GondolatokkotalobnoG

Nagyon sok szép verset lehetne ide biggyeszteni-én már kiválasztottam, hogy melyik nem reformációs verset fogom ide tenni-, hangzatos szavakat felhozni, hogy mily nagyszerű és csodálatos ez a mai nap. Van aki számára mást jelent a mai nap, van aki számára egyszerűen csak egy fájdalmasan keserves másik nap. Számomra (aki nagyon szigorú, kálvinistának, megkockáztatom, zwingliánusnak lett nevelve) és a feleségemnek (lutheránus) viszont felemelő érzés megélni és hálás szívvel lenni az 500 éves évfordulót. Megvolt a magunk kis megemlékezése, és ünnepe. Mégis, úgy hiszem, hogy a történelem egy fordulópontja volt ez az 500 évvel ezelőtti nap. Az értelmet kereső hit, a fides quaerens intellectum bátor fellépése, ami nem állhat meg ma sem. Haladni, menni kell tovább. Mint utólag kiderült, fájdalmas sok emberi életet követelő döntés volt ez a mi Martinusunktól. Hogy megérte e? Mindezek ellenére úgy hiszem IGEN. A mozgalom után ugyan egymást ölték a szemben álló -hol katolikus hol protestá

Ősszel jönnek szemedbe a jelek Színekből összegyúrt levelek. Itt egy kis zöld még kivirít, Az ősz mindent bepiszkít. Édes ingere a szemeknek, lüktető színe az ereknek. Jön egy, és egy másik egy fogy az idő, egyre csak megy. Ott egy angyal fekszik a földön Köréje levélből ruhát szőttem. Angyal zsebéből kihullnak a lapok, ahogy az eső épp rácsöppen. Szemnek édes színei, ti ingerek, ha hang bújna belétek, lenne szátokra melegség varrva, hogy betöltsétek bennünk, ami még nincs betakarítva. Lennétek létrák, mik fel az égig nem érnek, csak az emberi szívben, dobogva, színekben cikázva égnek. Már látni a fehér settenkedő rémet, Mit sötétben csak csillagok vezetnek. Ott van mindenhol, lassan bekúszik hozzád. Tél apó megeszi, amit nem evett meg senki a portán. Furcsán múlnak a nappalok, Egyik szemem itt, a másik a holnapban valahol. Bár jobb lenne a versike, Dalolna forradalmi, szebb napot, De elbuktunk a jóakaratú elhiszemen. Hitetlenek lettünk a minden i