Megállni

Sokkal egyszerűbb arról beszéni, hogy amkor egyedül érezzük magunkat, amikor annyira letörtek vagyunk, mert nem sikerült valami, meg arról, hogy milyen jó is az, hogy ... Annyi győzelemről szeretünk hallani, de persze azt nem akarjuk tudni, hogy mi is csak porszemek vagyunk, mi is csak emberi lények, akik a maguk határain belül kénytelenek mozogni. Nem azért, mert nem léphetnék át a határokat, hanem sokkal inkább azért, mert a határ átlépése számukra azt jelentené, hogy valami veszélyes terepre értek. Helyesnek tartom a határok létezését, mert azok nélkül nem lennénk biztonságban. De ha vereséget szenvedünk, akkor az miért van. Mindent szabályosan csináltunk, minket miért ér vereség, akár folyamatosan is... Nem kell mindig mindent a magunk hibájának betudni. Lehet, hogy egyszerűen a most fájdalmas pillanata is része a jövőbeni boldogságunknak, elégedettségünknek... Mindenesetre méltósággal megállni, és kitartani a legnehezebb. ...

Laer Legolas II.

Na Aear, na Aear! I mýl fain nallar,
I 'waew rîb, ar i falvath 'lain reviar.
Na annûn, na annûn, Anor danna ruin;
Cair thind, cair thind, lastodh i iallad dín,
Lammath en-gwaith nín i bennin no nin?
Gwannathon i dawar laeg i onnant nin;
An orath vín thinnol ar inath vín firiel;
Athradathon i nen bann erui ciriel.
Daer i falvath bo Faur Vedui dannol,
Lind i lammath vi Toll 'Wannen nallol,
Vi Tol Ereb, vi Edhelmar i fîr ú-chirir,
Ias i lais ú-dhannar: bâr en-gwaith nín an-uir!

 

Legolas éneke II.

A Tenger, a Tenger vár! A sirályhad víjjog,
Tombol a szél ma, fehér habokat vet a szirtfok.
Nyugatra, nyugatra, a nap is oda bólong;
Hallod-e szavukat, szürke hajó, mondd?
Embereim szava szól, kik előttem járnak;
Már jövök, én sem bújok, bár itt óvnak az ágak.
Ég veled, otthon, órák s évek hullnak romolva;
Vigyen a vizek hátán a magány jelképe, vitorla!
Végső Part, hullámaid itt még fájnak a szívnek,
Elveszített Sziget, édesen árad rólad az ének,
De vár Eressea, Tündehon, ott nem lel soha szem ránk,
Ősz sincs, nyár lobog egyre, örökre miénk ez a szent láng!