betekintő

Betekintő

Be-be tör a nap sugara, 
Benyúlik már csendesen.
Ébredezik a tavasz nénje, 
Hangja búg kint rendesen. 

Itt ott csak emberarcok
mozognak, a tereken,
Félő, hogy az élet harcot
Senki nem vívja idebent.

Összefolyik a tekintet, elveszlik 
a sohasem volt, Jónapok 
és üzlet szavakban. 
Be-be folyik az élet valahol.

Csak a szívekben az akarom szól
a láthatatlan végtelenébe. 
Felveszik, és püfölik a napokat. 
Szervezik, és célúl tűzik a számokat.

Minden ragyogóan kifolyik belőle.
A betekintő csak keresi a szavakat,
Március idusában forradalmak zúgnak, 
És kitekinteni egyre jobban fáj. 

Hol kezdődik a holnap és múlik a ma?
Merre megy a következő beszédfelhő?
Fent az égen hol halad a köszönöm, 
a jónapot meg a kérem?

Be - be nézés a nagy világba, 
Lassan bekúszó napsugárba, 
A nyílni kész kerti virágra
A szebb napokra, termésre ,

A kiskertben szaladgáló gyermekre. 
Mert ahol sötétvan, ott világosságre lel, 
a kereső ember.
Betekinteni a szebb napokba, 
reményteli mai napba, 
Hálával a meg-meg nyúló napsugárra
és a fénnyben úszó Március idusára.