Kedves Olvasó!
Ez egy személyes megjegyzés. Mindez a saját jelenlegi, később akár még változható nézőpontom. "
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem." Bibói idézet, és nem szemfényvesztés. Egyre többet hallani arról, hogy mennyire növekszik a vélelem. Egyre többet hallani arról, hogy egyre többen valóban hallani vélnek. Kicsit úgy érzem, hogy a XX. század elején megírt nagy hatású munkák, amely az eljövendő kontrollált világot írják szolidabb formában körül közeleg. Nem. Ez így nem jó.
Nem egyszerűen közeleg. Az ember digitális naplót vezet. Érted, kedves olvasóm, DIGITÁLISAT. Nem, nem fogyott el a papírom, talán csak a gondolataim sodró áramában jobban meg tudom fogni, érinteni, és elengedni a jelensokkot. De nem szeretnék messze szakadni a nézőponttól. Mármint ami az enyémet illeti. Szóval félelem. Szabadság. Szavak, amelyeket már évszázadok óta dobálnak az ember felé. Lépj be egy városba, egy céh-be, a szent seregbe, a zárdába, a reformációba, a háborúba, a pártba, az egyházba, a hivatalba, a sorba.... Szabadság. Vajon lesz idő, amikor az emberiség az egszisztenciája felőli félelemtől képes lesz megszabadulni? Néha jönnek egyszerű "próféták", akik végignézik egy város szarrábombázását, és ez életre lesokkolja őket, hogy elkezdenek értelmesen gondolkodni, és nem felejteni. Gondolkodni, és írni. Vonnegutot azért szeretem, mert szarkasztikus. Bibót azért szeretem, mert őszinte, reális, igazi jogász. Megvolt a lehetősége, hogy az adott pillanatban mindkét személy a megfelelő módon közöljön. Az egyik a traumáról. A másik a lehetőségekről, értékelésekről, és elméletekről. Emberek, akiknek véleménye van, ÉS nem, Vonnegut nem keresztyén, sőt humanista volt sokkal inkább. Megértem, 100ezer ember kinyírását nézte végig a szent győzelem címén. Ez azért nekem kicsit kemény. Egy békés város pusztulását nézte végig. Bibó az ország többszöri pusztulásának, mint fizikai mind pedig morális romlásának volt tanúja. Szabadság, félelem, amíg még el nem felejtem a két szót. Nagyon fontos. Ennyi. A kettő viszonya egymáshoz meghatározza a majdani életünket. A félelemkeltésből sose született szabadság. A gyűlöletkeltésből sose született új királyság. A gyűlölet nem jó másra, csak pusztításra, csak arra, hogy megszűnjön az egszisztencia minden lehetősége. Nem feltétlenül az emléke, de a lehetősége.
Szabadság. Azt hiszem a körülmény okozta félelemtől nem lehet manapság megszabadulni. Akkor mit tehetünk? Robbantás itt, gyilkosság ott. A CT (Christianity Today)-ben olvastam valahol, hogy nagyjából 90 ezer keresztyént öltek meg. Nem azt aki annak vallja magát, hanem azt, aki aszerint élt, főleg a közel keleten. Népirtás, ami a szemem előtt zajlik. Egy őrül kitalálja, hogy robbant, és egy másik őrül kitalálja, hogy visszavon egy gyárat egy országból. Munkanélküliség. Félelem.
Mégis, mit lehet tenni ezek ellen? Mit lehet tenni a félelem ellen? Azt hiszem semmit. Ez egy másfajta félelemhez tartozik, ami az elmúlásunkhoz kapcsolódik. Meg fogunk halni. Nem egyszerűen megszűnünk létezni, de sokkal inkább az emlékünk is megszűnik 100 év múlva. Kit érdekel, hogy ki nyugszik majd itt meg ott. Sose értettem ezt a nagy temetési hajcihőket- régen csinálták jól. Fakopjafa. Mire az kimúlik, az ember emlékezete visszatér teremtőjéhez.
Szabadság. Az egyetlen lehetőség, amit kihasználhatunk arra, hogy normális életünk legyen. Nem egyéb ez, de maga a királyság, maga a kormányzás, maga a lehetőségek hazája. Egy egészen új dimenzió nyílik meg ott, ahol szabadság van. Ott ahol félelem nélkül lehet létezni, ahol nem az a legnagyobb gond, hogy gond van, hanem, hogy a lehetőségekkel mit is kezdhetek. Szabadság. A levegőben, az utca falára ez van felfirkálva, amit nem lehet csak úgy csinálni. Ezt művelni lehet csak.
Számomra ez a szabadság az Istenhitemben érthető/élhető meg. A hegyi beszéd olyan formáját közli a szabadságnak, amit kész, nem tudok megfejelni. Tedd azt, amit szeretnéd, hogy az emberek veled tegyenek- Máté evangéliuma 7. részében. Ezt nem lehet megfejelni. Tedd azt, felszólít a cselekvésre, nem maradhatok passzív, és nem maradhatok bezárkózott. Tedd azt, amit szeretnéd, hogy az emberek teveled megtegyenek. Nem tartalmaz negatívumot, egyszerűen egy ÉLET IGENLŐ, gyűlöletet kerülő válasz ez. Nem szít gyűlöletet, nem kívánja a szenvedő még nagyobb szenvedését, sőt, még azt sem kívánja, hogy törődj bele a szenvedésbe. ÉLET IGENLŐ, az az emlékeztet arra, hogy a vígasztalás, és a lehetőség, hogy cselekedhetünk életünk utolsó percégi megmarad. Ez jutott most eszembe, ha gyűlölet jutott volna eszembe azt hiszem ezt nem írnám le. Az jutott eszembe, hogy amit látok a világban hatással lesz rám, és ha elfelejtem amit Jézustól tanultam, akkor annak rossz következménye lehet. Jézus cselekvésre hívott, - legyen az az ellenállás, vagy a tanításának a terjesztése. Jézus arra hívott, hogy erősítsük meg a fáradtakat, hogy támogassuk mindazokat, akik elfelejtették, VAN választásunk. Szabadság vagy Félelem. Melyikre akarunk figyelni? Élet, vagy Elmúlás, mire akarunk koncentrálni. Csupa jó dolog, vagy csak egyszerű negatív dolgok. Azt hiszem, ha Jézus a gyűlöletet támogatta volna, akkor nem maradt volna fent még a neve sem. Élet igenlő, és cselekvésre buzdító számomra a Szabadság szó jelentése.
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Azt hiszem ez egy tanulható folyamat csak, annak fényében, hogy az embert milyen egzisztenciális szorítások veszik körül. Sose feledjük azt az Élet igenlő Krisztusi tanítást megragadni.
Ez egy személyes megjegyzés. Mindez a saját jelenlegi, később akár még változható nézőpontom. "
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem." Bibói idézet, és nem szemfényvesztés. Egyre többet hallani arról, hogy mennyire növekszik a vélelem. Egyre többet hallani arról, hogy egyre többen valóban hallani vélnek. Kicsit úgy érzem, hogy a XX. század elején megírt nagy hatású munkák, amely az eljövendő kontrollált világot írják szolidabb formában körül közeleg. Nem. Ez így nem jó.
Nem egyszerűen közeleg. Az ember digitális naplót vezet. Érted, kedves olvasóm, DIGITÁLISAT. Nem, nem fogyott el a papírom, talán csak a gondolataim sodró áramában jobban meg tudom fogni, érinteni, és elengedni a jelensokkot. De nem szeretnék messze szakadni a nézőponttól. Mármint ami az enyémet illeti. Szóval félelem. Szabadság. Szavak, amelyeket már évszázadok óta dobálnak az ember felé. Lépj be egy városba, egy céh-be, a szent seregbe, a zárdába, a reformációba, a háborúba, a pártba, az egyházba, a hivatalba, a sorba.... Szabadság. Vajon lesz idő, amikor az emberiség az egszisztenciája felőli félelemtől képes lesz megszabadulni? Néha jönnek egyszerű "próféták", akik végignézik egy város szarrábombázását, és ez életre lesokkolja őket, hogy elkezdenek értelmesen gondolkodni, és nem felejteni. Gondolkodni, és írni. Vonnegutot azért szeretem, mert szarkasztikus. Bibót azért szeretem, mert őszinte, reális, igazi jogász. Megvolt a lehetősége, hogy az adott pillanatban mindkét személy a megfelelő módon közöljön. Az egyik a traumáról. A másik a lehetőségekről, értékelésekről, és elméletekről. Emberek, akiknek véleménye van, ÉS nem, Vonnegut nem keresztyén, sőt humanista volt sokkal inkább. Megértem, 100ezer ember kinyírását nézte végig a szent győzelem címén. Ez azért nekem kicsit kemény. Egy békés város pusztulását nézte végig. Bibó az ország többszöri pusztulásának, mint fizikai mind pedig morális romlásának volt tanúja. Szabadság, félelem, amíg még el nem felejtem a két szót. Nagyon fontos. Ennyi. A kettő viszonya egymáshoz meghatározza a majdani életünket. A félelemkeltésből sose született szabadság. A gyűlöletkeltésből sose született új királyság. A gyűlölet nem jó másra, csak pusztításra, csak arra, hogy megszűnjön az egszisztencia minden lehetősége. Nem feltétlenül az emléke, de a lehetősége.
Szabadság. Azt hiszem a körülmény okozta félelemtől nem lehet manapság megszabadulni. Akkor mit tehetünk? Robbantás itt, gyilkosság ott. A CT (Christianity Today)-ben olvastam valahol, hogy nagyjából 90 ezer keresztyént öltek meg. Nem azt aki annak vallja magát, hanem azt, aki aszerint élt, főleg a közel keleten. Népirtás, ami a szemem előtt zajlik. Egy őrül kitalálja, hogy robbant, és egy másik őrül kitalálja, hogy visszavon egy gyárat egy országból. Munkanélküliség. Félelem.
Mégis, mit lehet tenni ezek ellen? Mit lehet tenni a félelem ellen? Azt hiszem semmit. Ez egy másfajta félelemhez tartozik, ami az elmúlásunkhoz kapcsolódik. Meg fogunk halni. Nem egyszerűen megszűnünk létezni, de sokkal inkább az emlékünk is megszűnik 100 év múlva. Kit érdekel, hogy ki nyugszik majd itt meg ott. Sose értettem ezt a nagy temetési hajcihőket- régen csinálták jól. Fakopjafa. Mire az kimúlik, az ember emlékezete visszatér teremtőjéhez.
Szabadság. Az egyetlen lehetőség, amit kihasználhatunk arra, hogy normális életünk legyen. Nem egyéb ez, de maga a királyság, maga a kormányzás, maga a lehetőségek hazája. Egy egészen új dimenzió nyílik meg ott, ahol szabadság van. Ott ahol félelem nélkül lehet létezni, ahol nem az a legnagyobb gond, hogy gond van, hanem, hogy a lehetőségekkel mit is kezdhetek. Szabadság. A levegőben, az utca falára ez van felfirkálva, amit nem lehet csak úgy csinálni. Ezt művelni lehet csak.
Számomra ez a szabadság az Istenhitemben érthető/élhető meg. A hegyi beszéd olyan formáját közli a szabadságnak, amit kész, nem tudok megfejelni. Tedd azt, amit szeretnéd, hogy az emberek veled tegyenek- Máté evangéliuma 7. részében. Ezt nem lehet megfejelni. Tedd azt, felszólít a cselekvésre, nem maradhatok passzív, és nem maradhatok bezárkózott. Tedd azt, amit szeretnéd, hogy az emberek teveled megtegyenek. Nem tartalmaz negatívumot, egyszerűen egy ÉLET IGENLŐ, gyűlöletet kerülő válasz ez. Nem szít gyűlöletet, nem kívánja a szenvedő még nagyobb szenvedését, sőt, még azt sem kívánja, hogy törődj bele a szenvedésbe. ÉLET IGENLŐ, az az emlékeztet arra, hogy a vígasztalás, és a lehetőség, hogy cselekedhetünk életünk utolsó percégi megmarad. Ez jutott most eszembe, ha gyűlölet jutott volna eszembe azt hiszem ezt nem írnám le. Az jutott eszembe, hogy amit látok a világban hatással lesz rám, és ha elfelejtem amit Jézustól tanultam, akkor annak rossz következménye lehet. Jézus cselekvésre hívott, - legyen az az ellenállás, vagy a tanításának a terjesztése. Jézus arra hívott, hogy erősítsük meg a fáradtakat, hogy támogassuk mindazokat, akik elfelejtették, VAN választásunk. Szabadság vagy Félelem. Melyikre akarunk figyelni? Élet, vagy Elmúlás, mire akarunk koncentrálni. Csupa jó dolog, vagy csak egyszerű negatív dolgok. Azt hiszem, ha Jézus a gyűlöletet támogatta volna, akkor nem maradt volna fent még a neve sem. Élet igenlő, és cselekvésre buzdító számomra a Szabadság szó jelentése.
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Azt hiszem ez egy tanulható folyamat csak, annak fényében, hogy az embert milyen egzisztenciális szorítások veszik körül. Sose feledjük azt az Élet igenlő Krisztusi tanítást megragadni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése