GondolatokkotalobnoG

Minden komment nelkul, teljesen aktuális...  Lackfi János A HAJLÉKKÉSZÍTÉS ZSOLTÁRA Uram, mi, a te híveid, roppant rendes gyerekek vagyunk ám, lehozunk téged az égből, bebugyolálunk öblítőillatú ruhácskákba, megédesítjük a papit is, amivel megetetünk, nehogy elcsapd a kis haskódat, csinálunk neked babaházat, elnevezzük templomnak, ott majd minden habos márvány lesz meg csipi-csupa aranyozás, meg ájtatos tekintetű szentecskékkel pakolásszuk tele a főhajót, legyen mivel játszanod, ha unod magad, zenélünk is neked, pihepuha zenéket, mindenesetre semmi olyasmit, amire amúgy szívesen rángatózunk őrjöngve a fesztiválokon, maradj csak meg, Uram, a te kis álomvilágodban, csíja, csicsíja, majd mi elringatunk, suttogva motyogunk neked szép szavakat, és engedelmesen ráfeleljük a zsoltárválaszokat, egyszerre vetünk keresztet, mint a kiskatonák, és dehogy szólunk vissza pimasz hangsúllyal, mint szeretteinknek otthon, négy fal között, dehogy hánytorgatjuk fel a sérelmeinket, dehogy kelü

Egy előadás, aki érti, halgassa! Szerintem nagyon tartalmas, számtalan példával! - még annyit, hogy nem akartam  menni, de a nejem felírt rája! Jön P. Y. egy magyarországi túrnéra... Előadásokat tart, dedikál. Nekem nagyon tetszett az előadás, ezért halgassátok!

Ez a bejegyzés rövid lesz.  Ennél kicsit mégis hosszabb. Amikor kilépek hajnalban az ajtón a jó múltkorában, még nem is sejtettem, hogy milyen jellegű kalandok várnak rám, az út folyamán, míg elérek a képzés helyszínére. Képződök. Azt már az ajtó becsapódásakor is éreztem. A hajnali órákban csak a műszakosok húznak el melletted, talán nem is olyan édes álomból ébredve. Még látni lehet az éjjeli csillagokat, ahogyan ott ragyognak, ott valahol. A nap pedig lassan kússza fel magát az ég küszöbére, hogy onnan jelezze, jövök. Nem maradsz ma sem izzadás nélkül, és egyéb ájtatos pillanatok nélkül. A vonaton a cellaszerű fülkém lassan megtelik emberekkel, és mintha kicsiny kis gyülekezetté vált volna, elkezdenek az emberek beszélgetni. Jómagam maradok remete. Meg se szólalok, hisz milyen bölcsességgel lehetne megtoldani azokat a jelzőket, amely a nem megfelelő sebességgel célja felé cseppet sem igyekvő vonatot illethetnék. _Nem, nem írják át a menetrendet, pedig tudják, tudják, hogy 30

Szóval, hol volt, hol meg nem. Elakadtam. Na nem traktorral, vagy t-34-el. Egyszerűen egy nyamvadt plakátot próbáltam összerakni- éreztem én hogy nem jó, de nem láttam, nem állt össze. Kedves olvasó, tudom, hogy te sose voltál így, tudom, mert tudom. Vagy mégis. Ez egy picit más irányba tér ez a bejegyzés, mert nem nevezem nevén Attilát, meg a Pappot, de eszembe juttatott valamit. Hát persze. Én már máskor is akadtam el a munka folyományában- ebből a szemfüles olvasó érezheti a pillanat áhítatosságát, hogy ez milyen ritkán fordul elő, vagy mégsem. Úgy egy éve pont akartam egy posztert gyártani, és igen, bang... Ez itt a reklám helye, ha elakadsz, ha úgy érzed húz az idő, vagy te húzod az időt, ne habozz, regisztrálj, és ingyér kis méret ugyan, de nagy választékban lehet Postereket, kis A4-es lapformában gyártani. Egyszerű és pazar, és amikor ez eszembe jutott, hát akkor mintha sokkal könnyebben ment volna már minden... Jók ezek az online szerkesztők- és akkor tessék egy pár cím http

Tétova szaladok Szerelőt kulcsal Hol kapok? Küllők Ura ne hagyj el! Hol zárva a tábla, Belém hasít a villámja, Kerekem laposan pihen az útpatka széliben. Küllők Ura, irgalmazz. Ronda átkott többet ne alkalmazz. Két defekt micsoda módszer! Figyelek, nem kell eme gyógyszer! Küllők ura, tétova vagyok A perc szalajtva ahogy láncom, Hova került a javításom? Lassú vonaglott lábam, Küllőket számsorba raktam, Mind pendül, Ahogy az aktuális kerék görbül, Szabadjára engedett kerekes masina. Utad ne fogyaszd előlem, Küllőt helyén marasztald, Halld meg ezt a furcsa malasztom. Sóhajom ha feljutott hozzád, Hozzd a repülő biciklik korát, Hol a lábam nem érzi az út porát. Küllők ura, volt, hogy keresztbe volt, kijukadt, vagy elakadt a forgalomban, De mindig velem volt, elkísért Herold a forgalomba. Nevét ki gyakran nem ejtem, csak ha nem enged nékem. Kérlek, eme kereket ne tedd el sebtibe, Őrizd a te kegyelmedbe! Küllők ura, hallgasd meg imám, Te ki ut

Nem tudom, hogy ki érti, ki nem, számomra újra és újra nagy ajándék a Boldog mondások, na nem mintha érteném 100%-n. Tetszik a név, az elnevezés, amit próbálok úgy értelmezni, hogy Isten egyszerűen szeretné felhívni a figyelmemet arra, hogy nincs is olyan messzi az a Boldogság nevű dolog. Igaz meg kell érte dolgozni, nem hull csak úgy az öledbe, el kell fogadni, hogy Ő irányít, és ezzel kell tovább haladni. Nagyon szeretem Jézusnak ezt a tanításait. Számtalan oldalát ki lehet emelni, de nekem mégis Brian élete jut eszembe- boldogok a sajtkészítők. Igen, még a filmipart is megihlette. A boldog mondásokat próbálom megérteni, újra és újra. Nem egyszerre, de törekedve, hogy szépen lassan Isten uralma legyen teljes az életemben, formáljon át, hogy valóban megláthassam azt a boldogságot, ami nekem készült, amit néha nem értek, néha nehezen értek, de mindenképp a lehetőséget kínálja, amit megnyerhetek. Nagyon szeretem a hegyi beszédet. Főleg amikor diákok tanulják. (Hajrá diákok!) Mert azé

Nem tudom miért, de nagyon tetszik a dal. Lehet, hogy gyimesi dal, lehet a régies, archaikus dallam miatt. Annyira mély a lüktetése, és olyan szépen ugrik egyik hangról a másikra, hogy na. Nagyon tetszik, és ezért most imé, halgassátok :) Remélem nektek is tetszik Amióta megváltottad életem, Azóta van boldogság a szívemben. Amióta néked adtam mindenem, Tavaszt hoztál a szívembe, Istenem. Amióta néked adtam mindenem, Tavaszt hoztál a szívembe, Istenem.  Hálás szívvel köszönöm a kegyelmet. Köszönöm, hogy a barátod lehetek. A sok próbát köszönöm most meg néked, S a szívemben növekvő szent Igédet. A sok áldást köszönöm most meg néked, S a szívemben növekvő szent Igédet.  Madár dalol, jegenyelomb énekel, Néped ajkán dicséreted zendül fel: A mi Urunk, Jézus Krisztus az első, Az egyetlen mindenható teremtő. A mi Urunk, Jézus Krisztus az első, Az egyetlen mindenható teremtő.  Bűnös szívünk sötétségét bocsájtsd meg, Bárány Jézus szent vérével

Minden évben kihívás elé állít a dolog, de ez a nap lesz az 5. hatéves terv második napja. Egyszerűen csak ez az a bizonyos nap, amikor beléptem egy iskolába, és nem tudtam mi vár rám! Szuper volt, csak a mai nap kedvéért. Az elmosogatott poharakért, a hajnali kelésért, a bicikliért, amit lenyúlt az a tetű, a beszélgetésekért, meg úgy mindenért, amit átéltem.  Remek emberek, akik néha bosszantottak, de végülis, ha így visszanézek, hát szóval, jó volt. Élveztem, összességében az egészet! Köszönet, hogy elkezdhettem azt, amit azóta is szívesen csinálok. Hittanárságom első valódi napjának emlékére szentelem ezt a képet... igazi kis montázst lehetne csinálni a dologból, röhögő, síró, hangokkal felspékelni. Volt ott minden. De tényleg minden, dráma, beírás, szivatás, vicc, hecc. Igen, még volt olyan helyettesítésem, amikor négy felekezet óráját toltuk egyben- persze, hogy megszálltam a dísztermet... Nem is volt vitás- anyám, annyitszor meghallgatni a bibliai történetek tömkelegét... Nem