Igen, nem egy átlagos történet. De nem is az, amiért érdemes irányt váltani. Amit éreztem, az az első kézből való információk, egy olaszországi út lenyomata a lapokon, amik visszaköszönnek, és nem teszik lehetővé azt, hogy az olvasó kételkedjen utasunk holdvilágban tett lépteiben. Holdvilág, valahogy mindent beragyog, és át, meg átjárja a lapokat. Félelmetes egy pillanatra, de aztán csak azt látjuk, hogy bele lettünk vonva a történetbe, az ágyjelenetbe, az utazásra a holdbéli világba, ahol minden idegen, amikor Ervin beszél a hitéről, vagy egyszerűen, amikor csak a legkissebb szögbe menő leírást kapjuk szereplőink lelki életéről. Ennyire emberiek vagyunk, tévedünk, dugunk, majd minden megy tovább? Néha belecsöppen egy kis kegyelem, valami ismeretlen vonzás, amit nem lehet megmagyarázni, és nem lehet végleg megválaszolni? Nos, erre a regény fényében fogok válaszolni. Igen.
Az utas nem fejezte be az utazást, nem lehet hagyni, hogy befejezze, és nem lehet azt hagyni, hogy ne legyenek utastársai, nem lehet nem meg törtété tenni az eseményeket. Egyszerűen csak meg kell lennie, és kész, nem mi választjuk meg a történet végét, mert a történet folytatódik, egy utassal a holdvilágban...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése