GondolatokkotalobnoG

Annalaes 2019.10.31. Annak reményében, hogy a remény az emberi akaraton túl mutat, hogy a homo sapiens sapiens sokáig embernek megmarad, és az intézmények látják egyszer az embert, mint a lényt. Annak reményében kívánom a keresztyén ember szabadságát, a megváltás örömét, és a közösségben megélt reformációt! Immáron 502 éve, hogy egy Ágoston rendi szerzetes komoly aggályait fejezte ki a nem evangéliumi visszaélések miatt, amit az egyház berkeiben megtapasztalt. A Krisztusban elnyerhető üdvösség, amit semmi más nem adhat meg, csak a Jézus munkájában való hit. Mert, ha elfogadjuk Jézust, mint az életünk vezérlő fonalát, a tanítása szerint élünk, minden bizonnyal megváltozik az életünk. Mondjuk meg, vegyes fogadtatása volt az 502 évvel ezelőtti "állapotfrissítésnek", vagy a kor "szociális médiáján megjelentetett" írásnak. Martinus testvér eléggé nagydarabra szabott gyerek volt, és szája is néha szabatos. A Jean fiú valamivel óvatosabban (bár egyértelműen bővebben

Mostanában amikor belépek egy oktatási intézménybe, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy mikor találjuk meg a nyelvet, amit megért a gyerek is. Mikor szólítjuk meg a gyermeket. Mert bizony sokszor a gyermek, már nem is annyira gyermek. Látja, és tudja, hogy mit csinálhat, meddig mehet el a határban. Látja és tudja, hogyha mások megússzák, ő is biztosan megússza. Nos, az érdekeltséget nehéz felkelteni a gyermekben, hogy nem megúszni, megélni kell, a keresés, felfedezés lehetőségét. Hogy előre vihessük ezt a világot, a Földet, amit az unokáinktól kaptunk kölcsön. Egy érdekes előadás. Nem vagyok kőkemény tanár, mert nehezen mérhető tárgyam van, igazándiból csak részkompetenciái mérhetőek, de mégis, ha odafigyelünk, ha lényegiben használjuk a hittant, kicsit hozzátesz a rajzhoz, a művészethez, az irodalomhoz, történelemhez, drámapedagógiához, stb. De ebben megtalálni az egyensúlyt, úgy, hogy a gyerek ne kapjon hányingert, és ne forduljon ki az útról, ha meglát engem a városban, vagy az is