Apróságok mentén egy kis Weöres meg saját sorok

Az ember árnyék. Nyomát
Hiába keresnéd. Száz év,
Talán tudják sírhejét.

Dicsőség, munka érték.
Produktum, mi itt ragad,
A többi tovalibben,
Porhüvelyből kiszökve;
Hátramaradt emlék.

Nem magadnak, de a másnak,
Tagja vagy az emberi világnak.
Családod átszövi léted,
Kifényesítheti emléked.

Értékesnek akkor érzed,
Amikor a kincsed továbbviszed,
Átmented a végtelenbe,
Amit rozsda nem foghat be.
Ennek a fénye majd beragyog.
Emléke az egyszervoltnak,
Először felragyog,
Majd lassan tegnapnak
adja a fényt, a ragyogást
a csillagot.

Értéked csak annyi a létben,
Amit a lélek összegyűjt
a nemlétbe menet.