GondolatokkotalobnoG

Zörgessetek és megnyílik nektek ! A tegnapi és a mai nap margójára: tegnap zárcsere, ma pedig feltörtem-jobban mondva kinyitottam egy lakatot. Szóval ilyen egy bezárt lakat és két görbe gemkapocs futó ismertsége :P Jólesett kinyitni a zárat, a szekrényből ki kiszabadult sok minden, többek között a kulcs is :-) Azt hiszem, ez egy szép nap volt !

"Az élet jóval különösebb eseteket produkál, mint amilyeneket az emberi elme képes kitalálni. Mi még csak elképzelni sem tudjuk azokat a dolgokat, melyek a lét köznapi banalitásai csupán. Ha most kézen fogva kirepülhetnénk ezen az ablakon, és kedvünkre szálldoshatnánk e felett a hatalmas város felett, kissé felemelhetnénk a házak tetejét, hogy bekukucskáljunk, és meglessük a lakók életének furcsaságait, a szokatlan egybeeséseket, a terveket és a félreértéseket, az események fantasztikus láncolatát, mely nemzedékeken át húzódik, és a legelképesztőbb eredményekhez vezet, akkor, barátom, az összes kiagyalt történet minden sablonjával és előre sejthető végkifejletével együtt ócska és lapos fércműnek tűnne csupán."  

Ez nem egy olyan izgalmas bejegyzés arról, hogy mennyire izgalmas az élet. Ez nem egy olyan bemondós bejegyzés. Ez egy bejegyzés arról, hogy az ember vár, rájön, hogy amit ki akar törölni a nem is mindig olyan egyszerű, hiszen annál mélyebbre van ásva, hogy azt bármi ki tudná szedni onnan lentről. Ez egy bejegyzés arról, hogy az ember rövid várakozás után hajlandó, és képes ugyanúgy hibázni, hajlandó és képes kipróbálni, ismét az érzést, hogy milyen is az, hogyha hibázik. Megízlelni a mulandóság nektárját, amely kinő a hibákból, és számtalan fáradt percben gyűjtik össze a gondolataink. Nem igazán hiszem azt, hogy tökéletesek vagyunk, de az érzés, az, hogy a szívünk dobok, és emberek vesznek minket körül, akiket, Isten tudja, valamiért csak el akarunk felejteni, ki akarunk törölni, mert az életünkben ők csak katasztrófát, rontást, és bármi mást hoztak, de mégsem tudjuk. Mert vannak mély, emberi kötelékek, melyek elmúlnak a szív dobogásának leállásával, legalábbis az egyik fél részéről,...

Valami apró eltűnés az, ami most belőlem kisüt, valami kis egyszerű, mellettem szótlanul elhaladó eltűnés, amire ha ráköszönsz, nem köszön, csak a hide kövek visszhangja tekint rád. Egykor a kövek is vizet fakasztottak, de most már mindez elmúlt. Sem moha, sem semmi apró kis lárva nem él meg ebben az ismeretlen világban. Valami apró dolog, valami megfoghatatlan, olyan mint a levegő, befoghatatlan eltűnt. Ez nem jó érzés. De van ami megmaradt. Nem tűnt el végleg az élet, az mindenhol megleli a helyét, még ott is, ahol nem gondolnánk. Végtelen, és mély, olyan kikutathatatlan a szomorúság, megtöri az apró lények világát, mint valami világvége jelenik meg, és lassan felemészti a még létezőt. A többi pedig? Hát az apró, megmaradó jó érzés, az, hogy még mindig fáj, hogy ember maradtam, és van hová tovább menni. Nem gondolom, hogy minden ugyan az, nem gondolom, hogy minden ugyanúgy megy majd tovább. Egy kicsi halál, és egy kicsi feltámadás.  "Egyszer egy este történt, röviddel a...

"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt. Hamvas Béla"

Minden szónak értelme van. Minden eges szó hordoz a számomra egy értelmet, és a számodra egy másikat ugyanaz a szó. De minden egyes nyelvben a szavaknak megvan a maga, emberektől mentes, mégis emberek által használt jelentése. Saját életük van, ha már elhangzott, addig csak jelentése, de ha elhangzott, saját élete van, növekszik, erősödik, írt, pusztít, plántál, táplál. Bánjunk bölcsen a szavakkal! És a szakvak bölcsességgel párosulnak! Nem kell elhinni, hogy a szavak saját életre kelnek, de ha nem hiszed el, akkor már észre sem veszed, és már benned is saját életre keltek. Mit mondanék, ha már csak 1000 szót mondhatnék ki, és utánna meghalnék. Eddie Murphy-nek van egy ilyesmi filme! Érdekes, elgondolkodtató, már csak 1000 szó... Szóval értelme mellett, helye is van a szavaknak! Nem mindegy, hogy mikor hova helyezzük őket, veszélyesek is lehetnek, és nagyszerű dolgok is származhatnak belőle. Ez függhet a táptalajtól, ami befogadja, és attól, hogy mi hogyan küldjük őket! Mos ajánl...

Dsida Jenő Csillogott aranyfüst-hajad. Beletűztem egy kis galyat ... s lefeküdtem, hol keserü illatba vont lágy mesefü. Valami ringató tavon hevertem, nagy szirom-hadon, nem tudtam már, de réveteg voltam és édesen beteg. A fény muzsikált, majd kevés üvegpengésü bús csilingelés zönge-halkan csöppent bele, mintha aludni kellene... ................................. Hajamban szellős pici nesz motoszkált, mintha csodajó szélben vinne a léghajó s könnyű lettem habfellegek vattája, mely le s fellebeg. ... ... Hajadban egyre nőtt a galy, s galy közt csillogott a haj, nőtt, nőtt, nőtt lomb a Léthe-part lejtőjén, lassan betakart s néztem lehúnyt pillámon át a zöldarany hajtásu fát, míg homlokom kigyöngyözött, könnyel, mint nyirkos várfalak az elítélt rabot - - Sötét lett és nem láttalak.