GondolatokkotalobnoG

Még most is itt látom magam előtt az első terveket. Nem gondoltam először ilyen nagy felhajtásra, úgy gondoltam egy nap az egész, és kész. Végül mi lett belőle? Hat napi kemény munka, s majd csak akkor pihenhettem. Nem igazán akarok erről beszélni, de úgy érzem, hogy amit a nyilvánosság megkínál, a teljesség kedvéért muszáj egyértelművé tennem, egyszerűbb tervek megvalósítását tűztem ki munkám céljául, s hogy valami apróbb hiba lépett be a gépezetbe, illetve mondjuk inkább, hogy csúszott, hát azt én már előre nem láthattam kérem.  Akkoriban a hivatalban csak úgy mondták, hogy a terv. A megvalósítható, a felépíthető, és szinte önfenttartó TERV. A nevét még nem tudtam, de már akkor láttuk, hogy muszály belevágni. A TERV . Ki kell próbálni a gyakorlatban is. Mint a hivatal vezetője, a munkatársakkal hosszabb tárgyalások és  a z adminisztráció vé g telen nek tűnő sorozata után belevágunk a produktum összeállítására . Ennyi csak. A tervező asztalra tekintve láttam csak meg az első iga

Betekintő Be-be tör a nap sugara,  Benyúlik már csendesen. Ébredezik a tavasz nénje,  Hangja búg kint rendesen.  Itt ott csak emberarcok mozognak, a tereken, Félő, hogy az élet harcot Senki nem vívja idebent. Összefolyik a tekintet, elveszlik  a sohasem volt, Jónapok  és üzlet szavakban.  Be-be folyik az élet valahol. Csak a szívekben az akarom szól a láthatatlan végtelenébe.  Felveszik, és püfölik a napokat.  Szervezik, és célúl tűzik a számokat. Minden ragyogóan kifolyik belőle. A betekintő csak keresi a szavakat, Március idusában forradalmak zúgnak,  És kitekinteni egyre jobban fáj.  Hol kezdődik a holnap és múlik a ma? Merre megy a következő beszédfelhő? Fent az égen hol halad a köszönöm,  a jónapot meg a kérem? Be - be nézés a nagy világba,  Lassan bekúszó napsugárba,  A nyílni kész kerti virágra A szebb napokra, termésre , A kiskertben szaladgáló gyermekre.  Mert ahol sötétvan, ott világosságre lel,  a kereső ember. Betekinteni a szebb napo

Amikor épp hogy csak kihajtani készül az ébredő természet pár évtizeddel ezelőtt-emberi léptékkel mérve nagy dolgok mentek végezésbe. Megrengették az idő repedezett és szuronnyokkal megtámogatott falait. Elmúlt a félelem egy szemhunyásnyira. Az emberek összezártak, és alig több mint egyévig, történelmet írt a magyar ember. A szabadságharc vívmányai és a bennük rejlő lehetőségek hol jobban, hol kevésbé voltak kihasználva. A semmiből született egy hadsereg. A magyar csapatok nagyrészt hazatértek, újak szerveződtek. A külső támadásra válaszul megszervezték a védelmet, akit tudtak védtek, ahol tudtak visszacsaptak. A háború az háború. Kegyetlen, véres, és nem válogat a módszerekben. Sokan meghaltak. Sok győztes és vesztes csatát vívtak a magyar csapatok. Küzdöttek a nemzetiségekkel, az osztrák császári csapatokkal és a cári csapatokkal. Esélyt sem adtak a nagyhatalmak a politikai függetlenség kivívására és a magyar demokratikus vívmányok megőrzésére. Mégis, a lehető legtovább manőver