GondolatokkotalobnoG

Nem így terveztem. Az utólso napok szinte teljesen szétestek. Furcsa azt látni, hogy amit betűről betűre le akarsz írni, az hogyan válik semmivé a mindenható árnyékában. Mire volt jó ez az egész, ha mégsem fejeztem be? Miért nem írtam meg hamarabb, és állítottam be? Mert szerettem volna Jobban Istenre figyelni. A végén nagyon lebetegedtem, arcüreggyulladás, és már nem éreztem azt a lendületet... Lehet, hogy csak valami rossz szándék akart eltéríteni? Meglehet... Isten szeretném követni, szeretném megismerni őt jobban. Szeretném Jézust megismerni jobban, kötődni hozzá. Eredetileg nem most akartam lezárni, de, mivel holnap megyek műtétre, és kivesznek egy fogat, nos... Nem tudom elégszer megköszönni Istennek, hogy van lehetőségem beszélni hozzá, hogy érzem, az élet folyamatosan mozgásba van. Szinte hihetetlen a számomra, hogy mennyi apró részletre kell odafigyelni, hogy ez, ez, amit mi életnek hívunk működjön, és menjen. Mi emberek pedig számtalan alkalommal bebizonyítottuk m

HÁLA. HÁLA IMÁDKOZÁS Az egész egy körforgás. Ahogy a természet körbejár, úgy jár körbe a mi kis életünk is. Néha imádkozunk, néha hálásak vagyunk, néha pedig egészen egyszerűen csak kimenekülnénk a világból, mert annyira fáj. Ezt a körforgást éljük meg újra-meg újra. Nem azért mert akarjuk, hanem mert ez a körforgás jellemző mindenre. Úgy gondolom. Lehet, hogy tévedek kedves olvasóm. Lehet, hogy nem igaz amit leírok. Lehet, hogy tévedek, de hamarosan Virágvasárnap, és kezdődik. Kezdődik a nagyhét... Már alig várom. Nem. Nem fognak a problémáim megszűnni. Most egy kis dolgom volt, azért nem írtam, és tudod mit, kedves olvasóm, passzívvá váltam. Ha nem figyelek oda, akkor nap-nap után, a maga láthatatlan repedésein megtalálja az útját a passzivitás. Biztos, hogy ennyire egyszerű a dolog. Ha azért hagyod ki, mert nem tudsz rá figyelni, vagyhogyha azért, mert nem akarsz. Hát nálam most mindkettő volt. És nem esett jól... Szeretnék Istenre figyelni, nem elvonulni, de ebben a világ

Gyakran le akarok mondani a passzivitásról. Nem egyszerű. Nem egyszerű az emberek félé, a mellettem ülő felé megnyílni. Az utazás legnehezebb része az Istenfelé fordulás, meg hogy a szembejövőket meg tudjam szólítani. Jó lenne valami bíztatót mondani. Jó lenne, szót váltani. Nem megy. Van, aki azért megy szembe, mert nem ismer más irányt, van aki azért megy szembe, hogy ő éppen ott találja meg Istent. Nem egy kapun lehet belépni az Isten országába, Jézuson keresztül bárhol beléphetünk. Van amikor önmagammal kerülök szembe. Egyszer - ezt Billy Graham áhitatos könyvében olvastam- egy kínai misszióban valami híres fazont keres a rendőrség. Őrült nagy pánik, és hát már nem volt idő elbújni. Hát az Úristen segített elbújni. A történet szerint jön a rendőr, és kérdezi, hogy nem látta XY-t? Válasz, nem én is őt keresem, mert nekem is sok bajom van vele...-persze nem vitték el...de akkor is... Nem látjuk a fától néha az erdőt, Isten hatalmas szabadítást készít nekünk, a legnagyobb bajom,

Egy percet sem terveztem meg belőle, egy oldalt sem találtam ki, egy kicsit ad-hoc lett... De ma már nem bírom tovább. Meg kell állnom, sirni... Rövid életem során elég sok emberi fájdalmat láttam, és elég sok emberi tragédiát. Az elmúlt egy hónapban is láttam 3-at is ebből. Amikor valami apró lángot látok a diák szeméből kihunyi, amikor megtudom, hogy nem élnek már együtt a szülők, mert valamelyik nap szétköltöztek, és hogy ez őtis annyira hirtelen érte...... Ő nem tudja, hogy miatta nem fognak együtt maradni-ó jajj milyen tragédia az is, hogyha a gyerek miatt van együtt a szülő... Hm... próbálok mély levegőt venni, és kérni Istent, adjon nekik erőt, a diákoknak, az ismerősöknek, akiknek most minden összetört. Kedves olvasóm, nehéz ezt leírni, talán te is találkoztál hasonló emberi tragédiával, vagy ami még rosszabb, te magad is átmentél ezen, és felteszed a kérdést, Mi végre??? A döntéseknek mindig következménye van, és nem csak a mi életünkre. A történelemben így volt ez mindi

Mert az emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett... Mt18,11 Emlékek, emberek az úton, ahogy előre haladunk vesznek el, kopnak ki, kerülnek elő. Ha minden nagyobb élményt összeírnék, ami az életemben van, akkor nem lenne túlzottan tartalmas,vaskos az a könyv, alig egy pár csintevés, alig egy két elcsattanó pofon az, ami arra emlékeztetne, hogy bizony én magam is több alkalommal kifejeztem nemtetszésemet -hogy helyesen, vagy helytelenül azt hiszem ez nem számít, a szülő az szülő, mindent kockáztat, hogy a gyerekből embert faragjon- a szülő akaratával szemben. Ha végiglapozom ezt a pár sort, akkor azt látom, hogy volt a gyerekkoromnak egy két nagyon emlékezetes pillanata... az eperfáink, a hátsó udva, az a pár alkalom, amikor hozzán jöttek játszani, az a bizonyos diófa, a meggyfák, az első napom az oviban, -masszív 2 napos bőgéssel zárva-, az iskolai évek, a megfelelés vágya...a kirándulások, amikor lassan kitárulkozott előttem a világ...egyre messzebb kerültem a kiin

Mégha néha nem is látod a célt, érdemes útnak indúlni. Az úton nem vagy egyedül, sokan elkísérnek. Néha meg is fáradsz, a velük töltött idő sokmindenért kárpótól viszont. A fényképek, az emberek, az emlékek végül majd összefognak állni egy nagy élménnyé. Mint amikor Jézus és tanítványai több évet töltöttek együtt... Együtt. Ezen van a hangsúly. Én amikor elkezdtem ezt a rövid kis gondolatsort akkor még nem gondoltam, hogy mennyire nem vagyok egyedül. Emberek vesznek körül, akik nagyon értékesek, és akik értékelnek. Jézus is körül akar venni bennünket...Sőt, kísérni akar minket, nekünk csak hagynunk kell... Milyen ez a vezetés, hát nem egy kiszolgáltatott állapot, de sokkal inkább egy ráhagyatkozás, mint amikor egy madár repül. Nem kiszolgáltatja magát a vak szélnek, de sokkal inkább ráhagyatkozik a széljárásra...

A napokban eléggé úgy éreztem magam, mint akinek szüksége van egy újrakezdésre. Nem, nem egydül a kapcsolatokról beszélek. Mintha új szoftvert töltenél fel, és ez ideig óráig eltart. Ha elnézel egy parancssort, akkor muszály vagy másképp folytatni. Muszály vagy, várni. Ilyen azt hiszem egy arcüreg gyulladás is. Amikor muszály vagy másképp folytatni. Mondjuk 2 napot összevonva, mert így talán hamarabb végzel, vagy mert így talán jobban el tudod mondani a saját kicsi leírt utadat.  Nem leszek hosszú.  Nem tudom jobban leírni. Azt tudom, hogy Istenhez nem lehet kényelmes úton eljutni. Nem olyan, mint egy lógás a suliból. Nem lehet Istenhez lógni. Idő kérdése az egész. Ez az elmúlt két nap tanúsága... More to come, az arcüreggyulladás után nagytatarozás vár a két fogamra... Egyre jobban azt érzem, hogy Isten a fájdalom és a nagyon más nézőpont alapján akar megtanítani arra, hogyan lehetnék jobb követőjévé. Még egy. A gyerekek nagyon logikusak. Jó kérdéseik vannak, csak

Nem is sejtettem, de egy apró emberi gesztussal ma fura dolgot tettem, egy fél szelet süteményt vittem egy ismerősömnek. Igen. Böjtölt. És valószínüleg pont a süteményről mondott le, mert úgy megörült neki. Szóval nem értem pontosan, de ha jól értettem, akkor kapott egy kis apróságot, és nem megszegett valamit, hanem élt az ajándék adta lehetőséggel. Nagyon jó. Örülök, hogy egy percre adhattam neki valamit. Hát persze itt a nagy kérdés, hogy akkor nem kéne-e adni minden nap neki valamit? Persze, nem fogok, mert akkor tudom, hogy az apró kis hátsó gondolat mondatja ezt velem, de húsvét előtt, még lehet, adni fogok valami apróságot neki....Meglátom. Nem is gondoltam, hogy a mai nap egy ilyen kanyart fog hozni. Meglátni. Ha csak azt akarom meglátni, amit mindenki más, akkor divatbuzi leszek, akkor olyan ember leszek, aki másokat, híresebb embereket majmol. Ha nincs saját véleményem, és nem tudom magamat elhelyezni az ő véleményükhöz képest, akkor igazán nagy a baj. Megtalálni a hely

A második húsz nap következik Más húsz nap következik Következik másik húsz nap Megfogalmazás más-más, csak nehezen lehetnek egy szövegkontextusba tenni őket. Bárhol lehetnének. Bárhol. Akár egy börtönben, akár egy elrontott napban, akár egy munkahelyi konfliktusban, egy csíntevésben, egy saját magamra irányuló gondolatban, ott ahol csak én vagyok jelen. Bárhol lehetnek ezek a szavak... Nem ismerem az emberek életét, még a magamét is most kezdem csak ismerni, de valamilyen helye van az elkövetkező 20 napnak  is. Fontos helye van. Lassan odaérünk. "Áldó hatalmak oltalmába rejtve csak várjuk békén mindazt, ami jő Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz bármit hozzon a jövő" Bonhoeffer Jézus élete folyamán tudatában volt annak, hogy hova közeledik. Tudatában volt annak, hogy amit csinál, az nem fog mindenkinek tetszeni, és hogy az nem fog elmúlni következmények nélkül... De ment előre, tudva, hogy meg kell halnia. Nyilván, mi nem élünk olyan világban, aho