Köszönöm

"Amikor te és én találkoztunk, a találkozásunk szinte azonna véget is ért, nem tartott semeddig. Smmi se volt. Most, hogy emlékszünk rá, növekszik valamit. De még mindig nagyon vesete tudunk róla. Az lesz az igazi találkozásunk, ha lefekszem és megahlok. Addig minden nap, minden egyes nap alakít rajta. A másik, az csak a kezdete volt"

C. S. Lewis, A csendes bolygó

Megtanulni megköszönni, és megbocsátani, valami nagyon mélyről felbuggyanó lehetősége ez a mi életünknek, ami vagy megtörténik, vagy pedig nem hagyjuk hogy megtörténjen. Csak rajtunk áll.

Az utóbbi napokban több minden miatt igen hálásnak kezdtem lenni az életemért. Nem vagyok szuper sztár, nem vagyok szuper extra keresztyén- nem tudom ezt meddig lehet még fokozni, a kegyességnek milyen irányai is vannak- nem vagyok a legjobb férj, a legjobb testvér, egészen egyszerűen nem jött össze, hogy mindenből a legjobb legyek. De mégis hálás vagyok...

... Az emberekért, akiket a családomnak mondhatok, egyszeri és megismételhetetlen lehetőség ez a számomra, hogy ti vagytok a családom.

... Az emberért akit szeretek, kimondhatatlan próba ez a számomra, hogy méltó legyek a szeretetedre, ma, holnap, és remélhetőleg még sokági.

... Az emberekért, akiket barátaimnak mondhatok, köszönöm nektek, hogy hozzám szóltok, és néha egy jó beszélgetésre meghívtok.

...Az emberekért, akik körülöttem élnek...

Mindenkinek jár egy nagy hála, Isten áldását kívánom rátok, vigyázzatok magatokra, és maradjatok még egy ideig még nekem. Ja, igen és a legfontosabb, ezért mindenkinek jár egy TORTA! Miért torta? Hát sok minden más járhat, de ne feledjük az élet Édes! :D Pusszantás nektek,