Ne feledd az első szeretetet - Jelenések nyomán

Minden évben kihívás elé állít a dolog, de ez a nap lesz az 5. hatéves terv második napja. Egyszerűen csak ez az a bizonyos nap, amikor beléptem egy iskolába, és nem tudtam mi vár rám! Szuper volt, csak a mai nap kedvéért. Az elmosogatott poharakért, a hajnali kelésért, a bicikliért, amit lenyúlt az a tetű, a beszélgetésekért, meg úgy mindenért, amit átéltem. 

Remek emberek, akik néha bosszantottak, de végülis, ha így visszanézek, hát szóval, jó volt. Élveztem, összességében az egészet! Köszönet, hogy elkezdhettem azt, amit azóta is szívesen csinálok. Hittanárságom első valódi napjának emlékére szentelem ezt a képet... igazi kis montázst lehetne csinálni a dologból, röhögő, síró, hangokkal felspékelni. Volt ott minden. De tényleg minden, dráma, beírás, szivatás, vicc, hecc. Igen, még volt olyan helyettesítésem, amikor négy felekezet óráját toltuk egyben- persze, hogy megszálltam a dísztermet... Nem is volt vitás- anyám, annyitszor meghallgatni a bibliai történetek tömkelegét... Nem biztos, hogy a mesés feldolgozás nyerő volt :P 

Nem lehet nem elégszer hangsúlyoznom azt a játékos, felnőttségre nevelő, új szakmát tanuló, a tanulás folyamatát azóta sem be nem fejező életformát hangsúlyoznom, amelynek annyian a részesei voltak, és azok mind a mai napig!

Bele se kezdek a sorolásba, köszönöm...

Egy kislánytól kaptam egy Bibliai idézetet. Igen, az a kislány az első között távozott soraimból, mert nem dícsértem a kis buksi fejét, és felszólítottam másokat is rajta kívül, de, still.... a nice memory, szóval tőle kaptam egy bibliai igét!


Filippi 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem, valahogy így van :) ÉS EZ OLYAN JÓL ESETT KEZDÉSKÉPPEN, anyukám, de komolyan ! Ez azóta is elkísér....