Nem lehet mindig mindent jól csinálni. Egyszerűen csak kell valami, ami mentén haladjak. Az Oz-ban ott volt a sárga út, amin végig kellett menni. Mindig vannak ösvények amiket követni kell, akár jól, vagy rosszul cselekszünk, szeretnénk, hogy a csodák csak velünk történjenek, csak minket figyeljenek, középpontban legyünk.
Nekünk kellene mégis csodává lennünk, hogy ezeket az apró csodákat és örömöket, öleléseket, ajándékokat, és szétosztott életet egyszer visszakapjuk.
De nem mindig tudunk mások számára csodává válni...Mégis mindig azon rágódom, vajon volt valaki, akit boldoggá tettem, kiegészítettem? Tudtam valaki számára csoda lenni? Csak remélem, hogy igen...
Reményiktől
Akarom
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
... Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése