Ugrás a fő tartalomra

32

Eddig megvolt a léptek,
Csak az égiek mérték.
Nem a látásert adtam,
Csak egy időre maradtam.

Nem itt lakom e falban,
De bomlo-omló szavakban.
Zúgását hallod ha nézed,
Az örökléten innen meg nem érted.

Harminckét rövid év belefért.
Hogy mennyi van? Csak a hölgyek kezét nézd.
Itt most e sorokkal koszönöm.
Eddig megvoltunk, nagy öröm!

Ami jön még, Köszönöm.
Isten az égben-szerteszéjjel.
Jövök.
Ha lassan lehullott minden levelet,
Magamat eléd levetem.
Köszönöm!


Megjegyzések

  1. Nagyon szép,mély gondolatok versbe öntve! Köszönöm,hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm... Én olyan majd a zuhanyalatt kitalálom, és majd leírom ember vagyok, így a végtelenben elég sok írásom veszett oda. Pocsékolok? Nem tudom, mindenesetre ami eszembe jut leírom... Mégegyszer köszönöm, ritka pillanat volt azt hiszem, mert csak egyszer vagyok 32. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése