GondolatokkotalobnoG

Nem tudom. A múlthéten furcsa érzés fogott el. Nem mondhatnám, hogy először, de most próbálom meg először szavakba önteni. Könyvet árultam. Főleg olyanokat, amit egyébként nem vennék a kezembe, inkább megnézem filmen. -Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy két nagyszerű kollégával voltam, Köszönöm, jó volt a meló!- De mégis, ezek a vacak darabok is, olyan érzést keltettek bennem, hogy valami nem ért még véget. Na meg aztán jelen volt még a klasszikus irodalom egy-két remeke is, ezt most nem részletezném, de igazán megragadó volt. Kinyitni. Valami oylan folyamat ez, amikor arra vállalkozom, hogy megfejtsek egy kódrendszert, leporoljam a rég nem látott képeket, és ha lehet akkor elmeneküljek egy olyan országba, ahol élhetek. Nem gondolom, hogy a könyv egyébként több lenne. Egyszerűen, csak betűk halmaza, ami átvészeli a századokat, napokat órákat, és perceket. Ennyi. A betű jóeséllyel átvészel, összeáll, és lesz belőle egy könyv. Na és ez a varázslatos, nem birtoklom, nem tudom ...

''if we sell the medals, can we stabilise the economy?'' / "Ha eladjuk az érmeket, akkor egyensúlyba tudjuk hozni a gazdaságot?" 

Nem illik tombolni, de rajtam van a hiszti, hogyha olyan dologgal találkozom, amiről tudom, hogy nem helyes, és azt is tudom, hogy nem fair. Nem igazán néztem meg az igazságosság fogalmi meghatározását. De azt hiszem, hogy ami napjainkban történik, az nem az. Zavar, hogy emberek, akik semmit nem tesznek le az asztalra, mindent megkapnak. Nekem pedig még csak fel sem kínálják a lehetőséget. Bosszant, és dühít, hogy mások feleannyit futnak valamiért, hogy elérjék. Kérdés. Mi a baj velem? Mi van a képemre írva? Mit szeretném ha látnának az emberek a képemen? Mi az igazság? Nyilván valami olyasmi, ami megelégedéssel szolgál egy bizonyos folyamat békés, nyugodt továbbfolytatásához, ami egy bizonyos helyzetben, nem egy ember javára dönt, de egy egyensúly fenttartását teszi lehetővé. Meglehet, még az is az, hogy az életet megvédi, a személyes szférámat, vagy netalán a spirituális világomat védi. Ám ezek mellett, elmondható, hogy az igazság együtt jár a szabadsággal, és ahol nincs szabads...

About the futer. Is there any kind of futer for us? What do you think. About 10000 people every day die of hunger. And what aobut the trees? I just don't know, what we can do. The future belong to the next generation. Do not forgett about it... Proverbs 19 18 " Discipline your children, for in that there is hope;.."

Nem vagyok gyáva. De tényleg nem. De ezt nagyon nem akarom bizonygatni. Kifaroltam. Amikor egy könyvet a kezembe veszek, akkor adok neki egy esélyt. Van egy kevés ideje, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Amennyiben ez nem történik meg, hát gyorsan továbbadok rajta, és visszaviszem a könyvtárba.  De ha nem kelti fel az érdeklődésemet, én nem is tudom. Ez olyan mint amikor valaki a világvége Iceland-en várja az új harry pottyert, és tudja, hogy az nem fog megérkezni a vulkáni hamuk miatt. Amikor pedig megérkezik, magába fordul, elkezdi olvasni, és csak annyit kérdez, hogy ez most valami vicc? Nem azt mondom, hogy nem fogom elolvasni, de ez most valami vicc?  Ezzel kezdi az utolsó anyagot? Ezzel akar ez engem megetetni? Na neee. Az én szememet meg nem szennyezem ezzel, az már biztos!  Nem tudok elolvasni egy könyvet, az nekem olyan, mint ha valaki nem tudja megvarrni a kedvenc ruháját, nem tud elmenni a nagynénit vagy nagybácsit meglátogatni...

Praktikus lenne azzal kezdeni, hogy a szótári megfogalmazás szerint az utánpótlás az az, ami... De nem tudom ezzel kezdeni, eddig ugyanis nem találtam erre vonatkozóan felvilágosító irodalmat, meglehet rossz polcon kerestem. Így fel kell arra készülnöm, hogy saját magam számára kell megalkotnom a fogalmat, hogy utánpótlás. Szóval. A kérdés: Mi az utánpótlás? Számomra, a leginkább egy harci egység jutott az eszembe. Keresztyénként kicsit furcsa lehet, dehát a másik dolog amihez értek, az a történelem, így nem ígérek mást csak vért verejtéket, és könnyet/W.Churchill nyomán/. De ne vágjunk az elejébe. Adott egy egység, az egység pedig végzi a feladatát. De úgy tűnik, hogy a közeljövőben nem igazán lesz arra alkalmas, hogy teljes lehetőséggel ellássák a feladatukat. Így szükségük lesz valamire, /ami nagy valószínüséggel meg fogja őket akadályozni a feladat további olajozott ellátásában/, hogy továbbra is ellássák a feladatukat. Ha valaki észre veszi, a közeljövőben fellépő hiá...