Eső mossa

Eső rongyozza kora hajnalom
Csepjeivel elmossa
Az apró kilógó csíkokat
amivel a tegnap még ittragadt.

Eső mossa a képzeletet össze
Egyetlen végtelen tengerré
ragyog. S ahogy az égen cikáznak
a tűk, úgy a végtelenben, csak
apró porhüvely vagyok.

Ilyen a tegnapi nap.
Elfolyt az ablak alatt,
csak a villanyfotó őrzi.
Kép a képben, összemosódva,
Keresi a mai napot,
Egy régi dallam.

Apró reggel jött velem szembe
a kedves. Szemében nézve
a tegnap néz vissza benne.
Zivatar folyóvá, folyópart
életté dagadva, rohan.

Eső rongyozza kora hajnalom,
Cseppjeivel elmossa amit
az éjjelen kinthagytam,
Csökkenő halom.

Belóg a levegő lába,
Símogat, szorongat,
Azt mondja álmodj,
Aludj szépen egy holnapot.

Csak az ég nézi a földet.
A föld egyre ritkábban
kémleli képtelen egeid Uram.
De mégis, valahogy erős a kötődés,
mint két láthatatlan elem között,
mit a teremtés rendje egybe kötött.