Egy nyári gyerektábor sokmindent kivesz az emberből. Főleg energiát, de közben, valami földalatti, sohanemlátott csatornákon keresztül juttat az Úristen egy kis energiát mellé. Öröm, játék, ölelés, nevetés, ugratás, ének az ami mellé még számtalan pillanat, beugró színészi darab adja az embernek azt a flash-t, hogy igen, ez az... Nem vagyok egy nagy vasziszdasz, de igen, ilyenkor írni szoktam... és mostis... Mosolykarcolatok Ki olvas? Nem tudom. Kezemből csak kifutnak a sorok. A sorokat kiáltás járja át, Egy-kettő-három, futok! Amott egy vidám varjú röpköd. Tanítja a fiókát, Az meg varjú nyelven köpköd. Nézd ott egy labda meg meg pattan. Amott a hinta nyikorog Szelit ketté a levegő eget és a jókedv csak-csak magasabra kerget. Itt megbicsaklott a sorom, apró könycsepp mossa, gyorsan egy tapaszt rakjunk rá, a sírást az mind felissza. Van itt még más is, zsákot szőnek, ritmust vetnek, Csak egyik lábat a másik után. A lábunk alatt