Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Ház ez se lesz egy Tempefői az is biztos

Amit ha látsz úgysem hinnéd.

Szemedbe szél szalad,
Suhansz egymagad.
Csend birtokában kopácsol
A küllők alól előkúszó kósza
Gondolat.

Ott egy lepke, amott megy emlék,
Egy motor itt nemrég égett,
A fasor közt a gondolatok
Új életre kelnek.
Gurul a perc.

Összeszorított percek, lüktetés,
Hogy a magamnak kitűzött mindennapok
Újra kikelve ragyogjanak.
Idő pereg, az út egyre csak fogy alólam,
Hazafelé.

Fordul a sor, fordul a vers,
Mert a szelek fordítják megint,
Hóbortosak a vándorlók...

Lassan ami hazavezet,
Csak tekerd meg a sorokat,
ha rezeg.
Lassan lesz ami hazavezet.

Nem kell hogy nagy gondolat szülessen,
Gondodat úgysincs aki temesse csendben,

Szülessen gondod temetése,
Lassan hazagurulsz végre,
Benned a kör önmagába visszatérő
emléke.

Beért a nap tégedet,
Melegít, ébresztget, fényesíti
perceit. Ezüstös fényt
csak a hold vetíti ki.
A szél csak szalad,
De a kép benned marad...

Nézőpont kérdése

Kedves Olvasó!

Ez egy személyes megjegyzés. Mindez a saját jelenlegi, később akár még változható nézőpontom. "
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem." Bibói idézet, és nem szemfényvesztés. Egyre többet hallani arról, hogy mennyire növekszik a vélelem. Egyre többet hallani arról, hogy egyre többen valóban hallani vélnek. Kicsit úgy érzem, hogy a XX. század elején megírt nagy hatású munkák, amely az eljövendő kontrollált világot írják szolidabb formában körül közeleg. Nem. Ez így nem jó.
Nem egyszerűen közeleg.  Az ember digitális naplót vezet. Érted, kedves olvasóm, DIGITÁLISAT. Nem, nem fogyott el a papírom, talán csak a gondolataim sodró áramában jobban meg tudom fogni, érinteni, és elengedni a jelensokkot. De nem szeretnék messze szakadni a nézőponttól. Mármint ami az enyémet illeti. Szóval félelem. Szabadság. Szavak, amelyeket már évszázadok óta dobálnak az ember felé. Lépj be egy városba, egy céh-be, a szent seregbe, a zárdába, a reformációba, a háborúba, a …

Eső mossa

Eső rongyozza kora hajnalom
Csepjeivel elmossa
Az apró kilógó csíkokat
amivel a tegnap még ittragadt.

Eső mossa a képzeletet össze
Egyetlen végtelen tengerré
ragyog. S ahogy az égen cikáznak
a tűk, úgy a végtelenben, csak
apró porhüvely vagyok.

Ilyen a tegnapi nap.
Elfolyt az ablak alatt,
csak a villanyfotó őrzi.
Kép a képben, összemosódva,
Keresi a mai napot,
Egy régi dallam.

Apró reggel jött velem szembe
a kedves. Szemében nézve
a tegnap néz vissza benne.
Zivatar folyóvá, folyópart
életté dagadva, rohan.

Eső rongyozza kora hajnalom,
Cseppjeivel elmossa amit
az éjjelen kinthagytam,
Csökkenő halom.

Belóg a levegő lába,
Símogat, szorongat,
Azt mondja álmodj,
Aludj szépen egy holnapot.

Csak az ég nézi a földet.
A föld egyre ritkábban
kémleli képtelen egeid Uram.
De mégis, valahogy erős a kötődés,
mint két láthatatlan elem között,
mit a teremtés rendje egybe kötött.



szemlélni

Most, hogy elutazásra készül az ember, és annak minden része, próbálja átmenteni magát valahonnan valahová, hogy a lehető legkevesebb dolog változzon, hogy a lehető leginkább benne maradjon a kényelmi idejébe. Fontos. Átmenteni.
Ezen túlmenően nem csak átmenteni, de szemlélni is, szemlélni a körülöttem levő világot, hogy abban nekem hol a helyem, hogy másoknak hol van abban a helye. Most így a nagy utazások előtt, hát szemlélek, mentem a menthetőt. Igen. Ezt kell. Nem egyszerű válogatni, kávé, innivaló, könyv, gyerek, jegyek, és ha odaérek, ott mihez kezdek? Sorolni lehet, hogy egy hét alatt vajon hány olyan helyzetet ismerek fel, amelyben a helyem meglelem. Hány ember helyét ismerem fel, segítek, megfigyelek, és szemlélődök. Ahogy lassan kibontja magát a természet, amely tavasszal szemlélődik, és látja, hogy már mindjárt itt van a változás ideje.

Hát nekem Leonardo jutott eszembe. Nem nagyon ismerem az életét, de azt biztosan tudom, hogy ő szemlélődött, megfigyelte a dolgokat, és lem…

>*¤ß×÷¸¨˝´˙˙˛°>;$>* avagy apokalipszis28

A csendes eső mossa, szalad szerte szét.
Mintha a világát akarná kimosni és
Nem hagyja, hogy a holnap tovább folyva
Belefusson, az apró patakba.


Kicsit elgondolkodik az ember, hogy mire ez a nagy sok eső, mintha sose eset volna még ennyi, vagy ha esett akkor az nem így, nem ebben a szögben, és nem ezzel a háttérvilágítással. Minden nappal világosabban látható, hogy az egyensúly, amit a betegségek, vírusok, és az emberi hülyeség oly kényesen őriztek, lassan megborulni látszik. Ennyi a véleményem. Nagyot fogunk szívni, ha ez tovább folytatódik, és ezt egy villanyról működtetett, wifi jelet használó, műanyagból, és egyéb fémekből kibekkelt 1000 éves gépen írom. Na, és akkor ennyit a környezetszennyezésről, és fenttartható szegénységről.

A vihar túlélőinek üdvözlet. A nyúlüregből. Micimackó voltam, a szélessávon folyó jelrendszerrel pedig már egészen Grizlimacinak érzem magam.

Vajon, ha kihal a hülyeség, mi marad az embernek? Vajon a rossz döntések is bele lettek kódolva az ember természe…

Apróságok mentén egy kis Weöres meg saját sorok

Az ember árnyék. Nyomát
Hiába keresnéd. Száz év,
Talán tudják sírhejét.

Dicsőség, munka érték.
Produktum, mi itt ragad,
A többi tovalibben,
Porhüvelyből kiszökve;
Hátramaradt emlék.

Nem magadnak, de a másnak,
Tagja vagy az emberi világnak.
Családod átszövi léted,
Kifényesítheti emléked.

Értékesnek akkor érzed,
Amikor a kincsed továbbviszed,
Átmented a végtelenbe,
Amit rozsda nem foghat be.
Ennek a fénye majd beragyog.
Emléke az egyszervoltnak,
Először felragyog,
Majd lassan tegnapnak
adja a fényt, a ragyogást
a csillagot.

Értéked csak annyi a létben,
Amit a lélek összegyűjt
a nemlétbe menet.


április 11 margóján

Egy két vers a mai nap margójára

Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról
https://www.youtube.com/watch?v=gOPQsaW9Isc

Radnóti Miklós Nem tudhatom
https://www.youtube.com/watch?v=qvPJ6jELj8E

Radnóti Miklós Tétova óda
https://www.youtube.com/watch?v=S2UmGReesmM 

Hát válasszatok, nekem nehéz volt. Haza, Szabadság, Szeretet. Egy apró szelet magamból.

Saját szösszenet. Írni kell, próbálni, és újra próbálni, és újra. Egyszer talán lesz egy két szó, amit találok. Most így állítok muladó oszlopocskát, egészségetekre!