Eszembe jutott az, hogy mennyire felületesek lehetnek a beszélgetéseink, hiába még a reggel fordult ki az asszony az ajtón, látom, mennyire nem megy túllépni a hogy vagyon, és a megvagyokon. De ugyanígy vagyunk azzal amikor valakit nem látunk hónapok óta. HOgy vagy? Megvagyok. Bang! És könyen vége lehet a beszélgetésnek. Minden ami utánna jön, csupán korcsorjával behatolni egy jéghegy alá...semmi.
Szeretem úgy intézni a beszélgetéseket, hogy azok túllépjenek ezen, és azt hiszem ez nem megy mindig. Szóval, minden egyes hogyvagyot úgy teszek fel, hogy túllépek ezeken a korlátokon, és ott folytassak egy beszélgetést ahol abbamaradt. Kővémeredve hallgatom, és várom,hogy kővé meredjen a beszélgető társ, hátha így tovább tart egy jó beszélgetés, és a szavak is kővé merednek egyszer, nem csak a beszélők...
A következő párbeszédek a véletlen által generált beszélgetések. Minden egyezés a valósággal csupán a véletlen műve...
Ember1Hogyvagy?
Ember2Megvagyok.
Ember2Hogyvagy?
Ember1Megvagyok.
Katona1Hogyvagy?
Katona2Megvagyok.
katona2Hogyvagy?
Katona1Megvagyok.
Drogos1Hogyvagy?
Drogos2Megvagyok.
Drogos2Hogyvagy?
Drogos1Megvagyok.
Alkoholista1HOgyvagy?
Alkoholista2Megvagyok.
Alkoholista2Hogyvagy?
Alkoholista1Megvagyok.
HOsszútávfutó1HOgyvagy?
Hosszútávfutó2Megvagyok.
HOsszútávfutó2HOgyvagy?
HOsszútávfutó1Megvagyok.
A beszélgetésekkel is úgy van, mint mindennel az életben: mennyit szánunk rá- időt, figyelmet, odaadást, netán szeretetet is. Őszinteséget.
VálaszTörlés