Ma újév napján igazán gyönyörű volt a reggeli séta. Még aludt a város, ki azért, mert még nem pihente ki magát, ki pedig azért, mert miért ne? A dér varázslatosan szóródott szét a fákon, ellepve az előző évből ittmaradt ágakat, és most, valahogy a szél olyan ünnepi díszben szórta szét a fákon megpihenő deret. Egyszerűen felemelő érzés volt. Az istentisztelet remek folytatása volt a tegnapi estének.
És akkor itt van a már egy ideje meglévő szokásom. Nincs tévékészülékem, mert különösebben nem köt le, és az internet ugyanúgymegadja azt, amit egy tv szolgáltatás, de az újévi koncert. Rádión hallgattam a bécsi újévi koncertet, immáron vagy 10. alkalommal, nem is igazán számolom már. Hihetetlenül hangulatos, mókás, és ringató. Amint mondtam kedves olvasóm, a reggeli séta igazán ünnepiessé tette ezt a mai reggelt, a nap ragyogott, mintha minden életre akarna kelni, és le szeretné rázni az előző évet magáról, de ez a koncert. Hazajöttem, lefeküdtem az ágyba, és becsuktam a szemem.
Utaztatok már így? Próbáltátok már? Vizuális alkat vagyok, és magamelé képzeltem egy koncerttermet, amint megannyi ember vagy táncol éppen, és majd beleszédül a fergeteges koncertbe. Vagy csak egészen egyszerűen ott ülök én is a sorokban, a 19. század kellős közepén, hallom a muzsikát, és megdobban a szívem. Vége volt a koncertnek, és igen, jött a ráadás. Az elmaradhatatlan Kék-Duna keringő, és a Radetzky induló... Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy már nem is annyira számít, hogy ottvagyok e, hiszen mintha ébren magamelőtt láttam volna az egészet, az embereket, a táncot, és a zenészeket. Igazán nagy élmény mindenévben meghallgatni ezt a koncertet.
Megaztán lehet, hogy azért is szeretem nagyon Strausst, mert a keringőn kívül nagyon semmit nem táncoltam még életemben, és azt is két ballábbal... De ha már itt tartunk, kedves olvasóm; Szabad egy táncre!?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése