GondolatokkotalobnoG

Amikor egy aláírás meghatározza az ember életét, akkor igen meggondolom, hogy mit írok alá, és még később sem vagyok teljesen biztos abban, hogy jól döntöttem. Meg kell találnom az egyensúlyt a család-tanulás-munka-......... között. Nem mondom, hogy nem vagyok feszült, de hiszem azt, hogy ebből Isten kihozhatja a legjobban, csak érezzek magamban elég erőt és kitartást. Sajnos mostanában egyikkel sem bővőlködök. II. József jutott eszembe, aki egy tolvonással egy élet munkáját tette semmissé! Milyen a súlya egy tolvonásnak? Hát, én most azt mondom, egy tolvonás súlya egy élettel egyenlő. Egyszerűen csak feszült lettem. Talán ilyen lehet egy adós rabszolga... VAjon a végén Ki Tudom Majd Mondani, hogy SOLI DEO GLORIA?

„Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned" Szt. Ágoston

aZ egyik SzoCiális háló lapján eltöltött röviD időszak alatt kezd kialakulni az az érzés beNNeM, hogy a fallal beszélgetek. eZ nem éppen egy felemelő érzés, dehát mit is csinálhatnék. Próbálok beszélni, de kinek is? Valamelyik Californiabeli servernek? Furcsak érzés az, amikor megszólítani akarod a világot. Először talán rájössz, hogy nem is jól kezdted a beszédet. Teszel egy kört, majd iSmét szólsz. Akkor is csend. Már kezded magad zavarban érezni, hiszen ki az a hüLye aki magában beszél?! aztáN ráJössz arra, hogy lehet, nem is veled van a baj, egészen EgyszErűen, te mozgásban vagy, de a fal mereven bámul rád, és nem érti amit mondasz. SzerEtnék a fal nyelvén beszélni, de félek, hogy akkor én is a részévé válok. Inkább továBbmegyek, és keresek valamit, valaKit, akivel tudok társalog, nem csak falul, haNem a betűk nyelvén. FuRcsa nyelv, kicsit veszélyes, de mindenképp mozgalmasabb, miNt egy falba épített Tégla szerepét betölteni igyekvő néMa nyelve...

Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. ... Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned. Megmutattad-e néha legalább? Enyhült, s szépült-e tőled a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt? Ott is, hol eddig minden tiszta volt? Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak, menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled. Csak ott leszel az, aminek rendeltettél. – Másként rideg, céltalan lesz az életed. Mag leszel, mely kőre esett, elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, ami kárba veszett, mit soh'se kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, kalász leszel, de magtalan, cserép, am...

Sötétséget sötétséggel elűzni nem lehet, csak a fény teheti azt. A gyűlöletet nem űzi ki a gyűlölet, csak a szeretet teheti azt. M. Luther King Jr. Ezt egyre jobban kezdem átérezni, hogy ez mit is jelent, és nem mindig tetszik, de elfogadom. Nem tudom világossá tenni a feketét, csak feketével, egészen egyszerűen valami más kell. Ez pedig nem lehet más, csak valami világos kell. Kell, hogy a világos győzző végül, kell, hogy a békétlenséget felülmúlja a béke, az értelmetlenséget az értelem. Kell, hogy a félelmet legyőzze a nyugalom, egyszerűen kell, és kész. Ezért bizony Soli Deo Gloria Ja és a mai nap margójára sok minden kerülhet, de én most csak ezt tenném... A lángész: egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék verejték. Edison

"Amikor te és én találkoztunk, a találkozásunk szinte azonna véget is ért, nem tartott semeddig. Smmi se volt. Most, hogy emlékszünk rá, növekszik valamit. De még mindig nagyon vesete tudunk róla. Az lesz az igazi találkozásunk, ha lefekszem és megahlok. Addig minden nap, minden egyes nap alakít rajta. A másik, az csak a kezdete volt" C. S. Lewis, A csendes bolygó Megtanulni megköszönni, és megbocsátani, valami nagyon mélyről felbuggyanó lehetősége ez a mi életünknek, ami vagy megtörténik, vagy pedig nem hagyjuk hogy megtörténjen. Csak rajtunk áll. Az utóbbi napokban több minden miatt igen hálásnak kezdtem lenni az életemért. Nem vagyok szuper sztár, nem vagyok szuper extra keresztyén- nem tudom ezt meddig lehet még fokozni, a kegyességnek milyen irányai is vannak- nem vagyok a legjobb férj, a legjobb testvér, egészen egyszerűen nem jött össze, hogy mindenből a legjobb legyek. De mégis hálás vagyok... ... Az emberekért, akiket a családomnak mondhatok, egyszeri és...

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is. Hanem, akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. Szép vers, ezt még nem ismertem, igazán szép vers...