Sokkal egyszerűbb arról beszéni, hogy amkor egyedül érezzük magunkat, amikor annyira letörtek vagyunk, mert nem sikerült valami, meg arról, hogy milyen jó is az, hogy ... Annyi győzelemről szeretünk hallani, de persze azt nem akarjuk tudni, hogy mi is csak porszemek vagyunk, mi is csak emberi lények, akik a maguk határain belül kénytelenek mozogni. Nem azért, mert nem léphetnék át a határokat, hanem sokkal inkább azért, mert a határ átlépése számukra azt jelentené, hogy valami veszélyes terepre értek. Helyesnek tartom a határok létezését, mert azok nélkül nem lennénk biztonságban. De ha vereséget szenvedünk, akkor az miért van. Mindent szabályosan csináltunk, minket miért ér vereség, akár folyamatosan is... Nem kell mindig mindent a magunk hibájának betudni. Lehet, hogy egyszerűen a most fájdalmas pillanata is része a jövőbeni boldogságunknak, elégedettségünknek... Mindenesetre méltósággal megállni, és kitartani a legnehezebb. ... Laer Legolas II. Na Aear, na Aear! I mýl fain