szemlélni

Most, hogy elutazásra készül az ember, és annak minden része, próbálja átmenteni magát valahonnan valahová, hogy a lehető legkevesebb dolog változzon, hogy a lehető leginkább benne maradjon a kényelmi idejébe. Fontos. Átmenteni.
Ezen túlmenően nem csak átmenteni, de szemlélni is, szemlélni a körülöttem levő világot, hogy abban nekem hol a helyem, hogy másoknak hol van abban a helye. Most így a nagy utazások előtt, hát szemlélek, mentem a menthetőt. Igen. Ezt kell. Nem egyszerű válogatni, kávé, innivaló, könyv, gyerek, jegyek, és ha odaérek, ott mihez kezdek? Sorolni lehet, hogy egy hét alatt vajon hány olyan helyzetet ismerek fel, amelyben a helyem meglelem. Hány ember helyét ismerem fel, segítek, megfigyelek, és szemlélődök. Ahogy lassan kibontja magát a természet, amely tavasszal szemlélődik, és látja, hogy már mindjárt itt van a változás ideje.

Hát nekem Leonardo jutott eszembe. Nem nagyon ismerem az életét, de azt biztosan tudom, hogy ő szemlélődött, megfigyelte a dolgokat, és lemásolta őket...

Bárcsak megtanulhatnám a természet ezen egyszerű kis rendjét, hogy mindig tudjam mikor bontsam ki a bennem mélyen szunnyadó dolgokat, levelet, formát, bármit. Olyan nagy munka és munkáltatás ez. Magamon leginkább, hogy a megfelelő rendben menjen minden.

Szemlélni a napot, amely elárulja magát, és sokszor csak beugrat, szemlélni a szelet, hogy tudjam mikor kell összehúzni magam, az esőt, hogy erőt merítsek, és felfrissüljek. Jézus is szeretett elvonulni, hát lehet, hogy túl közel hozott bennünket ez a sok média, médija, médiácska, a mi kis DRÁGASZÁGUNK,

Közelebb jönni, távol maradni, elengedni a sértést, a bántást,  a természet vad dolgai mellett nem elmenni, de megélni, és ezt az életbe beépíteni. Alakulni. Hát ez a legfontosabb.


Bárcsak adná Isten, hogy a világot nyitottabban, mint az egyetlen lehetséges és elképzelhető helyként élhessem meg