szösszenet

Azt hiszem, van ami még nem igazán megy. Ezek a versek. Hívom én, de nem megy... Így hát, most egy szösszenetben, beköszönt a para, s a frász is... ilyen lett ez a parafrázis... megjegyzem köze nincs az eredetihez.....

tégy engem porszemmé
hogy bent a gépezetben
lehessek terhedre
az örök végtelenben

Haljon minden lélek
körbe-körbe
ki nem ép e gépbe
s csak lassan kattog
benne a szürke létbe

halgassd a tervet
mint szórja a precet
porszemek hullnak
a halott gépbe.
Mindent helyrehoznak
hogy újra éljen végre
Minden mi halott

Talán még
ég nála, s a vég
mi tőrbe várja
Minden halott géppel
elég.

Élj, mert talán még ma
Megérkezik átka
minden sodrásban levőnek
kerülj az árral szembe
ússz, vagy bedarál egybe!