tündekertelő/koboldének
Új nap új történet,
Mindig ez a végzet
Ami körbefonja mind a kettőt
Kobold játszik, tünde trónol;
ettől lesz a háború porondon!
Tudja ezt most mind a kettő
Két gondolat, egy teendő,
Teszi mind a kettő dolgát,
Várják már Szent Ivánnak éjszakáját,
Béke szigete akkor az nékik,
Egyszer úgyis eljön, vélik,
Egyszer még majdcsak megélik!
itt van már egy újabb lapon
a megterített két mondatom.
Nemhagyhatom magamba poshadni
Néha elkell mondani, hagyni,
Hogy a szavak kijussanak innen,
Oda, hol tündék és koboldok
a minden.
a megterített két mondatom.
Nemhagyhatom magamba poshadni
Néha elkell mondani, hagyni,
Hogy a szavak kijussanak innen,
Oda, hol tündék és koboldok
a minden.
Nem létezik más csak a várzs,
Színek megújúló kavalkádja
Tündék építenek, természet imázst.
Koboldok hada dúlja fúlja,
Hogymikor lesz már újjab nóta!
Trallala, Trallala, Trallala.
Színek megújúló kavalkádja
Tündék építenek, természet imázst.
Koboldok hada dúlja fúlja,
Hogymikor lesz már újjab nóta!
Trallala, Trallala, Trallala.
Nem a legeszesebb lények,
hol itt, hol ott élnek!
Néha egy versben, vagy falevélben
Máskor a szákban, szóbeszédben;
örök harc ez, lapokon dúlják
a vérre menő szócsatákat;
Nem hagyja magát se tünde
se a koboldok természete.
hol itt, hol ott élnek!
Néha egy versben, vagy falevélben
Máskor a szákban, szóbeszédben;
örök harc ez, lapokon dúlják
a vérre menő szócsatákat;
Nem hagyja magát se tünde
se a koboldok természete.
Hol rend és béke, ott tünde élt,
HOl csintalan gyerek szalad,
Egy-két kobold is megélt,
Hol a levelek kinőnek sorba,
Ott a kobold ősz azt mind lesodorja,
Hol a folyóban minden kristálytiszta,
Egy huncut pisztránk, röktön bepiszkítja.
HOl csintalan gyerek szalad,
Egy-két kobold is megélt,
Hol a levelek kinőnek sorba,
Ott a kobold ősz azt mind lesodorja,
Hol a folyóban minden kristálytiszta,
Egy huncut pisztránk, röktön bepiszkítja.
Hol dalol a sok madár,
ott a koboldokkal a fák!
Habár;
Mégse lenne egész ez a nóta,
Ha csak az egyik fújja, fújja,
Kobold nélkül mit ér a tünde!
Tünde nélkül minden felfordulna!
ott a koboldokkal a fák!
Habár;
Mégse lenne egész ez a nóta,
Ha csak az egyik fújja, fújja,
Kobold nélkül mit ér a tünde!
Tünde nélkül minden felfordulna!
S a szegény kobold egyedül hova bújna?
Nincs virág, mi betakarja,
patak, Mi a szomját oltsa,
vagy csak virág, mi játszana,
De kobold nélkül hol a móka?!
Pillével mond Kitáncolna?
Embereket kiugratna?
Mond egyik nélkül a másik,
Hova volna?
Eltévedne mind a kettő,
Hol az erdő, hol az ember;
Mesében élnek, harcolnak, mulatnak;
Néha-néha összefutnak.
Ígymennek itten ezek a dolgok,
Csak jön a sok mese kobolddal,
Ettől aztán tünde forral
ezt azt az eszébe,
De lassan itt a mese vége!
Rend nélkül a móka mit érne?
Mókával a nap is henyél.
Nincs virág, mi betakarja,
patak, Mi a szomját oltsa,
vagy csak virág, mi játszana,
De kobold nélkül hol a móka?!
Pillével mond Kitáncolna?
Embereket kiugratna?
Mond egyik nélkül a másik,
Hova volna?
Eltévedne mind a kettő,
Hol az erdő, hol az ember;
Mesében élnek, harcolnak, mulatnak;
Néha-néha összefutnak.
Ígymennek itten ezek a dolgok,
Csak jön a sok mese kobolddal,
Ettől aztán tünde forral
ezt azt az eszébe,
De lassan itt a mese vége!
Rend nélkül a móka mit érne?
Mókával a nap is henyél.
Kettő együtt tud csak lenni!
egyiken a mocsok kiül
Másikba a szépség meghül!
továbbkertelném tenéged,
Ha e történetnek nem lenne vége...
egyiken a mocsok kiül
Másikba a szépség meghül!
továbbkertelném tenéged,
Ha e történetnek nem lenne vége...
Új nap új történet,
Mindig ez a végzet
Ami körbefonja mind a kettőt
Kobold játszik, tünde trónol;
ettől lesz a háború porondon!
Tudja ezt most mind a kettő
Két gondolat, egy teendő,
Teszi mind a kettő dolgát,
Várják már Szent Ivánnak éjszakáját,
Béke szigete akkor az nékik,
Egyszer úgyis eljön, vélik,
Egyszer még majdcsak megélik!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése