Egy nyári gyerektábor sokmindent kivesz az emberből. Főleg energiát, de közben, valami földalatti, sohanemlátott csatornákon keresztül juttat az Úristen egy kis energiát mellé. Öröm, játék, ölelés, nevetés, ugratás, ének az ami mellé még számtalan pillanat, beugró színészi darab adja az embernek azt a flash-t, hogy igen, ez az...Nem vagyok egy nagy vasziszdasz, de igen, ilyenkor írni szoktam... és mostis...
Mosolykarcolatok
Ki olvas? Nem tudom.
Kezemből csak kifutnak
a sorok.
A sorokat kiáltás járja át,
Egy-kettő-három, futok!
Amott egy vidám varjú
röpköd. Tanítja a fiókát,
Az meg varjú nyelven köpköd.
Nézd ott egy labda meg meg
pattan. Amott a hinta nyikorog
Szelit ketté a levegő eget
és a jókedv csak-csak magasabra kerget.
Itt megbicsaklott a sorom,
apró könycsepp mossa,
gyorsan egy tapaszt rakjunk rá,
a sírást az mind felissza.
Van itt még más is,
zsákot szőnek,
ritmust vetnek,
Csak egyik lábat a másik után.
A lábunk alatt csak úgy elzengett
az újabb nap.
Még épp, hogy csak kiérek
máris a reggeli fények.
Előtörve vetik le éji tekintetük,
Lassan mondja, hamarosan hazamegyünk.
Körülöttem fények,
épp, hogy a végére érek.
Egy korty, és két ígéret,
A varjú csak repked,
S a gyerekzsivaj máris csillaggal
betakarva.
A maholnapját alig várja.
Pannus kérdi, ugye megismersz
Ha szembe jövök veled a réten,
a holnapba nyúló ködös messzeségben.
Élek. Látok. Félek. Tudom, hogy
Ő is tudja, hogy ki vagy
látja, ahogy körbe ért
a végtelen határozat.
Apelláta csak lélegzet vételig lehet.
Közli veled, te meg írod,
a napokat már alig bírod.
Olyan ez, mint a csendben szóló
örök dallam. Harmónia élet.
Szondi Endre
Emmaus 2016
Megjegyzések
Megjegyzés küldése