CARE

Ma megkérdezték tőlem , hogy hogy vagyok. Meglepődtem, mert nem szokták túl gyakran megkérdezni, és ha meg is kérdik, nos akkor sem mindig azért, mert érdekelne is akárkit. Úgy előttem van az a jelenet, a Larry Crown-című filmből, hogy bejön a tanár a State College-ba, és elkezd ordibálni, hogy takarodjon innen kifele mindenki, takarodjon ki az, aki nem tud törődni...
Hát, nem tudom, a törődés, lehet egy meglepő kérdés is, ami lefegyverezi az embert, és nem hagy más választást, minthogy elmondja, azt ahogy van. Ez az én esetemben, Nagyszerűen vagyok, formulával el is lett intézve. Hiszen mostani állapotom terminus technikusa az, hogy remekül vagyok, meglehet azért, mert törődök, és velem is törődnek?!

CARE-GOndOSKodás. Egy szóval, egy kávéval, egy két értelmes emberi szóval kiemelni az életet abból a mindennapi rohanásból, feszültségből amiben van... Ez a kérdés jólesett, és most én is kérdezem, Hog vagy!?

Jó tudni, hogy nem egyedül vagyok, hanem kollégák, barátok, család vesz körül! És igen, erre asszociálok....