Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Hét tündér meséje, színek

Ősszel jönnek szemedbe a jelek
Színekből összegyúrt levelek.
Itt egy kis zöld még kivirít,
Az ősz mindent bepiszkít.

Édes ingere a szemeknek,
lüktető színe az ereknek.
Jön egy, és egy másik egy
fogy az idő, egyre csak megy.

Ott egy angyal fekszik a földön
Köréje levélből ruhát szőttem.
Angyal zsebéből kihullnak a lapok,
ahogy az eső épp rácsöppen.

Szemnek édes színei, ti ingerek,
ha hang bújna belétek, lenne
szátokra melegség varrva,
hogy betöltsétek bennünk,
ami még nincs betakarítva.

Lennétek létrák, mik fel az égig
nem érnek,
csak az emberi szívben, dobogva,
színekben cikázva égnek.

Már látni a fehér settenkedő rémet,
Mit sötétben csak csillagok vezetnek.
Ott van mindenhol, lassan bekúszik
hozzád. Tél apó megeszi, amit nem evett
meg senki a portán.

Furcsán múlnak a nappalok,
Egyik szemem itt, a másik
a holnapban valahol.

Bár jobb lenne a versike,
Dalolna forradalmi, szebb napot,
De elbuktunk a jóakaratú elhiszemen.
Hitetlenek lettünk a minden iránt,
Csak a semmit ölelik sokan.

Soka…

Még egy kis BIBÓ

"A félelem, kényszeralkalmazás és kényszerelviselésnek ebből a circulusából azonban az emberiség történelmének túlnyomó részében, földrajzi helyének túlnyomó többségében nem tudott kijutni. A valamennyire is bonyolult társadalmak fejlődése úgy indult el, hogy nagyméretű hatalomkoncentráció-zsarnokságok jöttek létre, és a legfőbb törekvés ezeknek a hatalomkoncentrációknak a kisebb-nagyobb mértékű szakralizálására, szentségessé, vallásilag megszenteltté tételére irányult, amely esetleg nem minősült szükségképpen a szó szoros értelmében vett vallásnak, hanem esetleg jelenthetett vallási eredetű ideológiákat is; a lényeg az, hogy a hatalmat fölsőbb erőktől adottnak nyilvánította ez a szemlélet, és éppen ezáltal, a megszentelt voltán keresztül próbálta humanizálni, és a megszentelt voltán keresztül próbált mind a hatalmasokban mérsékletet, mind pedig az alávetettekben belenyugvást és az egészben egy bizonyos rendezettséget elérni. Az a döntő, átütő felismerés, hogy a ha…

Móricz Zsigmond : Zsoltárok (parafrázisok)

A napokban találkoztam ezzel. Mély hatást tett rám, és színészek előadásában sikerült hallani egy klassz kiskertben! Csuda szép volt! Fogadja a kedves olvasó szeretettel - forrás: http://mek.oszk.hu/00900/00989/00989.htm#28



ZSOLTÁROK KÖNYVE XXX. ZSOLTÁR
Dávid hálaéneke nagy veszedelem után
Magasztallak Uram, felemeltél engem,
Nem hagytad, nem türted más rabjává lennem,
Óh Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,
Könyörültél rajtam.
Felhoztad lelkemet alvilág poklából,
Fel is támasztottál haldoklók hadából,
Zengedezzetek az Urnak minden hívek,
Hálával tölt szívek.
Percig tart haragja, élethosszig kegye,
Este bánat száll ránk, öröm kél reggelre,
Azt mondom én azért jó állapotomra:
Nem rendül meg soha!
Így könyörgék: Uram, mit használ csöpp vérem,
Ha por issza, hogyha éltem végét érem,
Dicsőit-e Téged az a por s holt lélek?
Irgalmazz, hadd élek!
És te siralmadat fordítád vígságra,
Gyászruhám leoldtad, im bíborra váltva!
Zengjen dicséreted, magasztaljon Téged,
Örökké, mig élek.

LXIX. ZSOLTÁR
Nagy nyo…

Ház ez se lesz egy Tempefői az is biztos

Amit ha látsz úgysem hinnéd.

Szemedbe szél szalad,
Suhansz egymagad.
Csend birtokában kopácsol
A küllők alól előkúszó kósza
Gondolat.

Ott egy lepke, amott megy emlék,
Egy motor itt nemrég égett,
A fasor közt a gondolatok
Új életre kelnek.
Gurul a perc.

Összeszorított percek, lüktetés,
Hogy a magamnak kitűzött mindennapok
Újra kikelve ragyogjanak.
Idő pereg, az út egyre csak fogy alólam,
Hazafelé.

Fordul a sor, fordul a vers,
Mert a szelek fordítják megint,
Hóbortosak a vándorlók...

Lassan ami hazavezet,
Csak tekerd meg a sorokat,
ha rezeg.
Lassan lesz ami hazavezet.

Nem kell hogy nagy gondolat szülessen,
Gondodat úgysincs aki temesse csendben,

Szülessen gondod temetése,
Lassan hazagurulsz végre,
Benned a kör önmagába visszatérő
emléke.

Beért a nap tégedet,
Melegít, ébresztget, fényesíti
perceit. Ezüstös fényt
csak a hold vetíti ki.
A szél csak szalad,
De a kép benned marad...

Nézőpont kérdése

Kedves Olvasó!

Ez egy személyes megjegyzés. Mindez a saját jelenlegi, később akár még változható nézőpontom. "
A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem." Bibói idézet, és nem szemfényvesztés. Egyre többet hallani arról, hogy mennyire növekszik a vélelem. Egyre többet hallani arról, hogy egyre többen valóban hallani vélnek. Kicsit úgy érzem, hogy a XX. század elején megírt nagy hatású munkák, amely az eljövendő kontrollált világot írják szolidabb formában körül közeleg. Nem. Ez így nem jó.
Nem egyszerűen közeleg.  Az ember digitális naplót vezet. Érted, kedves olvasóm, DIGITÁLISAT. Nem, nem fogyott el a papírom, talán csak a gondolataim sodró áramában jobban meg tudom fogni, érinteni, és elengedni a jelensokkot. De nem szeretnék messze szakadni a nézőponttól. Mármint ami az enyémet illeti. Szóval félelem. Szabadság. Szavak, amelyeket már évszázadok óta dobálnak az ember felé. Lépj be egy városba, egy céh-be, a szent seregbe, a zárdába, a reformációba, a háborúba, a …

Eső mossa

Eső rongyozza kora hajnalom
Csepjeivel elmossa
Az apró kilógó csíkokat
amivel a tegnap még ittragadt.

Eső mossa a képzeletet össze
Egyetlen végtelen tengerré
ragyog. S ahogy az égen cikáznak
a tűk, úgy a végtelenben, csak
apró porhüvely vagyok.

Ilyen a tegnapi nap.
Elfolyt az ablak alatt,
csak a villanyfotó őrzi.
Kép a képben, összemosódva,
Keresi a mai napot,
Egy régi dallam.

Apró reggel jött velem szembe
a kedves. Szemében nézve
a tegnap néz vissza benne.
Zivatar folyóvá, folyópart
életté dagadva, rohan.

Eső rongyozza kora hajnalom,
Cseppjeivel elmossa amit
az éjjelen kinthagytam,
Csökkenő halom.

Belóg a levegő lába,
Símogat, szorongat,
Azt mondja álmodj,
Aludj szépen egy holnapot.

Csak az ég nézi a földet.
A föld egyre ritkábban
kémleli képtelen egeid Uram.
De mégis, valahogy erős a kötődés,
mint két láthatatlan elem között,
mit a teremtés rendje egybe kötött.



szemlélni

Most, hogy elutazásra készül az ember, és annak minden része, próbálja átmenteni magát valahonnan valahová, hogy a lehető legkevesebb dolog változzon, hogy a lehető leginkább benne maradjon a kényelmi idejébe. Fontos. Átmenteni.
Ezen túlmenően nem csak átmenteni, de szemlélni is, szemlélni a körülöttem levő világot, hogy abban nekem hol a helyem, hogy másoknak hol van abban a helye. Most így a nagy utazások előtt, hát szemlélek, mentem a menthetőt. Igen. Ezt kell. Nem egyszerű válogatni, kávé, innivaló, könyv, gyerek, jegyek, és ha odaérek, ott mihez kezdek? Sorolni lehet, hogy egy hét alatt vajon hány olyan helyzetet ismerek fel, amelyben a helyem meglelem. Hány ember helyét ismerem fel, segítek, megfigyelek, és szemlélődök. Ahogy lassan kibontja magát a természet, amely tavasszal szemlélődik, és látja, hogy már mindjárt itt van a változás ideje.

Hát nekem Leonardo jutott eszembe. Nem nagyon ismerem az életét, de azt biztosan tudom, hogy ő szemlélődött, megfigyelte a dolgokat, és lem…