GondolatokkotalobnoG

Egy heccnek indult, illetve holmi földi kiváncsiságnak. Előre vetítem, hogy nem kellett volna... Magam sem hiszem el... Sokk alatt vagyok. Megszámoltam a Debrecemben levő könyveimet/nem kellett volna/, most vizesruházom  a nejem... szóval, igazándiból nem annyira gáz, meg minden, de ez a szám engem meglepett... Egészen jól indult a történet, 200 körül elcsuklott a hangom, 300-nál már vakarózni kezdtem, és arra gondoltam, hogy mennyire jó is a boldog tudatlanság, 400 már kényelmetlen volt, és meguntam a számolást, 500, már halálosan unalmas volt, 600 -nál a nejem közölte velem, hogy mostmár elég, ne húzzam tovább, tudni akarja, 700 csak mély hallgatásba burkolóztam, és megremegett a lábam, 800 pedig már láttam, hogy nem lesz egyszerű közölni a hírt. Szóval a fénymásolatokat és a könyvtári könyveket leszámítva, illetve ami Nyírmeggyesen van könyvek, nos úgy néz ki, hogy sikerült 12m2-re bezsúfolnom 844 +/- könyvet. Igazándiból most lehet, hogy antikváriumot kéne nyitno...

Már egy ideje nem hagytam nyomot a blogon, és nem terveztem egy ideig semmi különöset sem írni. De mégis. Valamit írnom kell, van most bennem valami belső kényszer, ami nem hagy nyugodni, és azt akarja, hogy hagyjak itt valamit. Keddtől Csillagpont. Nem tudom, őszintén, nagyon nem tudom, mit várjak. Olyan ez, mint valami többször újrakezdett dolog, amit néha félbehagyok, aztán újra nekifutok. Kicsit öregnek érzem már magam ehhez a táborhoz, de nem tudom. Próbálom úgy felfogni, mint egy lehetőséget, amit ki kell használni, mit egy csonka verset, ami egyszer elkészül. Úgy volt, hogy megyek, de aztán nem, amíg június végén fel nem hívtak, hogy megyek. Július eleje óta nem hagytam egy bit-nyi nyomot sem a neten. Nem látogatok, és nem látogatnak, kicsit a felfrissülés, névnap, házassági évforduló, ect. ideje volt ez. Egy kis elvonulás, és most megyek egy faluba, ami 6 napra nő ki a semmiből, kicsit csonka, soha be nem fejezett, és mégis megtervezett, egész. Kezdtem ezt a verset én, t...

egyszer azt kérdezte, egykollegina, hogy én milyne zenét szeretek? HOgy én mindenféle zenét meghallgatok? Nos, én a zenét szeretem. A dallamot, ami kiszabadul a zenekar karmai közül, összeállnak a hangok valami élvezhető szerethető zajjá, ami már nem is olyan idegen a számodra. Nem te írtad, de úgy érzed, hogy a dallammal annyira tudsz azonosulni, mint bármely más ritmussal... Tecno, Metal, Jazz, rock, gospel, whorship, pop... és még ki a nyavaja tudja mennyi minden. Ha a zaj összeáll bennem zenévé, és a fülem nem hazudik, akkor azt szeretem. No persze más aszta a szöveg, hogy azmögött mi van, meg a zenekar tagjaiban mi van... de a zene, ahogy lágyan ringatózik feléd, és benned megpendülnek azok a hangszerek, melyeket magad sem tudtad, hogy léteznek benned. Milyen zenét szeretek? Mindent, ami számomra összeáll zenévé. Egyébként a zenében van valami erotikus. Valami olyat érint meg bennem, amit nem osztok meg akárkivel, megmozgatja a lelkemet, mozgat és táncrahív. Ha van a tied, te...