Ugrás a fő tartalomra

500 Ecclesia semper reformanda

Nagyon sok szép verset lehetne ide biggyeszteni-én már kiválasztottam, hogy melyik nem reformációs verset fogom ide tenni-, hangzatos szavakat felhozni, hogy mily nagyszerű és csodálatos ez a mai nap. Van aki számára mást jelent a mai nap, van aki számára egyszerűen csak egy fájdalmasan keserves másik nap. Számomra (aki nagyon szigorú, kálvinistának, megkockáztatom, zwingliánusnak lett nevelve) és a feleségemnek (lutheránus) viszont felemelő érzés megélni és hálás szívvel lenni az 500 éves évfordulót. Megvolt a magunk kis megemlékezése, és ünnepe.


Mégis, úgy hiszem, hogy a történelem egy fordulópontja volt ez az 500 évvel ezelőtti nap. Az értelmet kereső hit, a fides quaerens intellectum bátor fellépése, ami nem állhat meg ma sem. Haladni, menni kell tovább. Mint utólag kiderült, fájdalmas sok emberi életet követelő döntés volt ez a mi Martinusunktól. Hogy megérte e? Mindezek ellenére úgy hiszem IGEN. A mozgalom után ugyan egymást ölték a szemben álló -hol katolikus hol protestáns felek, de ha lehántjuk ezt a külsőt, a protestáns mozgalom mélyén nagyon gazdag lelkiséget lelhetünk. A vallásháborúk korát hozta el, ahol nem az számított, hogy ki vagy, hanem, hogy mit is hiszel? Fontos látni, hogyha lehántjuk mindezt a felszínt, akkor valahol ott a mélyen meglátjuk a Sola-kat, az egyedül hit által, az egyedül kecselemből, egyedül a szentírásból, egyedül Jézus által és az Egyedül Istené a dicsőség! 

Ha ma kezünkbe vesszük magát a szentírást - ami talán ma mindennapos, az a nyomtatással és a reformációval vált lehetővé-, akkor megláthatjuk azt a Jézus Krisztust, aki a tanításaival ma is fel akarja forgatni a világot, olyat akar adni, amit talán elvesztettünk rég, talán magunknál hordjuk- sose tudni- valamit ma is helyre akar állítani, ma is az eljövendő Isten országát kívánja hirdetni. Kérdés vajon az, hogy meghalljuk ezt? Szerintem nehéz, mert nem szeretünk hidat építeni, és nem szeretünk megnyílni. Nem szeretünk kérdéseket feltenni. - igen, próbálom összeszedni a gondolataimat, de nehéz, annyi minden jön elém- az iskola, a nyomtatás, a tudományok, a filozófia, a felfedezések, a háborúk, a veszteségek, a rombolások mind mind ezután történt robbanásszerűen- 

500 éve ezen a napon egy nagy katolikus ünnephez közeledve a korabeli Facebookon -egy sima mezei templomkapunk - Luther Márton kirakott egy 95 pontból álló postot- nem tette zsebre, amit érte kapott, de úgy vélem nem utólag nem bánta meg. Nagyon ember volt, a 16 század embere, annak minden bajával. De úgy vélem modern világ születése vált véglegessé azon a napon, amikor a nyomda megalkotása után - Guttemberg- ez a jóember elkezdett beszélni, és írni - Luther (és itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy elmondjam nektek, hogy mennyire szerencsés is vagyok, hogy tanulmányozhattam a munkáját, éjszakákon át olvastam az írásait, és még tétel is volt a főiskolán, vizsgáztam belőle, hogy hetekig foglalkoztunk azzal, hogy mit is mondhatott meg gondolhatott, egyszóval nem mindig éreztem akkora hálát mint most, de ez talán csak az ifjonti korom örömeihez sorolnám, nem a mai naphoz, de megírtam, hogy ezt is lássuk, hogy ilyen is volt :P). Hát ez mindent felforgatott. Ezt már nem lehetett eltussolni. Óriási hatása volt az emberiség történetére a reformációnak- Kálvin, Bullinger, Bucer, Zwingli, Luther, Melanchton, stb... 

"Cor meum mactatum Domine in sacrificium offere" - Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem- By K. János

És egy vers. mert a reformációval az iskolák is más színben jelentek meg, más súllyal, és más formában terjedtek el. - Talán a legnagyobb eredménye a vallási után az oktatás terjedése, terjesztése volt. Azért választottam ezt, mert úgy gondolom, a megismert, és megélt változás ma is tart, hogy viszont holnap is legyen, kell, hogy legyenek templomok-közösségi helyek, és iskolák. 


Isten adjon erőt a protestáns közösségeknek a további úton... Soli Deo Gloria


Reményik Sándor:

Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erok tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

1925



Megjegyzések

Megjegyzés küldése