GondolatokkotalobnoG

A napokban találkoztam ezzel. Mély hatást tett rám, és színészek előadásában sikerült hallani egy klassz kiskertben! Csuda szép volt! Fogadja a kedves olvasó szeretettel - forrás: http://mek.oszk.hu/00900/00989/00989.htm#28 ZSOLTÁROK KÖNYVE XXX. ZSOLTÁR Dávid hálaéneke nagy veszedelem után Magasztallak Uram, felemeltél engem, Nem hagytad, nem türted más rabjává lennem, Óh Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, Könyörültél rajtam. Felhoztad lelkemet alvilág poklából, Fel is támasztottál haldoklók hadából, Zengedezzetek az Urnak minden hívek, Hálával tölt szívek. Percig tart haragja, élethosszig kegye, Este bánat száll ránk, öröm kél reggelre, Azt mondom én azért jó állapotomra: Nem rendül meg soha! Így könyörgék: Uram, mit használ csöpp vérem, Ha por issza, hogyha éltem végét érem, Dicsőit-e Téged az a por s holt lélek? Irgalmazz, hadd élek! És te siralmadat fordítád vígságra, Gyászruhám leoldtad, im bíborra váltva! Zengjen dicséreted, magasztaljon Téged, Ör

Amit ha látsz úgysem hinnéd. Szemedbe szél szalad, Suhansz egymagad. Csend birtokában kopácsol A küllők alól előkúszó kósza Gondolat. Ott egy lepke, amott megy emlék, Egy motor itt nemrég égett, A fasor közt a gondolatok Új életre kelnek. Gurul a perc. Összeszorított percek, lüktetés, Hogy a magamnak kitűzött mindennapok Újra kikelve ragyogjanak. Idő pereg, az út egyre csak fogy alólam, Hazafelé. Fordul a sor, fordul a vers, Mert a szelek fordítják megint, Hóbortosak a vándorlók... Lassan ami hazavezet, Csak tekerd meg a sorokat, ha rezeg. Lassan lesz ami hazavezet. Nem kell hogy nagy gondolat szülessen, Gondodat úgysincs aki temesse csendben, Szülessen gondod temetése, Lassan hazagurulsz végre, Benned a kör önmagába visszatérő emléke. Beért a nap tégedet, Melegít, ébresztget, fényesíti perceit. Ezüstös fényt csak a hold vetíti ki. A szél csak szalad, De a kép benned marad...

Kedves Olvasó! Ez egy személyes megjegyzés. Mindez a saját jelenlegi, később akár még változható nézőpontom. " A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem." Bibói idézet, és nem szemfényvesztés. Egyre többet hallani arról, hogy mennyire növekszik a vélelem. Egyre többet hallani arról, hogy egyre többen valóban hallani vélnek. Kicsit úgy érzem, hogy a XX. század elején megírt nagy hatású munkák, amely az eljövendő kontrollált világot írják szolidabb formában körül közeleg. Nem. Ez így nem jó. Nem egyszerűen közeleg.  Az ember digitális naplót vezet. Érted, kedves olvasóm, DIGITÁLISAT. Nem, nem fogyott el a papírom, talán csak a gondolataim sodró áramában jobban meg tudom fogni, érinteni, és elengedni a jelensokkot. De nem szeretnék messze szakadni a nézőponttól. Mármint ami az enyémet illeti. Szóval félelem. Szabadság. Szavak, amelyeket már évszázadok óta dobálnak az ember felé. Lépj be egy városba, egy céh-be, a szent seregbe, a zárdába, a reformációba, a háborúb