GondolatokkotalobnoG

Soha nem értettem az embereket. Miért nem tudják az új lehetőséget elfogadni? Pedig csak elkéne fogadni. Ennyire egyszerű, és lélekben olyan mélyen felszabadulnának, mint még soha. Felszabadító érzés az, ha tudjuk, akármilyen rohadékok is voltunk, van aki megbocsát mindent! De sok út van, amin járni lehet az életünket. Minden egyes lehetőség a megbocsátásra egy-egy útelágazás! És mi választjuk meg, hogy a hazugság útja mellett döntünk, vagy pedig az igazi, eggyetlen út mellet, az igazság ösvényét választjuk. Honnan fogjuk ezt felismerni? Nos, nincs több titok az életünkben, és nincs több félelem bennünk, hogy elsodor az ár, elcsábít a pillanat. Egyszerűen tudjuk azt, honnan hová tartunk, és nem csapódunk. El tudunk számolni minden emberi kapcsolatunkkal! Ez remek érzés. Így haladni, egyenesen, fogadva a tüskéket, és tovább haladni mégis. Mintvalami félőrült, elfelejteni a jajjgatást, és felvenni a terheket, mert sokak terhét hordozzuk ezen a világon. Ilyen ez a feltámadás! Nem so...

SEGÍTSÉG! ELLOPTAK EGY ÓRÁT! A TETTESEK KÉZREKERITŐINEK JÓÉJSZAKÁT KÍVÁNUNK!  ööö, az előbb még mind megvolt...  TISZTELETTEL A cég He-he-He Az emberi idő puszta formalitás, merő kényelmetlenség. (...) Eljön még a nap, amikor túllépünk az órán, és felfogjuk, hogy a tér és az idő voltaképpen egy és oszthatatlan; nincs közöttük korlát. Az ég és a föld egyetlen egész két fele, kölcsönösen összekapcsolódnak, és végtelen számú egybeesés van közöttük, még a legkisebb dolgokban is. Arthur Herzog http://www.pontosido.hu/ts/time1s.cgi

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd." Hamvas Béla Ez is Béla bácsitól... " Az ember sok ezer könyvet olvas, legnagyobb részüket egy hét alatt elfelejti. Az ember életében sok ezer festményt, zeneművet, szobrot...

Azt hiszem, van ami még nem igazán megy. Ezek a versek. Hívom én, de nem megy... Így hát, most egy szösszenetben, beköszönt a para, s a frász is... ilyen lett ez a parafrázis... megjegyzem köze nincs az eredetihez..... tégy engem porszemmé hogy bent a gépezetben lehessek terhedre az örök végtelenben Haljon minden lélek körbe-körbe ki nem ép e gépbe s csak lassan kattog benne a szürke létbe halgassd a tervet mint szórja a precet porszemek hullnak a halott gépbe. Mindent helyrehoznak hogy újra éljen végre Minden mi halott Talán még ég nála, s a vég mi tőrbe várja Minden halott géppel elég. Élj, mert talán még ma Megérkezik átka minden sodrásban levőnek kerülj az árral szembe ússz, vagy bedarál egybe!

Nem egészen úgy van, ahogy gondoljuk. Isten nem röhög a markában, amikor mi szenvedünk, amikor kellemetlen helyzetbe kerülünk, vagy olyan dolog történik, amit nem értünk, vagy amit nem szeretünk. Biztos vagyok abban, hogy az ördög hamarabb röhög a markában, mint Isten tenné. Ő inkább bosszankodik egy sort, hogy még mindig nem, még most sem, pedig már kitábláztam az egészet, már térképet is adtam az élethez, de még mindig nem értik! Odamentem hozzájuk, de még mindig csak magukkal vannak elfoglalva. Igazán csak akkor fog megnyugodni, és megváltozni az élete, ha tényleg azt teszi, amit szeretné, hogy mások tegyenek vele. Azt hiszem az ördögnek annyi is elég, hogy a gyerekes Jóistenkét kitalálta az embereknek. Nem felel meg a valóságnak, de elég epés tud lenni ahhoz, hogy őt hibáztassuk. Nem nehéz őt hibáztatni, és megkérdezni, hogy a Jóisten miért hagyja, és miért engedi? Nem. Ő nem hagyja, de engedi, hogy mi magunknak csináljunk gondot, élvezzük a szabadságunkat, a döntések szabads...

Ez is én vagyok, kicsit másképp. Vagyok, a feleségem mellett-bár ő csak kerüli a könyveket-sztereotípiákba szorítva vagyok, minthogy okoskatörp, pedig menyire nem! még kártyázni sem tudok-bármennyire is akartam megtanulni, soha nem kötött le, soha nem bírtam megegyezni a dolgokat, -még nem mertem megszámolni mennyi könyvem van-mostanában fejlődött az irodalmi szekció Kb.30 új darabbal :-) Szóval kicsit szétszórt, könyvmoly, balek, keresztyén ect... Lehet elítélni, lehet kölcsönkérni - néhol egy épp készülő szemináriumi dolgozat, néhol a bizáncos sorozat, néhol pedig csak a kedvtelésből összeszedett darabok... Ja, és a legjobb... az angolnyelvű szekció nincs itt, az főleg otthol van, a maradék magyar könnyvel! Így ez kb. csak a fele... Hát ilyen is vagyok- a kollázs nem lett olyan jó, majd javítom, idővel...

Lüktető érzést kelt bennem ez a csend. Ahogy most kimentem, fél egy múlt, és nem bírtam ellenállni annak, hogy én legyek az első, én akartam az lenni, aki utat taposok, ott ahol még senki nem járt. Talán csak egy éjjeli bagoly, akinek a szárnycsapkodásai néhol talán látszottak a hóban. Amikor kimentem hirtelen megcsapott egy kellemes érzés. Csend. Nem hallottam mást, csak a szél meg megújuló hullámait. Még mindig arcomon a hullámok érzése. Félelmetes! És egyben nagyon megragadó, nagyon szép. Elgondolkodtam azon, hogy miért nem tudjuk értékelni a csendet? Miért nem akarjuk értékelni a csendet. Egyenlőre semmilyen mélyenszántó gondolat, de várom az ötleteket. Talán csak szeretjük hallani, ahogy mások beszélnek hozzánk, vagy ahogy a betűk megszólalnak bennünk. Egyszerűen csak szeretjük azt a hangot, ami soha nem bánt minket, ami értékel bennünket, és a hibáinkat úgy rója fel nekünk, hogy szinte ő érezze magát kényelmetlenül. A hanggal egyébiránt sok mindent megszerettünk. A s...