni? Nincs. Pusztán kiváncsiságból indulok el, hogy az evangéliumok olvasásával jobban

Más időben (firka) Még magamnak is alig merek írni. Kitenni látható szavakat, sírni. De néha az idő mindent elragad, remélni csak az fog, ki maradni nem marad.

Nomen est omen (saját firka) Ez vagyok, nem ahogy neveznek. Kerestem képeket, amelyek körbevesznek. Szavakkal magamról határt szabtam, Nevem bezárva, nyughatatlan. Nomen est omen, mormolja Halkan csak azt keresi, hogy a Nomen mit rejt neki. Mások se lássák, hiába nézik, határa elmosódott, vonala megszűnik, ahogy a körzeten kívül érkezik. est. Ezt értem, tán legjobban féltem. De a sorokból ki nem vághatom. De mi a nomen? Árnyjáték a tegnapom. Csak lassnan a holnapba nézve haladok, hogy egyszer minden ellenére összerakom.