Az ember árnyék. Nyomát Hiába keresnéd. Száz év, Talán tudják sírhejét. Dicsőség, munka érték. Produktum, mi itt ragad, A többi tovalibben, Porhüvelyből kiszökve; Hátramaradt emlék. Nem magadnak, de a másnak, Tagja vagy az emberi világnak. Családod átszövi léted, Kifényesítheti emléked. Értékesnek akkor érzed, Amikor a kincsed továbbviszed, Átmented a végtelenbe, Amit rozsda nem foghat be. Ennek a fénye majd beragyog. Emléke az egyszervoltnak, Először felragyog, Majd lassan tegnapnak adja a fényt, a ragyogást a csillagot. Értéked csak annyi a létben, Amit a lélek összegyűjt a nemlétbe menet.