Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Amióta megváltottad életem

Nem tudom miért, de nagyon tetszik a dal. Lehet, hogy gyimesi dal, lehet a régies, archaikus dallam miatt. Annyira mély a lüktetése, és olyan szépen ugrik egyik hangról a másikra, hogy na. Nagyon tetszik, és ezért most imé, halgassátok :) Remélem nektek is tetszik




Amióta megváltottad életem, Azóta van boldogság a szívemben. Amióta néked adtam mindenem, Tavaszt hoztál a szívembe, Istenem. Amióta néked adtam mindenem, Tavaszt hoztál a szívembe, Istenem. 
Hálás szívvel köszönöm a kegyelmet. Köszönöm, hogy a barátod lehetek. A sok próbát köszönöm most meg néked, S a szívemben növekvő szent Igédet. A sok áldást köszönöm most meg néked, S a szívemben növekvő szent Igédet. 
Madár dalol, jegenyelomb énekel, Néped ajkán dicséreted zendül fel: A mi Urunk, Jézus Krisztus az első, Az egyetlen mindenható teremtő. A mi Urunk, Jézus Krisztus az első, Az egyetlen mindenható teremtő. 
Bűnös szívünk sötétségét bocsájtsd meg, Bárány Jézus szent vérével mossál meg. Mosd a szívünk, tis…

Ne feledd az első szeretetet - Jelenések nyomán

Minden évben kihívás elé állít a dolog, de ez a nap lesz az 5. hatéves terv második napja. Egyszerűen csak ez az a bizonyos nap, amikor beléptem egy iskolába, és nem tudtam mi vár rám! Szuper volt, csak a mai nap kedvéért. Az elmosogatott poharakért, a hajnali kelésért, a bicikliért, amit lenyúlt az a tetű, a beszélgetésekért, meg úgy mindenért, amit átéltem. 

Remek emberek, akik néha bosszantottak, de végülis, ha így visszanézek, hát szóval, jó volt. Élveztem, összességében az egészet! Köszönet, hogy elkezdhettem azt, amit azóta is szívesen csinálok. Hittanárságom első valódi napjának emlékére szentelem ezt a képet... igazi kis montázst lehetne csinálni a dologból, röhögő, síró, hangokkal felspékelni. Volt ott minden. De tényleg minden, dráma, beírás, szivatás, vicc, hecc. Igen, még volt olyan helyettesítésem, amikor négy felekezet óráját toltuk egyben- persze, hogy megszálltam a dísztermet... Nem is volt vitás- anyám, annyitszor meghallgatni a bibliai történetek tömkelegét... Nem biz…

500 Ecclesia semper reformanda

Nagyon sok szép verset lehetne ide biggyeszteni-én már kiválasztottam, hogy melyik nem reformációs verset fogom ide tenni-, hangzatos szavakat felhozni, hogy mily nagyszerű és csodálatos ez a mai nap. Van aki számára mást jelent a mai nap, van aki számára egyszerűen csak egy fájdalmasan keserves másik nap. Számomra (aki nagyon szigorú, kálvinistának, megkockáztatom, zwingliánusnak lett nevelve) és a feleségemnek (lutheránus) viszont felemelő érzés megélni és hálás szívvel lenni az 500 éves évfordulót. Megvolt a magunk kis megemlékezése, és ünnepe.

Mégis, úgy hiszem, hogy a történelem egy fordulópontja volt ez az 500 évvel ezelőtti nap. Az értelmet kereső hit, a fides quaerens intellectum bátor fellépése, ami nem állhat meg ma sem. Haladni, menni kell tovább. Mint utólag kiderült, fájdalmas sok emberi életet követelő döntés volt ez a mi Martinusunktól. Hogy megérte e? Mindezek ellenére úgy hiszem IGEN. A mozgalom után ugyan egymást ölték a szemben álló -hol katolikus hol protestáns fel…

Hét tündér meséje, színek

Ősszel jönnek szemedbe a jelek
Színekből összegyúrt levelek.
Itt egy kis zöld még kivirít,
Az ősz mindent bepiszkít.

Édes ingere a szemeknek,
lüktető színe az ereknek.
Jön egy, és egy másik egy
fogy az idő, egyre csak megy.

Ott egy angyal fekszik a földön
Köréje levélből ruhát szőttem.
Angyal zsebéből kihullnak a lapok,
ahogy az eső épp rácsöppen.

Szemnek édes színei, ti ingerek,
ha hang bújna belétek, lenne
szátokra melegség varrva,
hogy betöltsétek bennünk,
ami még nincs betakarítva.

Lennétek létrák, mik fel az égig
nem érnek,
csak az emberi szívben, dobogva,
színekben cikázva égnek.

Már látni a fehér settenkedő rémet,
Mit sötétben csak csillagok vezetnek.
Ott van mindenhol, lassan bekúszik
hozzád. Tél apó megeszi, amit nem evett
meg senki a portán.

Furcsán múlnak a nappalok,
Egyik szemem itt, a másik
a holnapban valahol.

Bár jobb lenne a versike,
Dalolna forradalmi, szebb napot,
De elbuktunk a jóakaratú elhiszemen.
Hitetlenek lettünk a minden iránt,
Csak a semmit ölelik sokan.

Soka…

Még egy kis BIBÓ

"A félelem, kényszeralkalmazás és kényszerelviselésnek ebből a circulusából azonban az emberiség történelmének túlnyomó részében, földrajzi helyének túlnyomó többségében nem tudott kijutni. A valamennyire is bonyolult társadalmak fejlődése úgy indult el, hogy nagyméretű hatalomkoncentráció-zsarnokságok jöttek létre, és a legfőbb törekvés ezeknek a hatalomkoncentrációknak a kisebb-nagyobb mértékű szakralizálására, szentségessé, vallásilag megszenteltté tételére irányult, amely esetleg nem minősült szükségképpen a szó szoros értelmében vett vallásnak, hanem esetleg jelenthetett vallási eredetű ideológiákat is; a lényeg az, hogy a hatalmat fölsőbb erőktől adottnak nyilvánította ez a szemlélet, és éppen ezáltal, a megszentelt voltán keresztül próbálta humanizálni, és a megszentelt voltán keresztül próbált mind a hatalmasokban mérsékletet, mind pedig az alávetettekben belenyugvást és az egészben egy bizonyos rendezettséget elérni. Az a döntő, átütő felismerés, hogy a ha…

Móricz Zsigmond : Zsoltárok (parafrázisok)

A napokban találkoztam ezzel. Mély hatást tett rám, és színészek előadásában sikerült hallani egy klassz kiskertben! Csuda szép volt! Fogadja a kedves olvasó szeretettel - forrás: http://mek.oszk.hu/00900/00989/00989.htm#28



ZSOLTÁROK KÖNYVE XXX. ZSOLTÁR
Dávid hálaéneke nagy veszedelem után
Magasztallak Uram, felemeltél engem,
Nem hagytad, nem türted más rabjává lennem,
Óh Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,
Könyörültél rajtam.
Felhoztad lelkemet alvilág poklából,
Fel is támasztottál haldoklók hadából,
Zengedezzetek az Urnak minden hívek,
Hálával tölt szívek.
Percig tart haragja, élethosszig kegye,
Este bánat száll ránk, öröm kél reggelre,
Azt mondom én azért jó állapotomra:
Nem rendül meg soha!
Így könyörgék: Uram, mit használ csöpp vérem,
Ha por issza, hogyha éltem végét érem,
Dicsőit-e Téged az a por s holt lélek?
Irgalmazz, hadd élek!
És te siralmadat fordítád vígságra,
Gyászruhám leoldtad, im bíborra váltva!
Zengjen dicséreted, magasztaljon Téged,
Örökké, mig élek.

LXIX. ZSOLTÁR
Nagy nyo…

Ház ez se lesz egy Tempefői az is biztos

Amit ha látsz úgysem hinnéd.

Szemedbe szél szalad,
Suhansz egymagad.
Csend birtokában kopácsol
A küllők alól előkúszó kósza
Gondolat.

Ott egy lepke, amott megy emlék,
Egy motor itt nemrég égett,
A fasor közt a gondolatok
Új életre kelnek.
Gurul a perc.

Összeszorított percek, lüktetés,
Hogy a magamnak kitűzött mindennapok
Újra kikelve ragyogjanak.
Idő pereg, az út egyre csak fogy alólam,
Hazafelé.

Fordul a sor, fordul a vers,
Mert a szelek fordítják megint,
Hóbortosak a vándorlók...

Lassan ami hazavezet,
Csak tekerd meg a sorokat,
ha rezeg.
Lassan lesz ami hazavezet.

Nem kell hogy nagy gondolat szülessen,
Gondodat úgysincs aki temesse csendben,

Szülessen gondod temetése,
Lassan hazagurulsz végre,
Benned a kör önmagába visszatérő
emléke.

Beért a nap tégedet,
Melegít, ébresztget, fényesíti
perceit. Ezüstös fényt
csak a hold vetíti ki.
A szél csak szalad,
De a kép benned marad...