szatíra egy felvonásban A sorokban benne fekszik darabka Ki életét már feladta, Őt már nem zavarja hogy egy vidéki macska finom falatja. Hogy hívjalak, kit őz anya Már nem ruház meg, Csak az idő mi rajta átmegy. Hogy bemosson a talajba Mint egy szatírát a lapra. Tagadatod, majd megérted. Ha darabka, létedben utolér téged. Fuss!; hogy utolérjen. Rövid mondat: Őz a réten. Darabka téged eszembe juttat, Mondd meddig fussak? "(Egyszer úgyis megjössz értem)"