GondolatokkotalobnoG

Sokszor azt hiszem, hogy nem értem őt, vagy csak elmegyek melette. Megint máskor, meg amikor annyira biztos, vagyok, annyira, hogy már nagyon, egyszerűen, csak nem találoma a helyemet. Lehet, hogy csak én néztem be, megint? Lehet, hogy amit én helyesnek képzeltem, az így nem az? Hát nem is tudom... Valahol az optimizmusom ott mutatkozik meg, hogy ő minden bizonytalanság ellenére megszólít minket, beszéltet minket, ilyen igékkel, hogy Kérjetek és adatik nektek , meg hasonlók. Neki nem néma követőkre van szüksége, ebben biztos vagyok. Nem arra van szüksége, hogy némán,minden szó nélkül kövessük, mint valami gépek, neki társak kellenek. Fura, de néha azt érzem, hogy ő magányos volt nélkülünk. Akárhogy is, annyi bizonyos, hogy az ő szándéka nem az, hogy mi némák legyünk, hiszen ha odaállunk majd egyszer Őelé, a nagy elbeszélgetésre, akkor majd tudjunk megszólalni, és legyen egy válaszunk a kérdésre. Szerintem, ha majd, valami olyasmit fog kérdezni, hogy "Akkor világos voltam?...

Nincs más hátra, hát előre. Már rég nem doptam papírra szavakat, és szinte már teljesen el is felejtettem, milyen is az, amikor kimerészkedem a fejemből egy kicsit. Megpróbálom, és hát azt kell mondanom, hogy egy pohár borral, nem is olyan rossz. Mozgalmas időket élünk, és a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Szeretném megérteni azt, hogy mit is kívánnak tőlem, mi is az az elvárás, aminek a napokban, hetekben meg kell felelnem. Ez akkor igazán nehéz, ha az embernek van egy elképzelése, tegyük fel akár egy vágya is, és ebben a vágyban van akivel osztozhat. Ez pedig egyenlőre nem olyan nyugalommal írja, hogy azt a vágyat ő minden további nélkül be fogja tölteni, vagy akár csak meg fogja közelíteni a beteljesedés egyik pillanatát. Gyakran vagyok egszisztenciálisan szorongó, gyakran bújok meg a magam kis vonalaim mögé. A hétköznapokban csak egyetlen dolgot nem tudok igazán értékelni, az az, hogy ha nem értek valamit, vagy hogyha úgy érzem, hogy olyat várnak el tőlem, ami számomra iga...

Nem tudom. A múlthéten furcsa érzés fogott el. Nem mondhatnám, hogy először, de most próbálom meg először szavakba önteni. Könyvet árultam. Főleg olyanokat, amit egyébként nem vennék a kezembe, inkább megnézem filmen. -Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy két nagyszerű kollégával voltam, Köszönöm, jó volt a meló!- De mégis, ezek a vacak darabok is, olyan érzést keltettek bennem, hogy valami nem ért még véget. Na meg aztán jelen volt még a klasszikus irodalom egy-két remeke is, ezt most nem részletezném, de igazán megragadó volt. Kinyitni. Valami oylan folyamat ez, amikor arra vállalkozom, hogy megfejtsek egy kódrendszert, leporoljam a rég nem látott képeket, és ha lehet akkor elmeneküljek egy olyan országba, ahol élhetek. Nem gondolom, hogy a könyv egyébként több lenne. Egyszerűen, csak betűk halmaza, ami átvészeli a századokat, napokat órákat, és perceket. Ennyi. A betű jóeséllyel átvészel, összeáll, és lesz belőle egy könyv. Na és ez a varázslatos, nem birtoklom, nem tudom ...

''if we sell the medals, can we stabilise the economy?'' / "Ha eladjuk az érmeket, akkor egyensúlyba tudjuk hozni a gazdaságot?" 

Nem illik tombolni, de rajtam van a hiszti, hogyha olyan dologgal találkozom, amiről tudom, hogy nem helyes, és azt is tudom, hogy nem fair. Nem igazán néztem meg az igazságosság fogalmi meghatározását. De azt hiszem, hogy ami napjainkban történik, az nem az. Zavar, hogy emberek, akik semmit nem tesznek le az asztalra, mindent megkapnak. Nekem pedig még csak fel sem kínálják a lehetőséget. Bosszant, és dühít, hogy mások feleannyit futnak valamiért, hogy elérjék. Kérdés. Mi a baj velem? Mi van a képemre írva? Mit szeretném ha látnának az emberek a képemen? Mi az igazság? Nyilván valami olyasmi, ami megelégedéssel szolgál egy bizonyos folyamat békés, nyugodt továbbfolytatásához, ami egy bizonyos helyzetben, nem egy ember javára dönt, de egy egyensúly fenttartását teszi lehetővé. Meglehet, még az is az, hogy az életet megvédi, a személyes szférámat, vagy netalán a spirituális világomat védi. Ám ezek mellett, elmondható, hogy az igazság együtt jár a szabadsággal, és ahol nincs szabads...

About the futer. Is there any kind of futer for us? What do you think. About 10000 people every day die of hunger. And what aobut the trees? I just don't know, what we can do. The future belong to the next generation. Do not forgett about it... Proverbs 19 18 " Discipline your children, for in that there is hope;.."