GondolatokkotalobnoG

November 22. margójára szeretnék most valamit lejegyezni, hiszen ezen a napon, valami véget ért. J. F. K. amerikai elnöknek és C. S. Lewissé egynapon távoztak az élők sorából. Míg az ameriai elnököt nagy tömegek gyászolták, addig az idősödő angol irodalomprofesszort csak alig egy páran. Nem szeretnék mást, csak elmondani, hogy Lewis élete, és munkássága nagy hatással volt rám. Nem csupán kimozdított egy holtpontról, hanem elindított valami felé. Azt hiszem kijelenthetem , hogy soha senki nem volt rám ilyen hatással, még most is beleborzongok. Mégsem nevezném magamat Lewis fun-nak. Hiszen nem olvastam minden munkáját, nem voltam azokon a helyeken ahol ő volt, és nem ittam azt a sört amit ő ivott. Egyszerűen a gondolatok, amik tőle születtek, egyszerűen a regények, amiket írt, valahol közel állnak hozzám. Csakhogy egy pár dolgot említsek, amit felvettem a hetek, hónapok, évek folyamán: Jack becenevet-mindeddig sikertelenül küzdök azért, hogy az emberek így hívjanak- a pipázás, és az a ...

AZ EMBER FÖLDJE "A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal. De ahhoz, hogy ezt elérje, eszközre van szüksége: egy gyalura, egy ekére. Szántás közben a paraszt a természet egy-egy titkát ragadja meg, és az igazság, amelyet kibont, egyetemes. A repülőgép, a légi útvonalak eszköze is így hozza kapcsolatba az embert minden ősi problémával. Mindig szemem előtt van az első argentínai éjszakai repülőutam képe; komor éjszaka volt, s mint csillagok, egyedül a síkság ritka szétszórt fényei ragyogtak benne. A homálynak ebben a tengerében mindegyikük egy-egy öntudat csodájáról adott hírt. Az egyik családi tűzhelynél olvastak, tűnődtek, vallomásokat mondtak. A másikban talán a tér roppant mélységeit kutatták, a fáradó elme az Androméda csillagképein borongott. És amott a szerelem lobogott. A messzeségben mindenütt tüzek villantak, táplálékukat követelték, fénylők vagy szerények,...

Van itt két rongyszőnyeg, aminek a testét porhüvely fedi, egymásnak, vagy elmegy egymás mellett, se vele, se nélküle nem megy, valahol mindig megtalálják egymás társaságát... Ez az életünk, emberi civilizációnk egyik mozgatóregymástól... De leginkább csak rázzák magukat, hiszen mindkettőnek fel kell hívnia a figyelmet egymásra, és be kell mutatni, hogy mennyire fontosak... Megjegyzem a szovő mester ezt anélkülis tudja, de igazán élvezi, amikor a szőnyegek, ezek a por rongyok életre kelnek, saját történetet gyűjtenek, és mindegyik keresi a maga párját... RONGYSZŐNYEG 143. A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga – a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, cimkék között jár, mint egy patikában. Hiába száll be földet és eget, mindég semmiségen át üg...

Ne próbálj! Engem gyengébbnek faragtál ki, Hogysem próbáidat Állhatnám, Uramisten Dícsérve Téged rendületlenül. ... Azért ígyen könyörgök Hozzád: Ne próbálj engemet! Tudom, hogy vannak választottjaid, Akiket szentté finomít a bánat, Akiket hőssé edz a szenvedés, Akik áldják és magasztalják Süvöltő ostorod, Mert minden csapás nyereség nekik. Nem én, nem én! Én igazabbá, emberebbé Nem tisztulok sötét eged alatt. Engem csak torzzá teszel és fonákká, Engem csak összetörsz, De szobrot szenvedéssel Mégsem faragsz belőlem, Istenem. Nekem kék szemed derült ege kell, Örök mosolyod aranykupolája, Őszi erdőkben halk lélekzeted: Hogy kinyíljék szívem, Szépségben s szeretetben - másokért, Hogy ne kerengjek, mint a kerge állat Veszett irammal, öntudatlanul Önzésem és nyomorúságom Őrült köreiben. Ha azt akarod, hogy dícsérjelek Szárnyaló énekkel, én Istenem: Adj enyhülést, ne próbálj engemet!

Az „ideológiai keresztények” súlyos betegség áldozatai: bezárják a kaput, amely Jézushoz vezet – Ferenc pápa csütörtök reggeli szentmiséje Ha egy keresztény az ideológia tanítványává válik, akkor elveszítette a hitét – fejtette ki a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén a pápa. Óva intette a keresztényeket attól a magatartástól, hogy „zsebükben a kulccsal, bezárják a kaput”, és ismételten leszögezte, hogy ha nem imádkozunk, akkor elhagyjuk a hitet és az ideológia vagy a moralizmus hibájába esünk. „Jaj nektek, törvénytudók, akik lefoglaltátok a tudás kulcsát!” – a pápa a mai evangéliumból kiindulva utalt Jézus figyelmeztetésére és azt napjainkra alkalmazta (Lk 11,42-46). Amikor megyünk az utcán és egy bezárt templom előtt találjuk magunkat, valami furcsát érzünk. Egy bezárt templom ugyanis érthetetlen. Néha magyarázatot találnak rá, amelyek azonban nem fogadhatók el: ürügyek, indoklások, de a valóság az, hogy a templom be van zárva és az emberek, akik arra járnak, nem tudnak bemenni...

Odakint most oly társadalomba kerülünk, mely elbutítja, korrumpálja ésés ahol a létfenntartási ösztön és a közhangulat állandó züllésre kényszerít. Felégettem magam mögött minden hidat és örülök, hogy a hidak felégtek. Hosszú az utam, tanulok, egyre többet s többet tudok és kevesebbet értek. Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak és mert kívánlak, élvezem a vágyat, mely engem betölt; téged elereszt. Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki. Vágy nélkül csak az Isten tud sz eretni. Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad; nézésed kék halai bennem úsznak; megérezlek, ha még a sarkon túl vagy. Te vagy a tükör, hol ma gamra látok; az ablak: abból nézem a világot, s a labirintus: mindig benned járok. ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, Az ismeret ma mindenkit magányos toronyba zár, ahol a téboly szálldos, hol nem lelünk hitet, harmóniát, gyógyszert a halál és a jövő ellen, sem vigaszt. Mentől ...

Robognak a percek, a vonatok váltják egymást az állomáson, és minden megy a maga útján. Így van ez. Ezt hívják menetrendnek. Hol az egyik vonatra fel, hol a másikra le. Imádok utazni, új arcokat látni, és néha hiányolni a régieket. Pöfögnek a percek, és csak úgy a fák árnyai mögött suhannak az arcok. Le leszáll róluk egy tekintet, majd vissza... Az egész egy folyamat... Csodaszép az ősz, a színek csak úgy bombáznak! Nem lehet bírni ezt a színkavalkádot! Gyönyörű a romkert! Fergeteges, nagyszerű állomás a Percvonatnak! :D A PERCVONAT Körül az ég, a lila ég, robog, robog a Percvonat. Kereke tüz, kereke láng, kereke vad. És – róla leszállni nem szabad. Ég a kazán, a tüzkazán, rakja a Fütő szüntelen. Körül a lég oly mozdulatlan – Körül oly néma a nagy ég a Rejtelem. És száll a füst, fekete füst, egy szörnyü kémény ontja egyre. Ég a kazán, a tűzkazán és tünik a füst a Végtelenbe. És ég a tüz, lobog a tűz, robog a Percvonat előre, tova. Száll a füst – de ég a parázs! –...